Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Yellow Café
sponsored links
A hidegben még bosszantóbb, ha sehol sem találunk szabad asztalt, így a belvárosi menüzõs csúcsidõben a periféria felé vesszük az irányt, oda, ahol nem kell megosztani az ebédünket mellénk telepedõ vadidegenekkel. Célunk a nem is oly távoli, a frissen nyílt Yellow Café (és Brunch), mely legnagyobb meglepetésünkre (három társaságtól eltekintve) üres ebédidõben. Legalább körültekintõen választhatunk helyet, a cigarettafüstöt mégsem tudjuk elkerülni.
Szívünkben melengetjük a tulajdonost, a rossz emlékû helybõl (mely két dolog miatt lehet ismert: anno az elõd egy bátortalan és modoros csárda-remake volt, illetve a csõd után, két hétig hagyták megtelni gázzal az épületet, csak szerencse, hogy a betoppanó új vevõ nem dohányzott éppen) eltüntette a csülökszagot, és próbált valami mediterános-nyugat európais kevert stílust megvalósítani. A belsõépítész azonban szórakozott lehetett, vagy csak statiszta a berendezéskor. Félreértés ne essék: gyermeki báj inkább, mint zavaró, de az asztaloknál felállított kétméteres kék vázacsoda kísértetiesen hasonlít a helyi pláza egykori szökõkútjára. A pult ellenben modern, és jól felszerelt, mögötte tettre kész és mosolygós lányok várják az étkezni vágyókat.
Nem favorizáljuk az önkiszolgáló-összerakós éttermeket, de ez a mi rigolyánk, a tudatalattinkban a beépült menzaundor, és az érzet dolgozik: akárhány próbálkozás után az eredmény, hogy árban (és néha ételben) jobban jártunk volna egy átlagos (sõt néhol már a jobb) étteremben is. Míg olvadunk, álmodozásunkat félreértik, és atyai kedvességgel magyarázzák, hogy ne várjuk a pincért, nekünk kell sorban állni, ha enni akarunk. Kuncogunk, titokban dicsérjük a felszolgáló visszafogott diszkrécióját, nem érezzük (és nem éreznénk, ha nem tudnánk, hogy hol vagyunk) magunkat kellemetlenül.
Tálcát ragadunk, sajnáljuk, hogy mûanyag, de az evõeszközök csillognak a tisztaságtól. A napi levest mellõzzük, lányos zavarunkban alig tudunk dönteni a hat-hét féle köret, és friss zöldség-saláta között. Fõétel szekció egyébként kimerítõ, a két-három féle rántott hús, cigánypecsenye, gombás sült pulykamell szekció között üditõ látvány a rántott hagymakarika, mi mégis tovább merészkedünk a kevésbé unalmas ajánlatok felé. Választásunk mediterrán csirke, és annak curry-s rokona. A mérleghez menet még pillantással adózunk a vegetáriánus részlegnek, három féle szója mellett megörülünk a csõben sült brokkolinak sajtmártással.
A mérlegre helyezve aztán leesik az elsõ trükk titka, az 1000-1500 forint átlagár persze nem sok, de a 30Ft/dkg hirdetés sokakat tévútra vezethet, ráadásul az étel mennyisége és minõsége nem lesz függvényben az árával. A segítõkész pénztáros lányokra nem tudunk haragudni, pedig bõszen égetik az indiai füstölõket, amitõl minden sajátos értelmet nyer. Orrunkban az émelyítõ szaggal nekilátunk az ebédnek. És szomorodunk el mind jobban: a kívül egyenletesen barna pirított burgonyából minden második szem nyers (elõfõzés kizárva), és hideg, persze elfelejtettük igényelni az ingyen mikrót (bár bíztunk a melegített tárolóban, meg hát az újramelegített káposzta is csak büdösebb lesz, mondják). A rizs unalmas, de legalább nem fõtt szét, a curry?s csirke még határon belül van, de a fantáziánkat nem izgatja fel. Annál inkább a mediterrán csirke: hirtelen azt hisszük tréfát ûznek velünk, de sajnos bele kell törõdnünk a szakács szándékosságába. A mediterrán esetünkben az esztelen, és õrült borsozást jelenti, ami már az ehetetlenség határát súrolja. Masszív üdítõ bevitellel tudjuk csak megelõzni, hogy feldurranjon az agyunk, de mielõtt a gyomrunkat hazavágná, félretoljuk a tálat.
Jólesik az õszinte kedvesség, a kiszolgálók figyelme búcsúzáskor, bár eszerint a vendégeknek gondoltak nagy részének köze van az étteremhez. Megint csalódva, és éhesen, ismét megfogadva az önkiszolgálók kerülését a jövendõben, keresünk egy pékséget. A Yellow ígéretes hely lehetne arra, hogy kiûzze az emberbõl az önkiszolgálókkal szembeni ellenszenvét, csak alkalmazzon új szakácsot. Vagy a mostani fõzze azt, amit nem tud elrontani.
