Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Klasszikusok I.
sponsored links
Oroszkrém torta
(süti közben)
-Ezek a pici fekete szemek micsodák?
-Az a vanília, ugye milyen jól érzik az íze benne?
-Szóval az oroszkrém az vaníliás? Mindig azt hittem, hogy oroszkrém-ízû...
Az oroszkrém olyan "én nem vennék, de ha van, akkor elfogadom" kategória. Azon párszor elméláztam már, hogy miért oroszkrém, mikor valamikori kedves vendégeinkrõl kialakított képbe nem igazán fér bele ez a habos izé.Aztán kiderült, nem azért orosz, hanem mert valami Oroszi nevû cukrász találta ki. Mondjuk nagyon nem kellett megerõltetnie magát, gyanúsan hasonlít a cukrászkrémre az alap, csak a tojással spórol, ami nem is baj, ha szûkösek a készletek. A sûrûre fõzött vaníliakrémet rumos mazsolával, kandírozott gyümölccsel és tejszínnel összekeverve készül az Oroszi-krém, piskótába töltve formától függõen szelet, kocka, vagy torta.
Valami klasszikusat és bonyolultat akartam készíteni, így választottam ezt. Pontosabban kihirdettem, hogy valami klasszikus cukrászsüteményt akarok kipróbálni, erre jött a rendelés Zs-tõl. Jó, legyen oroszkrém. Közben befutott anyám telefonja, hogy mi újság velünk, szóba került a sütemény-ügy is, addig-addig, míg eldöntötte, hogy akkor õk ma átjönnek a születésnapi ajándékkal. Így az is eldõlt, hogy tortaforma lesz, nem szelet. Nos igen, egy ideje én sütöm a születésnapi tortáimat, ami jó is meg nem is. Úgy fogalmaznék, hogy inkább én sütöm, mert a cukrászdai kínálat mostanában lehangoló, a családban meg nincs más, aki tortát sütne manapság. Ezt hívják monopóliumnak?
Ilyenkor szeretem jól beleásni magam a dologba, hogy a kívánt eredményhez a legközelebb jussak. Cukrász forrású receptet kerestem tehát, így a pudingporos házi változatokat mellõzve a Magyar Elektronikus Könyvtárban található Keményfi-Tóth jegyezte Cukrászkönyvhöz fordultam, mit mond a témában. Ezen tisztes korú tankönyv a ma nyugdíjba készülõdõ cukrászmesterek okítója lehetett hajdan, de roppant érdekes dolgok vannak benne, meg némi idegesítõ szakzsargon. Akkoriban még ért igazi tojást használni a süteményekbe, sõt vaníliarudat írt elõ a krémhez, ez megint csak egy újabb pozícióerõsítõ napjaink kedvenc nyavalygásának, hogy tudniillik régen bezzeg... Ici-pici módosítások után a végeredmény ízre teljesen klasszikus lett, de a bonyolult nem jött össze, mert kiderült, hogy az oroszkrém valójában egyszerû sütemény. A villámzsúr is jól sikerült, a tortáért cserébe végre beléphettem az elektromos kávédarálósok és kuktások táborába, aminek na, ki fog örülni legjobban? Hát persze hogy a kutya, aki mindig óriási izgalomba jön a vinnyogó, sziszegõ hangoktól, legyen az akár kávédaráló, fújós dezodor, pumpa, vagy kukta...
Ui.: A klasszikus cukrászsütemények rovathoz azóta beérkezett az újabb rendelés: krémes... (moral support required)
Hozzávalók egy 28 cm átmérõjû tortaformához:
6 tojásból készült piskóta - 2 dkg vajjal nedvesítve
3 dl tej
2 nagy tojás
13 dkg cukor
4 dkg étkezési keményítõ (az eredeti recept lisztet ír, de szerintem krém sûrítésére jobb a keményítõ, de liszttel is mûködik)
1 rúd vanília
8-10 dkg mazsola
3 evõkanál rum
5 dkg kandírozott citrom/narancs
3 dl tejszín
5 dkg porcukor
1 dkg porzselatin (kb. 1 sekély evõkanálnyi)
Amikor fontos a könnyû szeletelhetõség, érdemes 2-3 evõkanál puha vajat is belekeverni a cukros tojásba piskótasütésnél. A tészta nem fog morzsálódni, kisebb, egyenletesebb lyukacsok lesznek benne, és könnyebb felvágni az emeleteket. A piskótasütésrõl minden egyéb infót megtalálsz itt.
A vaníliarúdról még annyit, hogy ez a látszólag drága luxuscikk meglehetõsen gazdaságosan felhasználható, hosszú távon biztos, hogy nem viszi csõdbe a háztartást. Ketten 20 szálat rendeltünk tavasszal innen, és még mindig bõségesen van. A kikapart rudakat cukorral leszórva tároltam, és mikor a cukor már jól kiszívta belõlük a nedvességet és az ízt/illatot, kávédarálóban együtt õröltem meg õket. Most van egy egész nagy üveg bourbon vaníliáscukrom.
1. A tejet 8 dkg cukorral és a felhasított, kikapart vaníliarúddal (meg a tartalmával) kis lángon forrald fel. Közben a tojásokat a maradék cukorral fehéredésig keverd robotgéppel, majd add hozzá a keményítõt, és azzal is keverd simára. Amikor a tej már majdnem felforr, öntsd a tojásos cukorra és azonnal keverd simára és habosra a robotgéppel, majd öntsd vissza a lábasba, és kis lángon, kavargatva fõzd tovább. Néhány perc alatt, folyamatos kavarás mellett szépen besûrûsödik, pudingszerû lesz. Kézi habverõvel kerd át, hogy simább legyen, és tedd az edényt hideg vízbe, hogy gyorsabban hûljön ki. (Itt én úgy jártam el, ahogyan cukrászkrémet csinálok, mert biztosabb megoldásnak érzem-ez mindig sikerül. A cukrászrecept szerint a tejet a tojásokkal, a vaníliával cukorral és a liszttel kell összefõzni - nekem ez rizikósabbnak tûnik).
2. A mazsolát a rummal és annyi vízzel, amennyi ellepi, forrald fel. Mikor a szemek kicsit megpuhultak, szûrd le, és a kandírozott citromdarabkákkal együtt keverd a vaníliakrémbe.
3. A zselatinhoz tegyél egy kevéske vizet 2-3 evõkanál) és keverd össze alaposan. Tedd félre, míg magába szívja a vizet és megduzzad. Közben verd a tejszínt kemény habbá a porcukorral, és óvatosan, lazán forgasd össze a tejszínhabot és a vaníliakrémet.
4. Kis lángon olvaszd fel a zselatint, ami eddigre úgy néz ki, mintha valami zselé belekötött volna a lábaskába. Nem szabad fõzni, csak kevergesd, míg folyékony nem lesz megint. Húzd le a tûzrõl. Egy nagy kanál krémmel keverd el a zselatint, majd ezt öntsd az összes krémre, és alaposan elegyítsd.
5. A tortát vízszintesen vágd három lapra, a krém egy-egy harmadát kend a belsõ lapokra, a maradékot pedig a tetejére és oldalára. Csokireszelékkel, kandírozott gyümölcsdarabokkal díszítsd. Legalább 3-4 órára tedd be a hûtõbe, de tálalás elõtt 20 perccel vedd ki, így finomabb lesz.
