Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A szülésrõl - VII.
sponsored links
Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása a tervezett otthonszülésrõl
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium 2002. január 18-i állásfoglalása a ?tervezett otthonszülés? kérdésérõl a következõ:
1. A hazai szakmai kollégium állásfoglalása azonos a legtöbb nemzetközi szülészeti és nõgyógyászati szakmai grémium ? beleértve az Amerikai Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégiumot is ? véleményével, miszerint a ?tervezett otthonszülés? olyan veszélyeket rejt magában, amelyeket nem ellensúlyoznak elõnyei, nevezetesen az otthoni környezet emberi és érzelmi befolyása az anyaság és a korai anya-gyermek kötõdés kialakulására.
2. A klinikai/kórházi háttér biztosítja a szülés kiszámíthatatlan veszélyeinek és szövõdményeinek elhárítását és korai gyors kezelését. Ugyanakkor a szakmai biztonság mellett megfelelõ körülmények kialakításával hazánkban is egyre több helyen szülhetnek egyágyas, fürdõszobás szülõszobákban az édesanyák, kihasználva a családközpontú szülészeti gyakorlat minden elõnyét, beleértve az együtt szülést, a korai bõrkontaktust, az anya és újszülött együttmaradását. Jelenleg lehetõség van arra, hogy a szülõnõ a szabad orvosválasztás jogával élve olyan intézményben szüljön, ahol nem betegként kezelik, és kívánságait, elképzeléseit, elvárásait meghallgatják, és ha lehet, teljesítik. Szülés után a néhány napos klinikai/kórházi bentfekvés lehetõséget ad az újszülöttápolás, a szoptatás, az emlõápolás megtanítására, valamint a korai adaptációs zavarok felismerésére és elhárítására. (Ezzel teljes összhangban van az Amerikai Egyesült Államokban a legutóbbi években bevezetett gyakorlat, miszerint a régebben meghatározott 24 órás szülés utáni kórházi tartózkodás helyett a biztosító már csak azt a szülést finanszírozza, ahol az újszülött és az anya legalább 72 óráig a kórházban marad.)
3. Jóllehet, a szülések egy része orvosi beavatkozás nélkül is lezajlik, a szövõdménymentes vajúdás és szülés definíciója csak retrospektív lehet, mert a legtöbb szövõdmény váratlanul és kiszámíthatatlanul lép fel, ezért sem jogi, sem szakmai szempontból nem határozható meg elõre 100%-os bizonyossággal a terhesek azon csoportja, akiknek esetében szövõdménymentes vajúdás és szülés várható. A szülészet ?sürgõsségi? felkészültséget igénylõ orvosi szakma, ezért a szülõnõk számára állandóan készenléti szolgálatnak kell rendelkezésre állnia.
4. Amennyiben az egészségügyi kormányzat úgy dönt, hogy a ?tervezett otthonszülést? hitelesíti annak ellenére, hogy a legtöbb fejlett országban a szülések közel 100%-a kórházakban történik, sõt, az Egyesült Királyságban és Hollandiában, ahol hagyományai vannak az otthonszülésnek, ezek száma az utóbbi években egyre csökken, úgy a döntést a szakmai kollégium ? bár nem ért vele egyet ? tudomásul veszi, és továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelõen a klinikák/kórházak fogadni tudják a tervezett otthonszülés kapcsán bajba jutottakat. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a váratlan szülészeti vagy neonatológiai szövõdmény esetén kihívott mentõvel történõ kórházba szállítás idõveszteséget jelenthet a kórházi szülés kapcsán fellépõ szövõdmény ellátásának azonnali lehetõségével szemben, ami mind az anyai, mind a magzati/újszülött halálesetek számának növekedését fogja eredményezni. Lényeges hangsúlyozni, hogy a kórházba érkezés után nem az otthonszülésnél segédkezõ szülész, hanem a kórházi orvosok szakmai kompetenciájába tartozik a beteg ellátása!
5. A tervezett otthonszüléshez az ismert beleegyezõ nyilatkozat módosított változata szükséges, amely tartalmazza azt az egyértelmû kitételt, hogy a Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium ezt a szülési formát nem javasolja.
6. A várandós otthonában rendelkezésre kell állniuk azoknak a tárgyi feltételeknek, amelyeket az ÁNTSZ a szakorvosi rendelõkkel szemben jelenleg is megkíván. Az anyakönyvezés egyértelmû szabályszerûségének biztosítására állami jelenlét (például területi védõnõ megszervezése) lenne szükséges.
7. Jelenleg az idevonatkozó [33/1992. (XII. 23.) NM] rendelet értelmében ?a gondozást végzõ orvos által elrendelendõ? többek között a terminusközeli magzat felügyelete. Ezt az ?otthonszülést? választók többsége nem veszi igénybe, ezzel is növelve a magzati perinatalis halálozás esélyét. A gondozó orvos pedig ennek elmulasztása esetén szakmai szabályt szeg!
8. A szakmai kollégium az egészségügyi törvény idevonatkozó megállapításait úgy értelmezi, hogy egy várandós a klinikai/kórházi szülés lehetõségének elutasításával nem veszélyeztetheti magzata/újszülöttje egészségét/életét, ezért a Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium megítélése szerint alkotmánybírósági értelmezésre vagy törvénymódosításra van szükség a ?tervezett otthonszülés? minisztériumi hitelesítéséhez.
9. A születés körüli halálozás további csökkentése érdekében hazánkban nem az otthonszülés bevezetésével, hanem a kórházi/klinikai szülõszobák korszerûsítésével, családi hangulatúvá fejlesztésével, az in utero szállítás gyakorlatának általánossá tételével, a neonatológiai és az intenzív újszülöttellátás feltételeinek javításával, össztársadalmi szinten pedig a koraszülésért felelõs nem orvosi okok csökkentésének lehetõségével, illetve megszüntetésével kellene foglalkozni.
