Csípõs-savanyú leves 5 féle gombából

2007-04-02

sponsored links

Az enyhe télnek és a szemmel láthatóan idõzavarban szenvedõ természetnek köszönhetõen hét közepén egyszerre találtam néhány darabot az õsz utolsó gombájának számító laskagombából, a tavasz elsõ gombái közé tartozó kucsmagombából, a tipikusan nyári csemegének számító gyapjas tintagombából, a neve szerint is csak és kizárólag télen termõ téli fülõkébõl és három jó nagy marokkal az egész évben termõ, viszont igen nehezen felfedezhetõ judásfüle gombából.

Egészen elképesztõ kollekció, komolyan, szerintem világrekordot állítottam fel.

Néztem ezt a néhány maroknyi kincset és elõször fogalmam sem volt, mit kezdjek vele. Azán, mivel a júdásfüle gombából volt a legtöbb és ez a gomba elsõsorban a kínai (vagy legalábbis kínaias) ételek alapanyaga, hát kitaláltam hogy fõzzek kínai csípõs-savanyú levest.
Ehhez a gombán kívül kell még vékony szeletekben 1-1 sárgarépa és petrezselyemgyökér, egy durva darabokra vágott vöröshagyma. Én szeretem a paszternákot is, hát azt is tettem bele egy felet. Ökölnyi kis káposztaszív, durva darabokra vágva. 10 deka tofu, vékony csíkokra metélve és elméletileg egy fél csirkemell kéne még hozzá felcsíkozva, de én éppen pulykanyakat fõztem a kutyának, hát annak a levesét használtam fel.

Szóval megmostam a gombákat, amit kellett felkarikáztam, amit kellett tízforintosnyi darabokra vágtam, a téli fülõkéket csak megpucoltam a száruktól, a júdásfüléket pedig hagytam úgy és akkorának, ahogy találtam õket. A gyökereket a tökgyalun szeleteltem vékonyra és ha már a kezemben volt az izé, akkor egy szép brokkolinak a szárát is belegyalultam a levesbe (a brokkoliról késõbb). A gombákat belezuttyantottam egy nagy lábosba és egy kanál olajon kissé megpirítottam, majd hozzádobtam a zöldségeket is és az egészet felengedtem a húslevessel (ha nem, akkor elõbb a felcsíkozott csirkemellet kell megfuttatni az olajon és a fehérre sütött húsra kerül rá a zöldség). Hozzádobtam még a tofut, majd belereszeltem egy pici gyömbér felét és szórtam hozzá egy teáskanál csiliport. Felforraltam, nem fõztem sokáig, szeretem ha a zöldségek kissé roppanósak maradnak. Aztán amikor elkészült, a sok piros, fehér és barna zöldségek mellé hiányoltam még a levesbõl egy kis zöldet, hát ollóval beleszeleteltem egy zöldhagyma szárát is, azzal már nem fõztem össze, had maradjon friss az íze.
Iszonyatos nagy lábas levesem lett, majdnem négy liter, egy része ment a fagyasztóba, az elfogyasztandó részt pedig tányéronként egy-egy mokkáskanál szójaszósszal és balzsamecettel ízesítettem. (Balzsamecet helyett bor- vagy almaecet is jó.) Mindkét fûszert csak tálalás elõtt teszem bele, ízlés szerint. Azért is nem sóztam meg fõzés közben a levest, mert a szójaszósz is sós és a balzsamecet is ad egy sós aromát.

Szóval, lényeg a lényeg, hogy az 5 (ÖT!!) féle gombából és pár szál zöldségbõl isteni, enyhén csípõs-savanykás leves készült.
Ezt a levest lehetne még keményítõvel is besûríteni, de én már valahogy nem igazán szeretem a kocsonyásított gyorsbüfés mûkínait.
Inkább dobok bele tálalás elõtt egy marék üvegtésztát. Ezt nem kell fõzni, csak a felforralt levesbe beledobni, lefedni és hagyni néhány percet puhulni.
De lehet egy felvert tojást is belecsorgatni a forró levesbe, úgy is nagyon finom.
Nálam nyilván hol így, hol úgy kerül asztalra, mondom, legalább 10 tányérnyi leves készült, jó darbig elég lesz.




(júdásfüle gombát a legtöbb bioboltban vagy ázsiai fûszerüzletben lehet kapni szárítva)  


Folytats a blogon ... brunnhildekonyhaja.freeblog.hu/archiv...

sponsored links

Keres?s