Ételfotó workshop
sponsored links
Párszor említettem, hogy szerencsére sokkal jobban fõzök, mint fotózok. Jártam már korábban is ételfotós workshopokon, de õszintén szólva tisztességesen nagy csalódás volt. Sötét volt, semmi természetes fény, csak némi mesterséges megvilágítás. Az egész nem volt több, mint 3 óra és valahogy az volt az érzésem, hogy sokkal inkább szólt a fotós munkásságának dicsõítésérõl, mint a tanításról. Kicsit el is ment a kedvem az egésztõl. Na bumm, így jártam, jól választani tudni kell.
Aztán 2 hete elmentem egy másikra workshopra. Fényes nappal, 10-tõl 4-ig. Már jobban kezdõdött. Amikor pedig megláttam a kellékeket, tányérokat, felületeket, evõeszközöket, majdnem sírva rogytam össze. Párás lett a szemem, annyi csini kis cucc volt ott. Mindet hazahoztam volna, igaz, akkor ki kellett volna túrnom a gyereket a szobájából, hogy tárolni tudjam valahol a csetreszeket. A férj meg valószínûleg szemrángatózást kapott volna a sok kacattól. Az viszont biztos, hogy jó kellékek hiányában kicsit macarásabb igazán ütõs képet készíteni. Mondjuk némi fotózással kapcsolatos tudás sem árt?
Na, kérem szépen, ezen az ételfotózáson természetes fény az volt dögivel. Cserébe olyan meleg volt a mûteremben, hogy az valami embertelen. Pont a tripláját izzadtam ki a megivott víznek. Viszont egészen csecse képeket készítettem.
Köszönet a Fotósworkshop csapatának a szervezésért, Basa Vera fotósnak (a Narancslekvár blog szerzõjének, a Blikk Nõk Konyha stylistjának) a tuti szakmai tippekért, és azért, hogy fõzött ránk. Mert ugyanis, amit fotóztunk, azt meg is ettük. Rengeteget tanultam, már csak kincsvadászatra kell elmennem, hogy némi kellékem is legyen. Ne fogjátok vissza magatokat, ha remek lelõhelyeket ismertek, szívesen leveszem a terhet a vállatokról és elmegyek én kutakodni.
És köszi a workshop tippet Coffeinmentes Anikónak, akivel így legalább személyesen is találkoztam végre.
Sült túrótorta karamellizált cukorral
Rozmaringos sült édesburgonya fõzelék
Héjában sült krumpli kakukkfüves, pirított gombával és krémsajttal
Julia Child nyomában ? fûszeres paradicsom és pirítós
Aztán 2 hete elmentem egy másikra workshopra. Fényes nappal, 10-tõl 4-ig. Már jobban kezdõdött. Amikor pedig megláttam a kellékeket, tányérokat, felületeket, evõeszközöket, majdnem sírva rogytam össze. Párás lett a szemem, annyi csini kis cucc volt ott. Mindet hazahoztam volna, igaz, akkor ki kellett volna túrnom a gyereket a szobájából, hogy tárolni tudjam valahol a csetreszeket. A férj meg valószínûleg szemrángatózást kapott volna a sok kacattól. Az viszont biztos, hogy jó kellékek hiányában kicsit macarásabb igazán ütõs képet készíteni. Mondjuk némi fotózással kapcsolatos tudás sem árt?
Na, kérem szépen, ezen az ételfotózáson természetes fény az volt dögivel. Cserébe olyan meleg volt a mûteremben, hogy az valami embertelen. Pont a tripláját izzadtam ki a megivott víznek. Viszont egészen csecse képeket készítettem.
Köszönet a Fotósworkshop csapatának a szervezésért, Basa Vera fotósnak (a Narancslekvár blog szerzõjének, a Blikk Nõk Konyha stylistjának) a tuti szakmai tippekért, és azért, hogy fõzött ránk. Mert ugyanis, amit fotóztunk, azt meg is ettük. Rengeteget tanultam, már csak kincsvadászatra kell elmennem, hogy némi kellékem is legyen. Ne fogjátok vissza magatokat, ha remek lelõhelyeket ismertek, szívesen leveszem a terhet a vállatokról és elmegyek én kutakodni.
És köszi a workshop tippet Coffeinmentes Anikónak, akivel így legalább személyesen is találkoztam végre.
Innen is szemezgethettek
Sült túrótorta karamellizált cukorral
Rozmaringos sült édesburgonya fõzelék
Héjában sült krumpli kakukkfüves, pirított gombával és krémsajttal
Julia Child nyomában ? fûszeres paradicsom és pirítós