---------------------------------------------------------------------------
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium által 2002 január 18-án kiadott, az otthonszülésrõl szóló állásfoglalás kritikája
Marsden Wagner professzor M.D., M.S.P.H., a WHO nõk és gyerekek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója
Magyarország polgárai részére
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása sajnálatos módon tele van hamis információval, és egyértelmû kísérletnek tekinthetõ arra, hogy a magyarokat és az ország hatóságát megfélemlítse. A szülészorvosok célja, hogy fenntartsák ellenõrzésüket a terhesség és a szülés fölött, és ezt úgy érhetik el, hogy minden szülést az egyetlen olyan helyen tartanak, ahol az orvosok döntenek: a kórházban. Az állásfoglalás tartalmának alapos kritikájából a magyar közvélemény megtudhatja, hogy a dokumentum félrevezetõ információit hogyan használják olyan propaganda céljaira, amely a szabadságjogok és a család szentsége ellen irányul.
Az állásfoglalás szerint "világszerte a fejlett országokban a szülések 99%-a kórházban" zajlik. Ez egyértelmûen hamis állítás. A tervezett otthonszülés aránya az Egyesült Államokban 1% alatt van ugyan, de minden nyugat-európai országban jóval 1% fölötti, Japánban és Új-Zélandban évrõl évre emelkedik, Nagy-Britanniában és Dániában 10%-hoz közelit, Hollandiában pedig 31% és szintén évrõl évre nõ. Az otthonszülés azért egyre népszerûbb majdnem minden fejlett országban, mert nyugaton olyan alaposan megcáfolták a magyar szülészorvosok állítását - tudniillik hogy a tervezett otthonszülés nem biztonságos - hogy az emberek tudják: az otthonszülés a terhes anyák legalább 80%-a számára teljesen biztonságos megoldás. Ezért választja egyre több család ezt a lehetõséget.
A magyar szülészorvosok állásfoglalása szerint csak az orvosoknak és kórházaknak köszönhetõ, hogy az utóbbi 50 évben Magyarországon és más fejlett országokban csökkent a terhes anyák és újszülötteik halandósága. Hiteles tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a halandóság csökkenése 75%-ban társadalmi tényezõknek, nem pedig az orvosoknak és kórházaknak tudható be. Az ilyen társadalmi tényezõk közt van az egészségesebb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, és fõleg a magyar nõk születés-szabályozáshoz való joga, ami eredményeképpen kevesebb a nem kívánt szülés. Az orvosi tényezõknek köszönhetõ 25%-os javulás pedig nem "a kórházi szülés általánossá tételének megszervezése" miatt következett be (amely során a nõket arra kényszerítik, hogy kórházban szüljenek), hanem olyan egyszerû és alapvetõ orvosi kezelések miatt, mint például az antibiotikumok használata. A magyar szülészek semmilyen adatot nem tudnak felmutatni annak a bizonyítására, hogy ok-okozati összefüggés lenne a kórházi szülés bevezetése és a halandóság csökkenése között.
Az állásfoglalás szerint "az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégiuma (ACOG) ellene van a tervezett otthonszülésnek". A magyar szülészek azért idézik éppen az amerikai szülészeti kamarát, mert a legtöbb más fejlett ország hasonló szerve nem lép fel a tervezett otthonszülés ellen, sõt támogatja azt. És bár az ACOG valóban ellenzi a tervezett otthonszülést, kifogásait nem kísérli meg tudományosan megalapozni. Ezt a magyar szülészek elmulasztották megjegyezni.
Továbbá az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégiuma soha nem próbálta meg betiltani az otthonszülést, mert az amerikai orvosok jól tudják, hogy szabad demokráciában ez nem lehetséges. Az 1980-as években a német szülészorvosok megpróbálták elérni, hogy a kormány tiltsa be a tervezett otthonszülést, de az emberek tiltakozási hullámmal válaszoltak erre a családok magánéletébe való beavatkozásra. A kormány határozottan visszautasította a német szülészorvosok indítványát. A magyar állásfoglalással az itteni orvosok ugyanezt akarják elérni - rémületkeltéssel próbálják a kormányt rávenni arra, hogy az otthonszülés betiltásával korlátozza a polgárok szabadságát és megsértse a család szentségét.
Az állásfoglalás azt igyekszik kimutatni, hogy a tervezett otthonszülés veszélyes, mert "az alacsony kockázatúnak ítélt "tervezett otthonszülés"-be bocsátott szülõ nõi csoport 8%-át kellett vészhelyzetben kórházba szállítani." Ez nem azt bizonyítja, hogy az otthonszülés veszélyes, hanem azt, hogy biztonságos. Természetes, hogy néha alacsony kockázatú szülés esetén is szükséges a kórházba szállítás. A magyar kórházakban az alacsony kockázatú vajúdó anyákat szövõdmények miatt néha a mûtõasztalra kell fektetni, de ez nem jelenti azt, hogy a kórházi szülés veszélyes lenne. A tervezett szülésnél, akár otthon, akár kórházban történik, esetenként szükséges a kórházba vagy más kórházi osztályra való szállítás. Ezért vannak a kórházak. A kórházba szállításra vonatkozó állítás mögött az az elgondolás áll, hogy szülés közben gyorsan merülhet fel probléma, és ezért kell kórházban szülni. Az igazság az, hogy bár esetenként valóban fellépnek szövõdmények, ezek közül csak nagyon keveset kell másodperceken vagy perceken belül olyan eszközökkel kezelni, amelyek csak kórházban állnak rendelkezésre. Otthonszüléskor és szállítás közben is sok mindent meg lehet tenni (pl. oxigén vagy oxitocin adagolása). Olyan szövõdmények is vannak, amelyek otthon ugyanolyan jól kezelhetõk; ilyen például az, ha a gyermek válla születés közben megakad.
Vajon gyorsabb-e a kórházi osztályok közti betegátadás, mint az, ha az anyát otthonról szállítják kórházba? Amerikai kutatások kimutatták, hogy kórházi szülés esetén, ha a magzatot veszély fenyegeti, átlagosan 31 perc telik el a császármetszés végzésére vonatkozó döntés és maga a mûtét között. Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttmûködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendõikre, tehát nincs idõveszteség.
