Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Tatárbifsztek
sponsored links
Tegnap vendégem volt, régi tartozásom törlesztettem kaptárlakónak.
Eredetileg libatepertõt ígértem neki majd mustáros karajt petrezselymes krumplival, de aztán szerdán(!!) a piacon nagyon szép friss hátszínt láttam ezért a menü kiegészült tatárbifsztekkel.
Én még soha nem készítettem (nem is igazán tartozik a kedvenceim közé) de a volt munkahelyemen a büfés idõnként készített és elmesélte, hogy kell.
Szóval, ugye ott tartottam, hogy szerda van, én a kis kosárkámmal, macskanadrágban, otthoni pólóban kolbászolok a piacon és az egyik kirakati hûtõbõl rám mosolyog egy szép nagy szelet hátszin. Onnan tudom hogy hátszínrõl van szó, hogy ki van rá írva.
Mivel az ebédmeghívás nem titkolt célja némi sörkóstolás, a tatár meg ugye passzol a sörhöz, gyorsan elõkapom a telefont és megkérdezem a leendõ áldozatot, hogy szereti-e a tatárbifszteket.
Szereti hát.
Mondjuk, csodálkoztam volna, ha nem.
Két szelet hátszín tehát lemérettetik, kicsontoztattatik, hazaszállíttatik. Otthon a szeletekrõl az a hajszálnyi kis zsiradék ami rajtuk van lemetszettetik, a hús durva, 2-3 centis darabokra metéltetik és három kanál mustár, ugyanannyi olívaolaj és némi õrölt bors keverékébe bepácoltatik. Kis edénybe rakatik, jól lelapogattatik és még némi olajba belefojtatik - annyiba, hogy teljesen belepje a húst és légmentesen lezárja. Az egész cubehõr egy cuppanós-szisszenõs, ún. vákumos tárolóedényben betétettik a hûtõbe.
Még mindig szerda van.
Több dolog egyelõre nincs vele, arra kell csak ügyelni, hogy az elkövetkezendõ három napban üzembiztosan mûködjön a hûtõszekrény és lehetõleg áramszünet által sem befolyásoltasson a hús érési folyamata.
Illetve egy munka van még, mégpedig legkésõbb péntekig 4 üveg Pilsner Urquell sör hazaszállíttatik és pince hiányában a hûtõszekrény legalsó polcán elszállásoltatik. Cserébe, lévén ugyan hogy a vendég ígérte a sört, de az a hoszú metózás és villamosozás után nyilván nem lesz a kellõ hõmérsékletû.
Zöldpaprika, fokhagyma, zöldhagyma, paradicsom, tojás mindig van otthon, elõre szeletelt korpás- és fehér kenyér pedig szombat délelõtt beszereztetik.
A nagy napon (tehát szombaton) a hús a hûtõbõl kivétetik és a pácoláshoz használt mustárral és olajjal együtt az eredeti recept szerint klasszikus húsdarálón kétszer átdaráltatik. Nékem olyan nem lévén, konyhai aprítóban kis adagokban, finomra apríttatik.
Fûszerezéshez (két szelet, olyan 20-25 deka lehetett a hús, nem tudom pontosan, mert a csontot is hozzámérték) két gerezd fokhagyma pépesre összezúzatik, késhegynyi bors, teáskanálnyi pirospaprika rászóratik és alaposan összedolgoztatik.
A fûszeres húsmassza visszaétetik a hûtõbe, majd ugynazzal a lendülettel kis csomag vaj (mondom; vaj!! Nem margarin, VAJ!!) elõvétetik - annak ugyanis szobahõmérsékleten kell pihenni, hogy kenhetõ legyen.
Két tikmag (tojás) keményre fõzetik, lehûttetik és felszeleteltetik.
Amikor a vendég megérkezik, gusztusos kis tányérkára a fûszeres hús ráhalmoztatik, köréje díszítésképpen vékonyra karikázódott zöldpaprika, paradicsom, zsenge lilahagyma és a tikmagszeletkék helyeztetnek.
Ha van hely a tányéron, arra kerülhet a puha vaj, ha nincs, akkor az külön tálaltatik. Csinos kis kosárkában ropogósra pirított kenyérszeletek szükségeltetnek még, és indulhat a sörkóstolás.
(Más is volt még a menüben, úgymint frissen sült libatepertõ, gõzölt zöldségek fúszeres vajjal és hasonlók, de annyira elfáradtam ebben a nagy tatik-tetikelésben, hogy most inkább lefekszem.
Ja! "Hála" a múltkori kis kalandomnak a marhavesével, életem elsõ tatárbifsztekjébõl egyetlen falatot sem ettem, még csak meg sem kóstoltam. Kaptárlakó szerint jól sikerült, azóta már e-mailt is írt, szóval a mentõ sem vitte el. Úgyhogy legközelebb tán én is meg merem majd kóstolni. Jelenleg szívesebben kenegettem a pirítósom kevés zúzott fokhagymával, csipet msutárral, apróra metélt zöldhagyma szárával és fnomra vágott petrezselyemmel ízesített vajjal. Ezt még a durbani O'Cassador vendéglõben tanultam, hm, nyamm, micsoda emlékek! Inkább megyek aludni.)
