Virág Cukrászda

2007-11-16

sponsored links

Igyekeztünk mindig messze elkerülni, ami azért nehéz volt, mert a Virág Cukrászda szemben van a pécsi városházával, az egyik legforgalmasabb belvárosi buszmegálló mögött. (Ennél tökéletesebb és ígéretesebb helyet keresve sem találhatnánk egy kávézó-cukrászdának.) Hát még a terasz, és a hangulatos belsõ udvar, mégis minden próbálkozás csupán víz alatti fulladozás volt. Érthetetlenül magas áron szolgálták fel alpári stílusban a nevét meghazudtoló Brando kávét, amit (nem túlzok) még büntetésbõl sem szabadna meginni. Minden látogatás csalódás volt, úgyhogy a hatodik-hetedik eset után fogadalmat tettünk a hely következetes elkerülésére, a Virágot pedig besoroltuk az ?jó adottságokkal induló, azt módszeresen megsemmisítõk? közé.

Az isteni gondviselés irányítja tekintetünket a homlokzatra, ahol egy vadonatúj kávémárka tábla hirdeti a Tonino Lamborghini feketét(azért beletelik egy kis idõbe, míg felfogjuk mit látunk). No a név nem a szuperautóra utal, de az itthon még elvétve fellelhetõ kávé (talán éppen ezért) megajándékoz némi italianó exkluzivitással. És valóban: a kiérkezõ espresso (300 Ft + tejszín 50 Ft) bár langyos, meglepõ ízekkel ajándékoz meg minket. Visszafogott elegancia, jellegzetes zamattal, még úgy is, hogy az érdem a Lamborghini darálóé & kávéfõzõé. De ettõl még jobban felbátorodunk, a karácsonyi fényeket, már az utcára képzeljük, és elég erõsnek érezzük magunkat egy somlói galuska (450 Ft) elfogyasztásához.

Az üvegfalú hûtõbõl tíz másodperc alatt kiérkezõ sütemény naná hogy valamikor nyitás elõtt készült el, és sötétkék kehelybõl sem sikerült még somlóit enni. Megnyugodunk: a Virág nem sokat változott, szándékosan vérezteti el magát: a somlói bár finom, de jéghideg (lehet hogy fagyit kaptunk), feljajdul a fogunk tõle. Mennyiségre éppen megfelel, bár az öntet éppen egy fokkal lép be az émelyítõ tartományba.

 Fizetésnél (az árakat és a kávét leszámítva) arra gondolunk, hogy a szocializmus bájos közömbössége még mindig magabiztosan húzza meg magát a szívekben. Gonosznak kell lenni, a Tonino Lamborghini értékesítõje a tulajdonos valakije lehet, aki hosszas unszolásra, szivesség alapon beszélte rá rokonát/barátját a váltásra. Ez mégsem keserít el minket: a somlóira visszatérünk, ha nem akarunk meglepetést, és a biztosra vágyunk, vagy ha külföldi vendégeinknek már csak húsz perce van a vonatig, de még nem kóstolták meg az édességet. A kávéra viszont bármikor, csak közben kifele nézünk az utcára.

Megosztom Facebookon! Megosztom iWiWen! Megosztom Twitteren! Megosztom Google Buzzon! Megosztom Google Readeren! Megosztom Tumblren!


Folytats a blogon ... azenboltom.blog.hu/2007/11/16/virag_c...

sponsored links

Keres?s