Azok az orvosok, akik soha nem voltak jelen otthonszülésnél, nem tudják, hogy mi mindent lehet otthon is megtenni. Javaslom, hogy a magyarok kérdezzék meg bármelyik orvost, aki az otthonszülést ellenzi, hogy segédkezett-e már ilyennél. Ha a válasz nem, az orvos nem tudja, mirõl beszél.
Az állásfoglalás szerzõinek igazuk van abban, hogy fontos az otthon és a család légkörének létrehozása a kórházakban. Ez egy olyan pozitív trend, ami remélhetõleg folytatódni fog. De ne hagyjuk magunkat becsapni. Minden magyar kórházban az orvos irányítja a történéseket, nem pedig a páciens. Az apa jelen lehet ugyan a szülésnél, de az engedély megadása nem egyenlõ az irányítás feladásával. A kórházban szülõ nõ soha nem irányítja saját szülését. Ez tragikus, mert a szülés az asszonyé, és alapos kutatások bizonyítják, hogy könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb úgy szülni, ha az anya irányítja a folyamatot. Amikor az orvosok azt állítják, hogy a kórházban az "otthon és a család" légköre van jelen, az ugyanolyan, mint amikor a nagy pékség azt hirdeti, hogy "házi" kenyeret árul.
Mikor a szülészorvosok azt állítják, hogy az otthonszülés nem biztonságos, szembe kell nézniük az ellenkezõjét bizonyító hollandiai adatokkal. Ezért az orvosok, mint ebben a magyar állásfoglalásban is, gyakran valótlanságokat állítanak Hollandiáról. Az igazság az, hogy ott a tervezett otthonszülések száma nem csökken, hanem az utóbbi tíz évben folyamatosan nõtt. Már minden harmadik hollandiai szülés tervezett módon otthon történik, orvosi képzettséggel nem rendelkezõ bába segédletével. És a születéssel kapcsolatos anya- és csecsemõhalálozás kisebb arányú, mint Magyarországon. Hollandiában az a tapasztalat, hogy ha a szülés helye legfeljebb 30 percre van egy kórháztól, akkor az otthonszülés biztonságos. Magyarországon a legtöbb lakásból nem több, mint 30 perc alatt el lehet jutni egy kórházba. Az évek hosszú során elvégzett sok ezer hollandiai otthonszülés bizonyítja, hogy a legtöbb anya számára teljesen biztonságos a bába segédletével, de orvos nélkül lebonyolított otthonszülés. A legtöbb holland szülészorvos is támogatja az ottani rendszert.
A tervezett otthonszülésrõl sok tudományos felmérés készült és majdnem mindegyik biztonságosnak nyilvánította. A magyar szülészorvosok csak egy tanulmányra hivatkoznak, egy olyan ausztráliai felmérésre, amelyet jelentõs hibái miatt sok kritika ért. Több mint 60 más tanulmány mutatja a tervezett otthonszülés biztonságosságát, többek közt az összes tanulmány átfogó vizsgálata is. A szülészettel foglalkozó legelismertebb nyugati kiadvány, az Oxford University Cochrane Library-je, megvizsgált minden kapcsolódó kutatást, és 2001-es jelentésében biztonságosnak nyilvánította az otthonszülést.
Rendkívül fontos, hogy kitérjünk arra, amit a magyar szülészorvosok a szülõ nõk jogi pozíciójával kapcsolatban írnak. A szakmai kollégium álláspontja az, hogy az orvosok a magzat védelmezõi, és joguk van eldönteni, mi történjen az anyával, ha az események hatással lehetnek a magzatra. Az állásfoglalás szerint az anya elveszti önrendelkezési jogát, ha olyan döntést hozna, amellyel veszélyeztetné magzatát. Azt állítani, hogy a szülészorvos számára fontosabb a magzat jóléte, mint az anya és családja számára, hihetetlenül sértõ a magyar családokra nézve.
A magyar nyilvánosságnak és a hatóságoknak tudniuk kell, hogy sok más nyugati országban mérlegelték hosszasan azt a kérdést, hogy a nõknek joguk van-e a saját testük fölötti teljes ellenõrzéshez és saját orvosi ellátásuk meghatározásához. A végkövetkeztetés mindig ugyanaz volt. Vegyük azt a példát, amelyben az orvos császármetszést akar végezni, mert a magzat veszélyben lehet, de az anya visszautasítja a mûtétet. Az orvosnak van-e joga az anya akarata ellenére császármetszést végezni? Ilyen esetek elõfordultak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, és az ítélet mindig az volt, hogy az orvos nem kényszeríthet császármetszésre.
Állásfoglalásukkal a magyar szülészorvosok ugyanilyen kényszert próbálnak alkalmazni. A németországi náci uralom alatt erõszakos orvosi kezelésben részesítettek embereket, és ezért késõbb számos nemzetközi szerzõdésben tiltották meg a páciens akarata ellenére történõ kezelést, a körülményektõl függetlenül. Az erõszakos kezelés, beleértve a terhes anya akarata ellenére történõ kezelését is, a nemzetközi jog megsértése. Miután a magyarok olyan sokáig küzdöttek szabadságukért, joggal feltételezhetõ, hogy elutasítják az ilyen orvosi fasizmusra irányuló kísérleteket.
A szakmai kollégium sok hamis állítást sorakoztat fel abból a célból, hogy veszélyesnek állítsa be az otthonszülést. A WHO-t idézve azt állítják, hogy "évente 600.000 nõ hal meg terhességgel-szüléssel kapcsolatos okok miatt". De ezek a halálesetek szinte mind a harmadik világban történnek, nem pedig Európában, okuk pedig az alultápláltság, a gyógyszerek hiánya stb. Azt állítják, hogy több nõ hal meg szülés közben, mint méhnyakrákban. Ez Magyarországot tekintve egyszerûen nem igaz, csak mondjuk Bangladesben van így. A magyar szülészorvosok ilyen kijelentései etikátlan rémületkeltésnek minõsíthetõk.
