Karamellás, narancsos bonbon

2010-12-14

sponsored links




Igen, igen... nálunk is egyre inkább érzõdik a Karácsony szele, ami természetesen ihletet ad. Nagyon jó lenne, ha ilyenkor el lehetne vonulni a munka elõl és sürögve-forogva várni az ünnepet. Persze az ilyen gondolatok nem férnek össze a multi szemlélettel, ezért magamban tartom és szép csendben várom a Karácsonyt.

S persze nem várom tétlenül, mindenféle finomságot kipróbálok. Így születtek a fent látható bonbonok, illetve a kijelentés is, mely szerint a bonbonkészítés maga a csoda! Kreatív foglalkozás nagyoknak. Az eredmény pedig (külcsín és belbecs egyaránt) egyszerûen mindent megér.

Elsõ körben nagyon ajánlott egy-két szilikonos bonbonforma beszerzése, mert nagyon könnyû ezzel dolgozni, s a bonbonok olyan könnyen kiszerelhetõk a formákból, hogy magam is meglepõdtem. (A Sõreginél például az áruk is igen kedvezõ, 1.000 Ft-ért kapható darabja!)

Nálam most karamellás, kandírozott narancshéjdarabkákkal bolondított falatok készültek - igazi édesszájúaknak való csemege, és a kalóriatáblázatban is igen elõkelõ helyet foglal el! :-)

Hozzávalók 15 db-hoz:

  • 10 dkg 70%-os étcsoki
  • 1 dkg vaj
  • karamell (amibõl fél adagot készítettem, és még így is maradt egy kis nassolnivaló adag)
  • 2-3tk-nyi kandírozott narancshéj darabka

Ammondó vagyok, hogy ha valaki már nekilát, de 15 db-ot készítsen (persze ehhez formából is több kell), hanem variálva a töltelékeket, ne szabjon határt a lehetséges variációknak.

Ugyan én most nem temperáltam a csokit, de nagyon szép eredményt kaptam így is. Az étcsokit és a vajat egész egyszerûen gyöngyözõ gõzfürdõ fölött, egy övegtálban felolvasztottam, majd egy kis ecsettel kikentem vele a hideg vízzel kiöblített forma minden kis szivecskéjét. 1-2 percre beparkoltam a formát a mélyhûtõbe, majd újabb két vékony réteg következett. (Van, aki csak 2 réteggel dolgozik, de nem mertem a véletlenre bízni a dolgot, és mivel elég vékonyan vittem fel a rétegeket, nem lett vastag a bonbon fala.)

Amikor a bonbonfalak rendíthetetlenül álltak a helyükön, egy hintésnyi narancs következett a kupolákba.

Na és akkor...

Egy anyázós része van ennek a karamellés bonbonnak. A karamell mikor folyik szépségesen? Melegen. Mi történik, ha a meleg karamellt a lehûtött bonbonfalak közé csurgatjuk? Leolvad. :-( Ergo ez nem megoldás, és szerencsére nem is próbálkoztam vele. Ki kell hát hûteni a karamellt, de nem szabad teljesen. Hiszen akkor meg legény legyen a talpán, aki a pici formákba ügyeskedi. Tehát igyekeztem langyoskára hûteni az egyre szilárduló masszát, majd a lehetõ legnagyobb sebességgel a formákba juttatni. (Na ezen a pontos volt szentségelés rendesen!)

De végül elértem a célomat, nem teljesen tele, de megtöltöttem az üregeket. Közben a csokit a már nem melegedõ, de még sokáig meleg víz fölött hagytam, így cseppet sem veszített az állagából, remekül tudtam vele továbbra is dolgozni, így végül rákerült a bonbonokra a lezáró réteg is. Legközelebb már ügyesebb leszek és nem töltöm csurrig az üregeket, mert így kicsit töredezett lett a bonbonkáim széle, miután kivettem a formából. Ettõl eltekintve azonban határtalan volt a sikerélményem, azóta is azon gondolkodom, milyen töltelékekkel lepjem meg a családot Karácsonyra.

Fontos, hogy az utolsó, záró csokiréteg után újra jól le kell hûteni a bonbonokat a formában, s amikor jó kemények, nagyon könnyen ki lehet pattintani õket a szilikonból. Remek kis találmány!

Mindenkinek kreatív és nyugodt várakozást kívánok! :-)


Folytats a blogon ... zsucikonyha.blogspot.com/2010/12/kara...

sponsored links

Keres?s