Méret és lényeg

2006-12-14

sponsored links

Karádi és Berger Tokaji Furmint 2004

 


Hajlamos vagyok meghatódni magamtól, amikor felfedezem a spanyolviaszt. Elérzékenyülök, esetleg még egy tétova kézmozdulatot is teszek, mintha zsebkendõ után akarnék kotorászni valamelyik zsebemben. Pedig csak evidencia történt: például az, hogy valaki tisztességes - bár talán tisztességtelenül sok - munkával létrehoz valami szépet. Mondjuk egy szép bort, ami nálam különösen nagy ok az elérzékenyülésre.

Szóval. Van egy kis borászat Tokaj-Hegyalján, Erdõbényén, amelyrõl keveset hallani, legfõképpen az interneten és ismerõsök útján terjed egyelõre csekély számú borainak híre (remélem, e csekély szám ha nõ is valamelyest, nem alakul átláthatatlanul bonyolult szortimentté, mint egyes villányi-szekszárdi termelõknél), inni néhány étteremben lehet, vásárolni pedig kisebb borkereskedésekben Budapest-szerte, de az online oldalakat végignézve úgy tûnik, legfõképpen a pincészetnél.

A hobbiborászatnak indult családi kisbirtok ma már 5 hektáron gazdálkodik (ebbõl 3,6 hektár termõ) Olaszliszka három dûlõjében, a rejtélyes nevû Palandorban, a Narancsiban és a Meszes-majorban. A vezetõ fajta a furmint, amit itt-ott színesít egy kis hárslevelû, ami az édes borok alkotóeleme lesz. És ami számomra mindezt egészen egzotikussá teszi, hogy a borász, Berger Zsolt, foglalkozása közgazdász, aki - szintén a net tanúsága szerint - komolyan gyakorolta hivatását, sõt mindenféle tõzsdei és gazdasági elemzésekkel gazdagította a Figyelõ olvasóit. Tehát õ már biztosan tudja, hol terem a pénz. És nyilván azt is tudja, hogy a milliókat nem Tokaj-Hegyalja mégoly értékes dûlõin, különösen nem egy kis öthektáros birtokon aratják (szõlõ)kombájnnal - azaz tisztában lehet azzal, hogy nem a sok befektetést igénylõ, ám lassú megtérülésû aszútermelés hasznából tölti meg a családi kasszát. Ennek ellenére belevágott - szerencsénkre (de az én szerencsémre feltétlenül).

Szívesen írnám, hogy én fedeztem fel a pincészetet. De sajnos Tompa Imre már megtette ezt a felfedezést elõttem a Figyelõben; bár volt némi hátszele, hiszen a borász korábban a Figyelõnél a munkatársa volt. (Jut eszembe, körbe is küldök holnap egy körlevelet a cégnél, hátha ott is találok felfedezésre váró borászt...). Nem is Tompa Imre dicsérõ szavai, sokkal inkább a bor egzotikus neve keltette fel az érdeklõdésemet: Palandor Tokaji Furmint. Akkor kezdtem kutakodni, például a borászat barokkosan szûkszavú honlapján, ahol két fontos dolgot tudtam meg: 1. a száraz borokat dûlõszelektáltan készítik, 2. csak zempléni tölgyfából készült gönci (136 literes) és szerednyei (220 literes) hordókat használnak, abban forr ki ülepítés után finom seprõn a must, és fejlõdik-érik harmonikussá a palackozásig majdan a bor, az ásványos, férfias, karakán savgerincû furmint és az édes szamorodni. Aztán megtudtam még néhány fontosat, például hogy erõs hozamkorlátozással dolgoznak, bár a Meszes-majorban - egykoron a Vay bárók tulajdonában lévõ területeiken - nyolcvan-kilencven éve tõkékrõl szüretelnek (irigykedtem), melyeknél a hozamkorlátozás már nem különösebben probléma, ugyanakkor az évtizedek alatt a talajba egyre mélyebbre jutnak a szõlõ gyökerei, ami szintén jótékony hatással van a borok ízvilágára, különösen az ásványosságukra.

A 2004-es Furmint izgalmasságát az adja, hogy a korábbi évjáratoktól eltérõen nem dûlõszelektált. 2004 nem volt csúcs évjárat, a csapadékos idõjárás miatt a szõlõt viszonylag alacsony cukorfokkal szüretelték, és az aszúsodás is gyenge volt egész Tokaj-Hegyalján. Valószínûleg ez a magyarázata, hogy a pincészet a három dûlõ termését egyben palackozta, hogy azok erényei-hátrányai kiegyenlítsék egymást.

A bor szalmasárga színe, mozgása a pohárban testességre utal. Illatában érett gyümölcsök, leginkább talán a körte van jelen (mintha összhangba kívánna kerülni a színével), ám ez szerencsére nem megy a frissesség rovására. Nem fáradt illat ez, inkább telt, amely a levegõztetés hatására egyre gazdagabbá válik. Az elsõ korty simán terül szét a szájban, de aztán az alkohol (14 térfogatszázalék) egy kicsit eluralkodik az ízérzeten. Feltûnnek a fás jegyek is, de szerencsére nem a barrique hordók mindent elnyomó édessége, hanem annál sokkal visszafogottabb, enyhe vanília. A lecsengése hosszú, egy korty szinte fél estére elég lenne, ha nem vonzana annyira egy újabb próba, ám a végébe kis kesernyés érzet vegyül, ami rontja az összhangot. A felbontott palackban két nap múlva is egyben volt a bor, sõt a levegõztetés mintha jót is tett volna neki, bársonyosabbá, simogatóbbá vált, de sajnos a lecsengés kesernyés íze is erõsödött.

Ha szerencsém van, és még hozzájutok a letöltött 5400 palackból néhányhoz - és a beszerzett palackok kísértésének ellent is tudok állni -, biztosan elteszek egyet-kettõt, hogy megnézzem fél-egy év múlva, merre is fejlõdött. Most úgy tûnik, van benne potenciál, érdemes vele várni. Összességében szép példája annak, hogyan lehet gyenge évjáratban szép bort készíteni. Ára 1710 forint. Nekem megérte.


Folytats a blogon ... borboy.freeblog.hu/archives/2006/12/1...

sponsored links

Keres?s