Az állásfoglalás rámutat, hogy nem lehet elõrejelezni a szülés pozitív kimenetelét. Ez ugyanúgy igaz a kórházban, mint otthon. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden évben sok magyar csecsemõ hal meg a születése körüli idõszakban; õk mind kórházban halnak meg, körülöttük orvosokkal és kórházi berendezésekkel. Emellett tanulmányok bizonyítják, hogy a halálesetek kb. negyedét emberi hiba okozza. Mind az orvosok, mind a nõvérek, mind a bábák emberi lények, akik néha hibát követnek el. Ezt el kell fogadni, de ne higgyük, hogy kórházi szülés esetén jobb vagy biztonságosabb ellátást kapunk. Az említett kutatás kimutatja, hogy otthon éppen olyan biztonságos szülni, kivéve ha az anya abba a 10%-nyi csoportba tartozik, akiknél terhesség alatt súlyos szövõdmény lépett fel.
Az állásfoglalás gyönyörû képet igyekszik festeni a specialistákról, akik körülállják a szülõ nõt; "még a szövõdménymentes szülés ellátása sem egyszemélyes munka az esetek döntõ többségében". Ez az állítás egyértelmû ostobaság. Svédországban, ahol a legalacsonyabb az anyák és gyermekek szülés körüli halandósági rátája, az anyák terhességük alatt csak egy bábával találkoznak, szüléskor pedig egy bába utalja be õket a kórházba, ugyanõ segédkezik a szülésnél, és engedi haza õket. Az anyát tehát nem is látja doktor. Az az állítás, hogy szülésnél sok orvosra van szükség, azt próbálja elhitetni, hogy az orvosok a helyzet szakértõi és hõsei. Valójában viszont csak a szülések kb. 10%-ánál van szükség orvosra. Egy amerikai tanulmányban négymillió szülést vizsgáltak, és kiderült, hogy a 80-90%-nyi alacsony kockázatú szülés esetében nagyobb biztonságot jelent a bába jelenléte, mint az orvosé.
Nem igaz, hogy Amerikában "az otthonszülési divat "lecsengett" volna. Az Egyesült Államokban nem csökken az otthonszülések éves száma, folyamatosan nõ viszont azoknak a kórházi szüléseknek a száma, amelyek mellett csak bába van jelen, orvos nem.
Az állásfoglalás összefoglaló részének 1. pontja szerint "a legtöbb nemzetközi szülészeti és nõgyógyászati szakmai grémium" szerint az otthonszülés veszélyeit elõnyei nem ellensúlyozzák. Ez megint csak egyértelmûen hamis állítás. Mint fentebb rámutattam, a legtöbb szülészeti szervezet nem ellenzi az otthonszülést, és majdnem minden ország bábaszervezete hivatalos nyilatkozatban támogatja az otthonszülést; a nemzeti közegészségügyi szervek (pl. az Amerikai Közegészségügyi Társaság) szintúgy.
Az összefoglalás 4. pontja szerint "a legtöbb fejlett országban a szülések 100%-a kórházakban történik". Ez egyáltalán nem igaz. Nincs olyan ország, beleértve Magyarországot is, ahol ne történne tervezett otthonszülés. Mint fent leírtam, a legtöbb fejlett országban jelentõs a tervezett otthonszülések száma. Ugyanebben a bekezdésben szerepel az az állítás, miszerint Nagy-Britanniában és Hollandiában csökken az otthonszülések száma. Nem igaz - a szám mindkét országban emelkedik.
Az 5. pont szerinti nyilatkozat követelése szomorú módon orvosi fasizmust jelent. Szabad társadalomban az orvosok nem mondhatják meg a családoknak, hogy mit tegyenek és mit ne, különösen olyan dolog kapcsán, mint a szülés, amely nyilvánvalóan nem az orvosoké vagy a kórházaké, hanem a családé, és amely az egyik legfontosabb esemény a család életében.
A 6. összefoglaló pont szerint a szülészorvosok nyilván nem értik az otthonszülés lényegét. A lényeg éppen
az, hogy az esemény a családi otthonban történjen meg, nem pedig egészségügyi intézményben. Ironikus módon nem otthon, hanem éppen a kórházban van a legtöbb olyan mikro-organizmus, amely veszélyes az anyára és gyermekére nézve. Az ebben a pontban szereplõ igény csak arra irányul, hogy az orvosok közegészségügyi szabályokkal korlátozzák a szabadságot és sértsék a család szentségét.
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalásának nincs tudományos érvényessége. Célja, hogy igaztalan állításokkal és rémületkeltéssel érje el azt, ami más országokban (pl. Németországban) nem sikerült, és amit az Egyesült Államokban meg sem kísérelnének: a szabadságjogoktól való megfosztást, és annak az elõírását a családok számára, hogy saját gyerekük születése során mit fognak tapasztalni. Ma sok olyan ország van (pl. Németország, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia és Kanada), ahol egyértelmû törvények és szabályok jogosítják fel a nõket arra, hogy teljes mértékben meghatározzák gyermekük születésének helyét. Minden évben újabb és újabb országok csatlakoznak ehhez a csoporthoz, ahogy polgáraik felismerik ennek a jognak a fontosságát.
Az abban való hit, hogy jobban tudjuk, másoknak hogyan kellene élni az életüket, az elsõ lépés a diktatúra felé. A magyarok jól ismerik az olyan felsõ utasításokat, amelyek állítólag az õ javukat szolgálják, valójában viszont szabadságjogaiktól fosztják meg õket. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok elutasítják az erre irányuló legújabb kísérletet.
