Költöztem

2010-08-26

sponsored links

Ezt úgy kétévente mûvelem, kivéve ha valami komoly dolog egyhelyen tart, például amikor még kiskorú voltam, és a szüleimmel kellett laknom. Akkor nem költöztem kétévente. De önálló életemben általában nem nagyon bírom sokáig egy helyen, mert a körülmények mindig úgy alakulnak. Most csak néhány buszmegállónyit mozdultam, de a különbség jelentõs. Gasztroblogilag is. Csak hogy megvilágítsam: van hely a mixeremnek és a sodrófámnak és van állandó fogyasztója az ételeknek. Most persze ki kellene fundálnom valami nagyszerû nevet neki, de maradjunk csak az eredetinél: kézimixer.

Azonban azt, hogy gyakrabban írok nem merem megígérni, mert a munkahelyemben is változás következett be (ezt is ugyanolyan gyakran szoktam váltani, mint lakcímet), és ez szabadidõügyileg nem sok jóval kecsegtet. Pláne, hogy egyetemet is kezdek. DE most még a régi munkahely, még nincs egyetem, de már van új kosztos, szóval tegnap villantani terveztem. Mivel mással, mint Cserke egyik projektjével, amit akkor már kommentben megígértem: kasnudeln. Persze akartam én ravioli formázót is venni, de azt itt nem kaptam, de önbizalmam szokás szerint határtalan volt. Nem tudom miért gondoltam ugyan, hogy miután Cserke is, akinek kézügyességét bizonyítottnak és messze az enyém fölött állónak rangsoroltam be, szóval, miért gondoltam, hogy majd én ügyesebb leszek, és rögtön elsõre villantós kasnudelnt csinálok. Hát nem. Ezen még van mit dolgozni. Meg a tölteléken is. Még szerencse hogy itt nem vállaltam nagy kockázatot, és kettõfélét csináltam, így legalább a biztonsági ricottás-spenótosból meg tudtunk vacsorázni. Az édesburgonyás-kéksajtos SEM lett rossz, de azért ezt még nem akartam bemutatni, nem tudom, hogy a friss költözés után kapcsolatunk elég erõs ? e még egy ilyen komoly próbatétel átvészeléséhez. Lefagyasztottam. Majd kitalálok valami jóféle szószt, ami egyensúlyozza, hogy a nagymennyiségû kéksajt, zöldcitromhéj és szerecsendió ellenére is határozottam desszertédességû a töltelék. (hozzáadott cukor nélkül)

Persze ha összességében vesszük  a csokoládés sajttorta felfújttal, akkor a cukormennyiség éppen elegendõ volt. Mármint ha az ÉDES ravioliból kivonnám a cukrot és transzportálni tudnám a nem elég édes sajttorta felfújtba. (ami azért elfogyott, mert miután regisztráltam a problémát, egy hirtelen mozdulattal elõkaptam egy kis málnadzsemet a hûtõbõl, és azt mondtam, hogy én ezt eleve így terveztem. Gyors reflexek csajok, gyors reflexek!)

Na mindegy is, mert szerencsére a pasim szintén szeret felvágni, és eddig négy fõzésbõl hármat õ követett el. Most mondjátok, hogy nem kényeztet el?

Csokoládés sajttorta felfújt:

na most ez azért nem csokoládés sajttorta, mert mikor elterveztem eszembe sem jutott, hogy a sajttortának pihennie, hûlnie kellene. Viszont már akkor is tudtam, hogy mi egy egész sajtortát nem eszünk meg, úgyhogy úgy terveztem osztozunk majd, viszek a munkahelyemre is. És ezért aztán muffinformákra gondoltam eleve. A maradékot meg négy szufléformába tettem. (igen, egy olyan konyhába költöztem, ahol a szufléformák eleve a berendezés részei) Tehát amikor tudatosult bennem a tény, hogy a sajttorta nem lesz kész, csak ma, máris revideáltam a menüt és úgy adtam elõ, hogy ez bizony szuflé, és kihagytam a kekszmorzsát alóla.

Amúgy az arányok: 250 g mascarpone, 125 g ricotta, 150 g fekete csokoládé (nekem 60%-os), három tojás, elég cukor, vanília kivonat és fél evõkanál burgonyakeményítõ. Ebbõl a 12 db-os muffinformában lett 12 kicsi sajttorta plusz a négy szuflé. A muffinok alá még törtem kekszalapot kb. 80g teljesörlésû, zabpelyhes kekszbõl, meg kicsi vajból.

Sokkal hamarabb megsül mint egy nagy sajttorta. Nekem kb. 18-20 perc alatt készen volt. 180-as, hõlégkeveréses sütõben. A teteje agyonreped, felfújódik aztán összeesik, mint a felfújtak általában. De ha elég édes, akkor jó. Bár hidegen már elég édes lett. De ha melegen akarjátok, tegyetek bele több cukrot!


Folytats a blogon ... triticumaestivum.freeblog.hu/archives...

sponsored links

Keres?s