Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Articsókás saláta
sponsored links
Ilyent semmiképp ne csináljunk. Már csak azért se, mert az articsóka nem magyar zöldség, így egy csomó pénzbe meg környezetszennyezésbe kerül a szállítása. Másrészt nyilván rettenetes drága is. A hamis-articsóka receptjén még dolgozunk, egyelõre kevés sikerrel, de van remény, lásd a lábatlan csirkét - alias tejbe áztatott sült kenyér - vagy a hamis kaviárt - ezt most elfelejtettem hogyan kell.
Ha valamilyen véletlen folytán mégis articsókához jutnánk, akkor elkészítésre mindenképp ezt a receptet javasoljuk. Az articsóka megpucolásához pedig ezt vagy ezt a leírást.
Mi potom 19 pence-ért (kevesebb, mint 60 Ft-ért) vettük az egyébként óriási articsókáinkat, mert már lejárt a szavatosságuk. Elõtte sosem ettünk articsókát, pláne nem pucoltunk articsókát, így csak besuvasztottuk õket a hûtõ legalsó rekeszébe, és ott fonnyassztottuk még jópár napig. Persze közben kerestünk recepteket meg pucolási leírásokat, de ezek annyira ijesztõek voltak, meg annyira nem tudtuk eldönteni, hogy tényleg finom-e ez egyáltalán, hogy nem nagyon akaródzott nekikezdeni egyiknek sem. Végül az sarkallott minket cselekvésre, hogy nem volt itthon semmi más kaja, az articsóka levelei meg már eléggé megbarnultak, sõt, néhol penésznek látszó foltok is megjelentek rajtuk. Szóval éreztük, hogy nem várhatunk tovább.
A pucolás nem volt annyira macerás, mint ahogy elõzõleg gondoltuk, és az articsókaszív is elég nagy, szerintünk nem csak 10%-át teszi ki az egész virágnak, hanem súlyra legalább az egynegyedét. Úgyhogy 2 articsókaszív bõven elég is volt kettõnknek. (Egy szív kb. 6-8 cm átmérõjû, és 2 cm vastag volt. Persze lehet, hogy azért, mert giga-articsókákat sikerült vásárolni.)
Pucolás közben citromos vízbe mártogattuk mindent, de ez valamiért nem akadályozta meg a zöldség elbarnulását.
Fehérborunk nem volt itthon, sem fehérborecetünk, így a fõzõlébe csak beleflottyantottunk egy kis balzsamecetet. Citromlevünk sem volt - azt balga módon elhasználtuk a barnulásgátló léhez - így lime-levet facsartunk bele. A többi (olivaolaj, fokhagyma, babér, só, bors, citromlé) stimmelt. Az articsókaszív darabokat kb. 15 percig fõztük, elég puhák lettek, de szerencsére nem túl puhák.
A kész salátába tettünk egy kis olajbogyót is, feketét, mert csak az volt itthon. A salátaöntethez meg megint csak balzsamecetet adtunk, sherry ecet híjján, de a végeredmény így is fenomenális lett. Soha életemben nem ettem még ilyen finom salátát. De komolyan.
Utána egész nap gyönyörû ízek futkároztak a számban, mindenkire mosolyogtam a villamoson is, miközben adtam a jegyeket, még azokra is, akik elkezdtek basztatni, hogy polish vagyok-e.