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium 2002. január 18-i állásfoglalása a ?tervezett otthonszülés? kérdésérõl a következõ:
1. A hazai szakmai kollégium állásfoglalása azonos a legtöbb nemzetközi szülészeti és nõgyógyászati szakmai grémium ? beleértve az Amerikai Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégiumot is ? véleményével, miszerint a ?tervezett otthonszülés? olyan veszélyeket rejt magában, amelyeket nem ellensúlyoznak elõnyei, nevezetesen az otthoni környezet emberi és érzelmi befolyása az anyaság és a korai anya-gyermek kötõdés kialakulására.
2. A klinikai/kórházi háttér biztosítja a szülés kiszámíthatatlan veszélyeinek és szövõdményeinek elhárítását és korai gyors kezelését. Ugyanakkor a szakmai biztonság mellett megfelelõ körülmények kialakításával hazánkban is egyre több helyen szülhetnek egyágyas, fürdõszobás szülõszobákban az édesanyák, kihasználva a családközpontú szülészeti gyakorlat minden elõnyét, beleértve az együtt szülést, a korai bõrkontaktust, az anya és újszülött együttmaradását. Jelenleg lehetõség van arra, hogy a szülõnõ a szabad orvosválasztás jogával élve olyan intézményben szüljön, ahol nem betegként kezelik, és kívánságait, elképzeléseit, elvárásait meghallgatják, és ha lehet, teljesítik. Szülés után a néhány napos klinikai/kórházi bentfekvés lehetõséget ad az újszülöttápolás, a szoptatás, az emlõápolás megtanítására, valamint a korai adaptációs zavarok felismerésére és elhárítására. (Ezzel teljes összhangban van az Amerikai Egyesült Államokban a legutóbbi években bevezetett gyakorlat, miszerint a régebben meghatározott 24 órás szülés utáni kórházi tartózkodás helyett a biztosító már csak azt a szülést finanszírozza, ahol az újszülött és az anya legalább 72 óráig a kórházban marad.)
3. Jóllehet, a szülések egy része orvosi beavatkozás nélkül is lezajlik, a szövõdménymentes vajúdás és szülés definíciója csak retrospektív lehet, mert a legtöbb szövõdmény váratlanul és kiszámíthatatlanul lép fel, ezért sem jogi, sem szakmai szempontból nem határozható meg elõre 100%-os bizonyossággal a terhesek azon csoportja, akiknek esetében szövõdménymentes vajúdás és szülés várható. A szülészet ?sürgõsségi? felkészültséget igénylõ orvosi szakma, ezért a szülõnõk számára állandóan készenléti szolgálatnak kell rendelkezésre állnia.
4. Amennyiben az egészségügyi kormányzat úgy dönt, hogy a ?tervezett otthonszülést? hitelesíti annak ellenére, hogy a legtöbb fejlett országban a szülések közel 100%-a kórházakban történik, sõt, az Egyesült Királyságban és Hollandiában, ahol hagyományai vannak az otthonszülésnek, ezek száma az utóbbi években egyre csökken, úgy a döntést a szakmai kollégium ? bár nem ért vele egyet ? tudomásul veszi, és továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelõen a klinikák/kórházak fogadni tudják a tervezett otthonszülés kapcsán bajba jutottakat. Felhívja ugyanakkor a figyelmet arra, hogy a váratlan szülészeti vagy neonatológiai szövõdmény esetén kihívott mentõvel történõ kórházba szállítás idõveszteséget jelenthet a kórházi szülés kapcsán fellépõ szövõdmény ellátásának azonnali lehetõségével szemben, ami mind az anyai, mind a magzati/újszülött halálesetek számának növekedését fogja eredményezni. Lényeges hangsúlyozni, hogy a kórházba érkezés után nem az otthonszülésnél segédkezõ szülész, hanem a kórházi orvosok szakmai kompetenciájába tartozik a beteg ellátása!
5. A tervezett otthonszüléshez az ismert beleegyezõ nyilatkozat módosított változata szükséges, amely tartalmazza azt az egyértelmû kitételt, hogy a Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium ezt a szülési formát nem javasolja.
6. A várandós otthonában rendelkezésre kell állniuk azoknak a tárgyi feltételeknek, amelyeket az ÁNTSZ a szakorvosi rendelõkkel szemben jelenleg is megkíván. Az anyakönyvezés egyértelmû szabályszerûségének biztosítására állami jelenlét (például területi védõnõ megszervezése) lenne szükséges.
7. Jelenleg az idevonatkozó [33/1992. (XII. 23.) NM] rendelet értelmében ?a gondozást végzõ orvos által elrendelendõ? többek között a terminusközeli magzat felügyelete. Ezt az ?otthonszülést? választók többsége nem veszi igénybe, ezzel is növelve a magzati perinatalis halálozás esélyét. A gondozó orvos pedig ennek elmulasztása esetén szakmai szabályt szeg!
8. A szakmai kollégium az egészségügyi törvény idevonatkozó megállapításait úgy értelmezi, hogy egy várandós a klinikai/kórházi szülés lehetõségének elutasításával nem veszélyeztetheti magzata/újszülöttje egészségét/életét, ezért a Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium megítélése szerint alkotmánybírósági értelmezésre vagy törvénymódosításra van szükség a ?tervezett otthonszülés? minisztériumi hitelesítéséhez.
9. A születés körüli halálozás további csökkentése érdekében hazánkban nem az otthonszülés bevezetésével, hanem a kórházi/klinikai szülõszobák korszerûsítésével, családi hangulatúvá fejlesztésével, az in utero szállítás gyakorlatának általánossá tételével, a neonatológiai és az intenzív újszülöttellátás feltételeinek javításával, össztársadalmi szinten pedig a koraszülésért felelõs nem orvosi okok csökkentésének lehetõségével, illetve megszüntetésével kellene foglalkozni.
