Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Mandulás-almás linzertorta
sponsored links
Visszavonhatatlanul itt az õsz, de én nem bánom. Szeretem az õsz hangulatát, a színes leveleket a fákon, a langymeleg napsütést és még a szemerkélõ esõt is, aminél ideálisabbat el sem lehetne képzelni egy csendes, fotelben olvasós vasárnaphoz. Ilyenkor már reggel jólesõen odakucorodok a sarokba, kinyitom az ablakot, hogy érezzem az esõ illatát, bebugyolálom magam egy vastag pokrócba, kezembe veszek egy vaskos könyvet, és fel sem állok míg olyan sötét nem lesz, hogy már villanyt kell kapcsolni. Na jó, egy-két dologért azért kimegyek a konyhába. Egy csésze forró teáért és némi süteményért.
Gondolom így õsszel mindenkinél sorban készülnek a körtés, szilvás, szõlõs és almás lepények, piték és még sorolhatnám, milyen finomságok. Én sem vagyok kivétel, ember hazajövetele alkalmából sütöttem ezt az almatortát. Rusztikus, egyszerû és egyszerûen isteni.
Hozzávalók (egy 15 cm átmérõjû tortaformához):
30 dkg átszitált liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojás
5 dkg szeletelt mandula
2 evõkanál akácméz
1 evõkanál barna nádcukor
1/2 kg alma (ez már a nettó tömege pucolva, kicsumázva, apróra kockázva)
1/2 teáskanál fahéj
A lisztet, vajat, porcukrot és tojást alaposan összegyúrva hagyományos linzertésztát készítek. Sokan késes robotgépben dolgozzák össze, úgy is tökéletes lesz, de nekem ez a fajta textúrájú tészta az, amit imádok kézzel gyúrni, dögönyözni, úgyhogy ezt nagyanyáink módszerével készítem. Ha a tészta már szép sima és gombóccá lehet gömbölyíteni, akkor folpackba tekerem és egy órára a hûtõbe teszem.
Eközben megpucolom, kicsumázom és apróra kockázom az almát úgy, hogy ahogy a hozzávalók közt is szerepelt, a nettó tömege fél kiló maradjon. Almafüggõ, hogy ez pontosan mennyi bruttót jelent, én ezt a tortát most aprószemû jonatánból készítettem, így elég sok felesleges rész ment a kukába. Ha kész, akkor egy evõkanál mézen megdinsztelem úgy, hogy a lehetõ legtöbb lé elpárologjon belõle (ne áztassa el sülés közben a tésztát), és a méz némileg rákaramellizálódjon az almadarabokra. Ezután (még forrón) hozzáadom a fahéjat és a cukrot, majd félreteszem hûlni.
Hasonlóan járok el a mandulával is, egy evõkanál mézen kicsit megpirítom, hogy az is megkaramellizálódjon, majd ezt is kihûtöm.
Amíg az alma és a mandula hûl, a hûtõbõl kivett linzertészta kétharmadát kör alakúra nyújtom, pontosan akkorára, mint a tortalap + a falmagasság + még egy centi. Ha tehát beleteszem a tésztát a formába, az a tortaforma peremén még egy centit le fog lógni. Ezután az egészet "megtöltöm", alulra szóróm a mézes mandulát, rá pedig a fahéjas-mézes almadarabokat, így a töltelék pont a tortaforma pereméig fog érni. Ezután a linzertészta megmaradt egyharmadát kézzel a töltelék tetejére morzsolom, végül pedig a lelógó egy centis széleket ráhajtogatom, így a torta tetejének széle szép vonalú marad, de belsõ része rusztikusan darabos, morzsás lesz.
Teljesen hideg sütõbe tolom, majd 200 fokon addig sütöm, míg szép aranybarna nem lesz a teteje.
Lehet hozzá vaníliasodót vagy vaníliafagyit is kínálni, nekünk most csak így magában volt, de nem bántuk egy csöppet sem.