Eredetileg libatepertõt ígértem neki majd mustáros karajt petrezselymes krumplival, de aztán szerdán(!!) a piacon nagyon szép friss hátszínt láttam ezért a menü kiegészült tatárbifsztekkel.
Én még soha nem készítettem (nem is igazán tartozik a kedvenceim közé) de a volt munkahelyemen a büfés idõnként készített és elmesélte, hogy kell.
Szóval, ugye ott tartottam, hogy szerda van, én a kis kosárkámmal, macskanadrágban, otthoni pólóban kolbászolok a piacon és az egyik kirakati hûtõbõl rám mosolyog egy szép nagy szelet hátszin. Onnan tudom hogy hátszínrõl van szó, hogy ki van rá írva.
Mivel az ebédmeghívás nem titkolt célja némi sörkóstolás, a tatár meg ugye passzol a sörhöz, gyorsan elõkapom a telefont és megkérdezem a leendõ áldozatot, hogy szereti-e a tatárbifszteket.
Szereti hát.
Mondjuk, csodálkoztam volna, ha nem.
Két szelet hátszín tehát lemérettetik, kicsontoztattatik, hazaszállíttatik. Otthon a szeletekrõl az a hajszálnyi kis zsiradék ami rajtuk van lemetszettetik, a hús durva, 2-3 centis darabokra metéltetik és három kanál mustár, ugyanannyi olívaolaj és némi õrölt bors keverékébe bepácoltatik. Kis edénybe rakatik, jól lelapogattatik és még némi olajba belefojtatik - annyiba, hogy teljesen belepje a húst és légmentesen lezárja. Az egész cubehõr egy cuppanós-szisszenõs, ún. vákumos tárolóedényben betétettik a hûtõbe.
Még mindig szerda van.
Több dolog egyelõre nincs vele, arra kell csak ügyelni, hogy az elkövetkezendõ három napban üzembiztosan mûködjön a hûtõszekrény és lehetõleg áramszünet által sem befolyásoltasson a hús érési folyamata.
Illetve egy munka van még, mégpedig legkésõbb péntekig 4 üveg Pilsner Urquell sör hazaszállíttatik és pince hiányában a hûtõszekrény legalsó polcán elszállásoltatik. Cserébe, lévén ugyan hogy a vendég ígérte a sört, de az a hoszú metózás és villamosozás után nyilván nem lesz a kellõ hõmérsékletû.
Zöldpaprika, fokhagyma, zöldhagyma, paradicsom, tojás mindig van otthon, elõre szeletelt korpás- és fehér kenyér pedig szombat délelõtt beszereztetik.
A nagy napon (tehát szombaton) a hús a hûtõbõl kivétetik és a pácoláshoz használt mustárral és olajjal együtt az eredeti recept szerint klasszikus húsdarálón kétszer átdaráltatik. Nékem olyan nem lévén, konyhai aprítóban kis adagokban, finomra apríttatik.
Fûszerezéshez (két szelet, olyan 20-25 deka lehetett a hús, nem tudom pontosan, mert a csontot is hozzámérték) két gerezd fokhagyma pépesre összezúzatik, késhegynyi bors, teáskanálnyi pirospaprika rászóratik és alaposan összedolgoztatik.
A fûszeres húsmassza visszaétetik a hûtõbe, majd ugynazzal a lendülettel kis csomag vaj (mondom; vaj!! Nem margarin, VAJ!!) elõvétetik - annak ugyanis szobahõmérsékleten kell pihenni, hogy kenhetõ legyen.
Két tikmag (tojás) keményre fõzetik, lehûttetik és felszeleteltetik.
Amikor a vendég megérkezik, gusztusos kis tányérkára a fûszeres hús ráhalmoztatik, köréje díszítésképpen vékonyra karikázódott zöldpaprika, paradicsom, zsenge lilahagyma és a tikmagszeletkék helyeztetnek.
Ha van hely a tányéron, arra kerülhet a puha vaj, ha nincs, akkor az külön tálaltatik. Csinos kis kosárkában ropogósra pirított kenyérszeletek szükségeltetnek még, és indulhat a sörkóstolás.
(Más is volt még a menüben, úgymint frissen sült libatepertõ, gõzölt zöldségek fúszeres vajjal és hasonlók, de annyira elfáradtam ebben a nagy tatik-tetikelésben, hogy most inkább lefekszem.
Ja! "Hála" a múltkori kis kalandomnak a marhavesével, életem elsõ tatárbifsztekjébõl egyetlen falatot sem ettem, még csak meg sem kóstoltam. Kaptárlakó szerint jól sikerült, azóta már e-mailt is írt, szóval a mentõ sem vitte el. Úgyhogy legközelebb tán én is meg merem majd kóstolni. Jelenleg szívesebben kenegettem a pirítósom kevés zúzott fokhagymával, csipet msutárral, apróra metélt zöldhagyma szárával és fnomra vágott petrezselyemmel ízesített vajjal. Ezt még a durbani O'Cassador vendéglõben tanultam, hm, nyamm, micsoda emlékek! Inkább megyek aludni.)