---------------------------------------------------------------------------
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium által 2002 január 18-án kiadott, az otthonszülésrõl szóló állásfoglalás kritikája
Marsden Wagner professzor M.D., M.S.P.H., a WHO nõk és gyerekek egészségével foglalkozó szervezetének volt igazgatója
Magyarország polgárai részére
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalása sajnálatos módon tele van hamis információval, és egyértelmû kísérletnek tekinthetõ arra, hogy a magyarokat és az ország hatóságát megfélemlítse. A szülészorvosok célja, hogy fenntartsák ellenõrzésüket a terhesség és a szülés fölött, és ezt úgy érhetik el, hogy minden szülést az egyetlen olyan helyen tartanak, ahol az orvosok döntenek: a kórházban. Az állásfoglalás tartalmának alapos kritikájából a magyar közvélemény megtudhatja, hogy a dokumentum félrevezetõ információit hogyan használják olyan propaganda céljaira, amely a szabadságjogok és a család szentsége ellen irányul.
Az állásfoglalás szerint "világszerte a fejlett országokban a szülések 99%-a kórházban" zajlik. Ez egyértelmûen hamis állítás. A tervezett otthonszülés aránya az Egyesült Államokban 1% alatt van ugyan, de minden nyugat-európai országban jóval 1% fölötti, Japánban és Új-Zélandban évrõl évre emelkedik, Nagy-Britanniában és Dániában 10%-hoz közelit, Hollandiában pedig 31% és szintén évrõl évre nõ. Az otthonszülés azért egyre népszerûbb majdnem minden fejlett országban, mert nyugaton olyan alaposan megcáfolták a magyar szülészorvosok állítását - tudniillik hogy a tervezett otthonszülés nem biztonságos - hogy az emberek tudják: az otthonszülés a terhes anyák legalább 80%-a számára teljesen biztonságos megoldás. Ezért választja egyre több család ezt a lehetõséget.
A magyar szülészorvosok állásfoglalása szerint csak az orvosoknak és kórházaknak köszönhetõ, hogy az utóbbi 50 évben Magyarországon és más fejlett országokban csökkent a terhes anyák és újszülötteik halandósága. Hiteles tudományos vizsgálatok bizonyítják, hogy a halandóság csökkenése 75%-ban társadalmi tényezõknek, nem pedig az orvosoknak és kórházaknak tudható be. Az ilyen társadalmi tényezõk közt van az egészségesebb táplálkozás, a jobb lakáskörülmények, és fõleg a magyar nõk születés-szabályozáshoz való joga, ami eredményeképpen kevesebb a nem kívánt szülés. Az orvosi tényezõknek köszönhetõ 25%-os javulás pedig nem "a kórházi szülés általánossá tételének megszervezése" miatt következett be (amely során a nõket arra kényszerítik, hogy kórházban szüljenek), hanem olyan egyszerû és alapvetõ orvosi kezelések miatt, mint például az antibiotikumok használata. A magyar szülészek semmilyen adatot nem tudnak felmutatni annak a bizonyítására, hogy ok-okozati összefüggés lenne a kórházi szülés bevezetése és a halandóság csökkenése között.
Az állásfoglalás szerint "az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégiuma (ACOG) ellene van a tervezett otthonszülésnek". A magyar szülészek azért idézik éppen az amerikai szülészeti kamarát, mert a legtöbb más fejlett ország hasonló szerve nem lép fel a tervezett otthonszülés ellen, sõt támogatja azt. És bár az ACOG valóban ellenzi a tervezett otthonszülést, kifogásait nem kísérli meg tudományosan megalapozni. Ezt a magyar szülészek elmulasztották megjegyezni.
Továbbá az Amerikai Egyesült Államok Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégiuma soha nem próbálta meg betiltani az otthonszülést, mert az amerikai orvosok jól tudják, hogy szabad demokráciában ez nem lehetséges. Az 1980-as években a német szülészorvosok megpróbálták elérni, hogy a kormány tiltsa be a tervezett otthonszülést, de az emberek tiltakozási hullámmal válaszoltak erre a családok magánéletébe való beavatkozásra. A kormány határozottan visszautasította a német szülészorvosok indítványát. A magyar állásfoglalással az itteni orvosok ugyanezt akarják elérni - rémületkeltéssel próbálják a kormányt rávenni arra, hogy az otthonszülés betiltásával korlátozza a polgárok szabadságát és megsértse a család szentségét.
Az állásfoglalás azt igyekszik kimutatni, hogy a tervezett otthonszülés veszélyes, mert "az alacsony kockázatúnak ítélt "tervezett otthonszülés"-be bocsátott szülõ nõi csoport 8%-át kellett vészhelyzetben kórházba szállítani." Ez nem azt bizonyítja, hogy az otthonszülés veszélyes, hanem azt, hogy biztonságos. Természetes, hogy néha alacsony kockázatú szülés esetén is szükséges a kórházba szállítás. A magyar kórházakban az alacsony kockázatú vajúdó anyákat szövõdmények miatt néha a mûtõasztalra kell fektetni, de ez nem jelenti azt, hogy a kórházi szülés veszélyes lenne. A tervezett szülésnél, akár otthon, akár kórházban történik, esetenként szükséges a kórházba vagy más kórházi osztályra való szállítás. Ezért vannak a kórházak. A kórházba szállításra vonatkozó állítás mögött az az elgondolás áll, hogy szülés közben gyorsan merülhet fel probléma, és ezért kell kórházban szülni. Az igazság az, hogy bár esetenként valóban fellépnek szövõdmények, ezek közül csak nagyon keveset kell másodperceken vagy perceken belül olyan eszközökkel kezelni, amelyek csak kórházban állnak rendelkezésre. Otthonszüléskor és szállítás közben is sok mindent meg lehet tenni (pl. oxigén vagy oxitocin adagolása). Olyan szövõdmények is vannak, amelyek otthon ugyanolyan jól kezelhetõk; ilyen például az, ha a gyermek válla születés közben megakad.
Vajon gyorsabb-e a kórházi osztályok közti betegátadás, mint az, ha az anyát otthonról szállítják kórházba? Amerikai kutatások kimutatták, hogy kórházi szülés esetén, ha a magzatot veszély fenyegeti, átlagosan 31 perc telik el a császármetszés végzésére vonatkozó döntés és maga a mûtét között. Azt is kimutatták, hogy ha jó az együttmûködés az otthonszülésnél eljáró személy és a legközelebbi kórház között, akkor a szállítás ideje alatt a kórházi szakemberek felkészülnek teendõikre, tehát nincs idõveszteség.
