Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Sertés kiválasztása - Milyen sertést vágjunk?
sponsored links
A disznóölés az állat beszerzésével kezdõdik.
A beszerzés általában piaci sertésvásárlás: idegen, leggyakrabban egyszer látott termelõtõl vesszük az állatot.
Megesik, hogy a vásárló nem ért a sertéshez. Belsõ "sugallatokra", vagy külsõ rábeszélésekre hallgatva fizeti ki a vételárat, viszi haza az állatot. Csak az állat levágása, felbontása után derül ki, hogy rossz vásárt csinált. Késõ bánat!
A csalódások elkerülésére néhány jó tanács:
- Gondoljunk a család szükségleteire. Arra, hogy mit akarunk. Több szalonnát és zsírt, kevesebb húst? Vagy több füstölhúst, több kolbászt és sonkát és kevesebb zsírt és kevesebb szalonnát?
- Ha a család sok szalonnát de ugyanakkor némi húst is igényel, akkor vágjunk kihízott (de nem öreg) báznai sertést. Ezek az állatok 60% fehérárut és 40% hõst ígérnek ( a csontok és a zsigerek nélküli állományt számítva).
- A báznai fajta vásárlásánál szemrevételezéskor figyeljünk az állat testén áthúzódó "keresztcsíkozásra". Ez az elsõ lábaknál az egyik körmétõl, a háton keresztül teljesen érjen át a másik köröm végéig. A szõrzete legyen ritka! Tapintásra úgy ítélhetjük meg a szalonna minõségét, ha a lapocka (elülsõ comb) alatt, a hajlatban a bõrnek "vastag fogása" van. Ekkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a hátszalonna túlhaladja a 6-8 centiméteres vastagságot. Ha a fogás vékonyabb, akkor több húst nyerünk.
- Sok szalonnának, zsírnak vásároljunk mangalica fajtát. A kiért, kihízott mangalica leölt és kitakarított súlyának 70%-a is lehet a fehéráru és csak 30%-a hús. Azonban ez is zsírrétegekkel gazdagon átszõtt.
- Ha sok húst akarunk, akkor vágjunk Berkshire vagy Nagy fehér fajtákat. Ezek közepes korban 100 kg körül vannak. A leölt zsigerek és csont nélkül számolt állatok 65-70% húst és 30-35% fehérárut nyújtanak. 100 kg-os élõsúlyon felül megváltoznak, eltolódnak az arányok. Egyre több lesz a zsír és egyre keveseb a hús.
- Lehetõleg ne vásároljunk élõsúlyban 100-120 kg-on felüli állatokat. Ha a család nagy és a szükséglet 200 kg élõsúly körül van, akkor is a leghelyesebb, ha két 100 kg-os állatot vásárolunk.
- Kisebb állatok elõnye az is, hogyközepes korúak. Húsuk sokkal hosszabb ideig eltartható mint a nagy, öreg, vagy mint a túl fiatal állatok húsa.
- Ha kocát vásárolunk - legyen az bármilyen faja - a leeresztett hasú, fél centiméternél nagyobb emlõbimbõs állatokat utasítsuk vissza. Ilyenkor nem lehetünk bizonyosak abban, hogy az állat nem vemhes-e.
- Megfordítottt a dolog az ártányoknál. Ezeknél a leereszkedett has a sok háj jele.
- Soha ne vásároljunk olyan állatot, amely nem áll a lábán. Könnyen varrhatnak így beteg állatot a nyakunkba, és különösen a törött lábú állatokra figyeljünk. Ezek törött sonkáját semmire sem használhatjuk, mert a bevérzett húst nemhogy hónapokig, de még hetekre sem tarthatjuk, el.
- Nemrégen malacozott, úgynevezett "lerágott" kocákat se vásároljunk. Ezeket nagy emlõbimbójukról és redõs bõrû combjukról ismerhetjük fel. Az ilyen állat hasalját szinte semmire sem lehet felhasználni, mert tejízû. Ezenkívül húsa is nedvdús, tehát romlandó.
- Ne vásároljunk frissen ivartalanított (herélt) ártányokat. Vannak fajták, amelyek a beavatkozás után 6 hónapra elveszítik kellemetlen ízüket, de a biztonság miatt csak olyan ártányt vágjunk, amelyet 8 hónapnál régebben heréltek. Ezeket onnan ismerjük meg, hogy a bõr tapintásakor a hátszalonna nem olyan kemény, mint a frissen herélt kanoknál. Ha az állatot kifejlett korában mûtötték (az ilyet hívják kanlottnak és ilyet ne vegyünk), agyarai fejlettek. Lelkiismeretlen termelõk ezen úgy segítenek, hogy az agyarakat letörik. Ennek nyoma azonban mindig látszik. Tehát: nézzünk bele az állat szájába!
- Figyeljük meg az állat ürülékét is. Ha az sárga, akkor az állat kukoricán nõtt és húsra, szalonnára és zsírra egyaránt kiváló minõségû. Ha az ürülék más színû, akkor az állat minõsége gyengébb. Minden más felfogással ellentétben ne vágjunk olyan sertést, amelyet moslékkal neveltek. Gyakran maga a tenyésztõ dicsekszik azzal,, hogy az állatot zsíros moslékkal etette. Az ilyen állat húsa nagyon nedvbõ, így nagyon romlandó.
- Elég nehéz dolog az élõsúlyt megbecsülni.
Tanácsos a hozzávetõleges súly megállapításához megmérni az állat hosszát az orr tövétõl - ez szemmagasságban van - a farok tövéig. A centiméterekben kapott számot szorozzuk meg a sertés övméretével. Ezt közvetlenül a lapockák ( elülsõ combok) mögött mérjük. A szorzat eredményét a nagyon kövér állatoknál osszuk el 120-al, a közepes disznóknál 130-cal, vagy a hús állatoknál 140-nel. Így megkapjuk a hozzávetõleges élõsúlyt. A kapott adat és a valóság között csupán 2-3 kg-os eltérés lesz.