Azok az orvosok, akik soha nem voltak jelen otthonszülésnél, nem tudják, hogy mi mindent lehet otthon is megtenni. Javaslom, hogy a magyarok kérdezzék meg bármelyik orvost, aki az otthonszülést ellenzi, hogy segédkezett-e már ilyennél. Ha a válasz nem, az orvos nem tudja, mirõl beszél.
Az állásfoglalás szerzõinek igazuk van abban, hogy fontos az otthon és a család légkörének létrehozása a kórházakban. Ez egy olyan pozitív trend, ami remélhetõleg folytatódni fog. De ne hagyjuk magunkat becsapni. Minden magyar kórházban az orvos irányítja a történéseket, nem pedig a páciens. Az apa jelen lehet ugyan a szülésnél, de az engedély megadása nem egyenlõ az irányítás feladásával. A kórházban szülõ nõ soha nem irányítja saját szülését. Ez tragikus, mert a szülés az asszonyé, és alapos kutatások bizonyítják, hogy könnyebb, gyorsabb és biztonságosabb úgy szülni, ha az anya irányítja a folyamatot. Amikor az orvosok azt állítják, hogy a kórházban az "otthon és a család" légköre van jelen, az ugyanolyan, mint amikor a nagy pékség azt hirdeti, hogy "házi" kenyeret árul.
Mikor a szülészorvosok azt állítják, hogy az otthonszülés nem biztonságos, szembe kell nézniük az ellenkezõjét bizonyító hollandiai adatokkal. Ezért az orvosok, mint ebben a magyar állásfoglalásban is, gyakran valótlanságokat állítanak Hollandiáról. Az igazság az, hogy ott a tervezett otthonszülések száma nem csökken, hanem az utóbbi tíz évben folyamatosan nõtt. Már minden harmadik hollandiai szülés tervezett módon otthon történik, orvosi képzettséggel nem rendelkezõ bába segédletével. És a születéssel kapcsolatos anya- és csecsemõhalálozás kisebb arányú, mint Magyarországon. Hollandiában az a tapasztalat, hogy ha a szülés helye legfeljebb 30 percre van egy kórháztól, akkor az otthonszülés biztonságos. Magyarországon a legtöbb lakásból nem több, mint 30 perc alatt el lehet jutni egy kórházba. Az évek hosszú során elvégzett sok ezer hollandiai otthonszülés bizonyítja, hogy a legtöbb anya számára teljesen biztonságos a bába segédletével, de orvos nélkül lebonyolított otthonszülés. A legtöbb holland szülészorvos is támogatja az ottani rendszert.
A tervezett otthonszülésrõl sok tudományos felmérés készült és majdnem mindegyik biztonságosnak nyilvánította. A magyar szülészorvosok csak egy tanulmányra hivatkoznak, egy olyan ausztráliai felmérésre, amelyet jelentõs hibái miatt sok kritika ért. Több mint 60 más tanulmány mutatja a tervezett otthonszülés biztonságosságát, többek közt az összes tanulmány átfogó vizsgálata is. A szülészettel foglalkozó legelismertebb nyugati kiadvány, az Oxford University Cochrane Library-je, megvizsgált minden kapcsolódó kutatást, és 2001-es jelentésében biztonságosnak nyilvánította az otthonszülést.
Rendkívül fontos, hogy kitérjünk arra, amit a magyar szülészorvosok a szülõ nõk jogi pozíciójával kapcsolatban írnak. A szakmai kollégium álláspontja az, hogy az orvosok a magzat védelmezõi, és joguk van eldönteni, mi történjen az anyával, ha az események hatással lehetnek a magzatra. Az állásfoglalás szerint az anya elveszti önrendelkezési jogát, ha olyan döntést hozna, amellyel veszélyeztetné magzatát. Azt állítani, hogy a szülészorvos számára fontosabb a magzat jóléte, mint az anya és családja számára, hihetetlenül sértõ a magyar családokra nézve.
A magyar nyilvánosságnak és a hatóságoknak tudniuk kell, hogy sok más nyugati országban mérlegelték hosszasan azt a kérdést, hogy a nõknek joguk van-e a saját testük fölötti teljes ellenõrzéshez és saját orvosi ellátásuk meghatározásához. A végkövetkeztetés mindig ugyanaz volt. Vegyük azt a példát, amelyben az orvos császármetszést akar végezni, mert a magzat veszélyben lehet, de az anya visszautasítja a mûtétet. Az orvosnak van-e joga az anya akarata ellenére császármetszést végezni? Ilyen esetek elõfordultak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is, és az ítélet mindig az volt, hogy az orvos nem kényszeríthet császármetszésre.
Állásfoglalásukkal a magyar szülészorvosok ugyanilyen kényszert próbálnak alkalmazni. A németországi náci uralom alatt erõszakos orvosi kezelésben részesítettek embereket, és ezért késõbb számos nemzetközi szerzõdésben tiltották meg a páciens akarata ellenére történõ kezelést, a körülményektõl függetlenül. Az erõszakos kezelés, beleértve a terhes anya akarata ellenére történõ kezelését is, a nemzetközi jog megsértése. Miután a magyarok olyan sokáig küzdöttek szabadságukért, joggal feltételezhetõ, hogy elutasítják az ilyen orvosi fasizmusra irányuló kísérleteket.
A szakmai kollégium sok hamis állítást sorakoztat fel abból a célból, hogy veszélyesnek állítsa be az otthonszülést. A WHO-t idézve azt állítják, hogy "évente 600.000 nõ hal meg terhességgel-szüléssel kapcsolatos okok miatt". De ezek a halálesetek szinte mind a harmadik világban történnek, nem pedig Európában, okuk pedig az alultápláltság, a gyógyszerek hiánya stb. Azt állítják, hogy több nõ hal meg szülés közben, mint méhnyakrákban. Ez Magyarországot tekintve egyszerûen nem igaz, csak mondjuk Bangladesben van így. A magyar szülészorvosok ilyen kijelentései etikátlan rémületkeltésnek minõsíthetõk.
Az állásfoglalás rámutat, hogy nem lehet elõrejelezni a szülés pozitív kimenetelét. Ez ugyanúgy igaz a kórházban, mint otthon. Ne feledkezzünk meg arról, hogy minden évben sok magyar csecsemõ hal meg a születése körüli idõszakban; õk mind kórházban halnak meg, körülöttük orvosokkal és kórházi berendezésekkel. Emellett tanulmányok bizonyítják, hogy a halálesetek kb. negyedét emberi hiba okozza. Mind az orvosok, mind a nõvérek, mind a bábák emberi lények, akik néha hibát követnek el. Ezt el kell fogadni, de ne higgyük, hogy kórházi szülés esetén jobb vagy biztonságosabb ellátást kapunk. Az említett kutatás kimutatja, hogy otthon éppen olyan biztonságos szülni, kivéve ha az anya abba a 10%-nyi csoportba tartozik, akiknél terhesség alatt súlyos szövõdmény lépett fel.
Az állásfoglalás gyönyörû képet igyekszik festeni a specialistákról, akik körülállják a szülõ nõt; "még a szövõdménymentes szülés ellátása sem egyszemélyes munka az esetek döntõ többségében". Ez az állítás egyértelmû ostobaság. Svédországban, ahol a legalacsonyabb az anyák és gyermekek szülés körüli halandósági rátája, az anyák terhességük alatt csak egy bábával találkoznak, szüléskor pedig egy bába utalja be õket a kórházba, ugyanõ segédkezik a szülésnél, és engedi haza õket. Az anyát tehát nem is látja doktor. Az az állítás, hogy szülésnél sok orvosra van szükség, azt próbálja elhitetni, hogy az orvosok a helyzet szakértõi és hõsei. Valójában viszont csak a szülések kb. 10%-ánál van szükség orvosra. Egy amerikai tanulmányban négymillió szülést vizsgáltak, és kiderült, hogy a 80-90%-nyi alacsony kockázatú szülés esetében nagyobb biztonságot jelent a bába jelenléte, mint az orvosé.
Nem igaz, hogy Amerikában "az otthonszülési divat "lecsengett" volna. Az Egyesült Államokban nem csökken az otthonszülések éves száma, folyamatosan nõ viszont azoknak a kórházi szüléseknek a száma, amelyek mellett csak bába van jelen, orvos nem.
Az állásfoglalás összefoglaló részének 1. pontja szerint "a legtöbb nemzetközi szülészeti és nõgyógyászati szakmai grémium" szerint az otthonszülés veszélyeit elõnyei nem ellensúlyozzák. Ez megint csak egyértelmûen hamis állítás. Mint fentebb rámutattam, a legtöbb szülészeti szervezet nem ellenzi az otthonszülést, és majdnem minden ország bábaszervezete hivatalos nyilatkozatban támogatja az otthonszülést; a nemzeti közegészségügyi szervek (pl. az Amerikai Közegészségügyi Társaság) szintúgy.
Az összefoglalás 4. pontja szerint "a legtöbb fejlett országban a szülések 100%-a kórházakban történik". Ez egyáltalán nem igaz. Nincs olyan ország, beleértve Magyarországot is, ahol ne történne tervezett otthonszülés. Mint fent leírtam, a legtöbb fejlett országban jelentõs a tervezett otthonszülések száma. Ugyanebben a bekezdésben szerepel az az állítás, miszerint Nagy-Britanniában és Hollandiában csökken az otthonszülések száma. Nem igaz - a szám mindkét országban emelkedik.
Az 5. pont szerinti nyilatkozat követelése szomorú módon orvosi fasizmust jelent. Szabad társadalomban az orvosok nem mondhatják meg a családoknak, hogy mit tegyenek és mit ne, különösen olyan dolog kapcsán, mint a szülés, amely nyilvánvalóan nem az orvosoké vagy a kórházaké, hanem a családé, és amely az egyik legfontosabb esemény a család életében.
A 6. összefoglaló pont szerint a szülészorvosok nyilván nem értik az otthonszülés lényegét. A lényeg éppen
az, hogy az esemény a családi otthonban történjen meg, nem pedig egészségügyi intézményben. Ironikus módon nem otthon, hanem éppen a kórházban van a legtöbb olyan mikro-organizmus, amely veszélyes az anyára és gyermekére nézve. Az ebben a pontban szereplõ igény csak arra irányul, hogy az orvosok közegészségügyi szabályokkal korlátozzák a szabadságot és sértsék a család szentségét.
A Szülészeti és Nõgyógyászati Szakmai Kollégium állásfoglalásának nincs tudományos érvényessége. Célja, hogy igaztalan állításokkal és rémületkeltéssel érje el azt, ami más országokban (pl. Németországban) nem sikerült, és amit az Egyesült Államokban meg sem kísérelnének: a szabadságjogoktól való megfosztást, és annak az elõírását a családok számára, hogy saját gyerekük születése során mit fognak tapasztalni. Ma sok olyan ország van (pl. Németország, Nagy-Britannia, Új-Zéland, Hollandia, Dánia, Svédország, Norvégia és Kanada), ahol egyértelmû törvények és szabályok jogosítják fel a nõket arra, hogy teljes mértékben meghatározzák gyermekük születésének helyét. Minden évben újabb és újabb országok csatlakoznak ehhez a csoporthoz, ahogy polgáraik felismerik ennek a jognak a fontosságát.
Az abban való hit, hogy jobban tudjuk, másoknak hogyan kellene élni az életüket, az elsõ lépés a diktatúra felé. A magyarok jól ismerik az olyan felsõ utasításokat, amelyek állítólag az õ javukat szolgálják, valójában viszont szabadságjogaiktól fosztják meg õket. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok elutasítják az erre irányuló legújabb kísérletet.