Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Töltött káposzta, nemcsak káposztában
sponsored links
Tudom, hogy ilyenkor, ünnepek elõtt inkább a sütemények a népszerûek, de hátha valaki éppen töltöttkáposzta-receptet keres...
Aki ismer, tudja, hogy nálunk évente egyszer ha készül töltött káposzta, és a lényeg ebben a mondatban a HA szócskán van. Tehát nem is biztos, hogy egyáltalán készül. Múlkor azonban úgy jött rám, hogy készítsek. Amikor mondtam a férjemnek, mire készülök, úgy nézett rám oldalról, mintha azt vizsgálná, tényleg jól vagyok, nincs-e lázam, vagy egyéb bajom?! De nem volt, egyszerûen csak erre támadt kedvem. Igaz, részben hozzájárult az is, hogy a piacon olyasmit vettem, amirõl eddig csak hallottam, illetve román receptes lapokban láttam, nevezetesen stéviát (nem tévesztendõ össze a sztéviával/sztíviával, aminek a kivonatával édesítünk), amibõl feltett szándékom volt töltikét is készíteni. Magyarul nem találtam leírást róla, Romániában viszont - fõleg a Patkóban (= Kárpátokon kívül) nagyon elterjedt növény. Levelei hasonlítanak a spenótéhoz, de nagyobbak, szélesebbek, szélük enyhén csipkézett, és más az erezetük. Ízre, nyersen, enyhén kesernyés, inkább csak fanyar, és enyhén savanykás, szára pedig miután letörjük, a végeinél felkunkorodik. Ennél többet nem tudok íni róla, sajnos, nem volt idõm utánanézni jobban. Nos, a csokorban lévõ nagyobb leveleket felhasználtam töltikéhez: nagyon jó választás volt. Aki a töltött káposztát esetleg a káposzta miatt nem szereti, az bátran használhat hozzá más leveleket - pl. stéviát is, ha hozzájut - mert sokkal vékonyabb "zabos tarisnya", mint a káposztalevél.
Végeredmény: egy nagyon finom, cseppet sem zsíros, hagyományos ízvilágú, mégsem csomboros-kapros töltött káposzta, amibõl a férjem is szívesen evett kétszer is. Többször azért nem evett, mert már nem jutott. :)
Töltött káposzta és töltike marhahúsból, edithesen
Hozzávalók: 1 nagy fej káposzta (1,5-2 kg), 10-15 nagy stévialevél, 75 dkg marhahús, 20 dkg rizs, 1 nagy hagyma, 1 sárgarépa, 1 kisebb kápia paprika, 3 cikk fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, olaj, ecet.
Elkészítése: Felforralunk 3-4 liter vizet, majd jól megsózzuk és megecetezzük. A káposztának kivágjuk a torzsáját, majd a lobogó vízbe tesszük, és rendre leszedegetjük róla az enyhén megpuhult külsõ leveleket. Addig folytatjuk ezt, amíg szép, sima leveleket tudunk leszedni, a közepét úgy hagyjuk. Végül a stévialeveleket is beledobjuk a vízbe, és csupán addig hagyjuk benne, amíg enyhén színt nem váltanak. A káposztaleveleknek levágjuk a vastag erezetét, azaz leormózzuk.
A hagymát és a paprikát finomra aprítjuk, a sárgarépát lereszeljük a kis lyukú reszelõn, majd 3-4 evõkanál olajon megdinszteljük õket. Hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtetett rizst, amjd néha megkavarva együtt is pirítjuk 5-10 percig. A húst tálba tesszük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a zöldséges-rizses keveréket, sózzuk és borsozzuk, majd alaposan összekeverjük. Ajánlatos kicsit sósabbra készíteni a masszát, mert a rizs még jócskán felvesz a sóból a fõzés során. Az elkészült tölteléket kanalanként beletöltjük a káposzta- és stévialevelekbe, ezeket pedig lazán, de jól összecsavarjuk, hogy ne bomolhassanak ki, de legyen helye a rizsnek is duzzadni. A megmaradt leveleket és a káposzta közepét vékonyan felcsíkozzuk, felét az edény aljára terítjük, majd körkörösen belehelyezzük a töltött káposztákat. A töltikéket a tetejére hagyjuk. A közepébe és a tetejére rászórjuk a megmaradt vágott káposztát. Sót szórunk rá, felforraljuk a káposzta forrázólevét, és kb. félig ezzel öntjük fel az edényt, a maradék helyre sima forró vizet öntünk. Lefedjük lehetõleg úgy, hoyg a födö jól a víz alá nyomja a töltelékeket, és nagy lángon fölforraljuk. Ezután a lángot kicsire vesszük, még jobb, ha fémalátétet helyezünk a tûzhelyre, és csendesen rotyogva 3-4 órán át fõzzük. Azonnal tálalható tejföllel, friss kenyérrel.
Tipp: Aki szereti, paradicsomosan is készítheti, nekem most nem ahhoz volt kedvem.
Tipp 2: Csomborral, kaporral is ízesíthetõ, így sokkal hagyományosabb, erdélyibb lesz. :)
Aki ismer, tudja, hogy nálunk évente egyszer ha készül töltött káposzta, és a lényeg ebben a mondatban a HA szócskán van. Tehát nem is biztos, hogy egyáltalán készül. Múlkor azonban úgy jött rám, hogy készítsek. Amikor mondtam a férjemnek, mire készülök, úgy nézett rám oldalról, mintha azt vizsgálná, tényleg jól vagyok, nincs-e lázam, vagy egyéb bajom?! De nem volt, egyszerûen csak erre támadt kedvem. Igaz, részben hozzájárult az is, hogy a piacon olyasmit vettem, amirõl eddig csak hallottam, illetve román receptes lapokban láttam, nevezetesen stéviát (nem tévesztendõ össze a sztéviával/sztíviával, aminek a kivonatával édesítünk), amibõl feltett szándékom volt töltikét is készíteni. Magyarul nem találtam leírást róla, Romániában viszont - fõleg a Patkóban (= Kárpátokon kívül) nagyon elterjedt növény. Levelei hasonlítanak a spenótéhoz, de nagyobbak, szélesebbek, szélük enyhén csipkézett, és más az erezetük. Ízre, nyersen, enyhén kesernyés, inkább csak fanyar, és enyhén savanykás, szára pedig miután letörjük, a végeinél felkunkorodik. Ennél többet nem tudok íni róla, sajnos, nem volt idõm utánanézni jobban. Nos, a csokorban lévõ nagyobb leveleket felhasználtam töltikéhez: nagyon jó választás volt. Aki a töltött káposztát esetleg a káposzta miatt nem szereti, az bátran használhat hozzá más leveleket - pl. stéviát is, ha hozzájut - mert sokkal vékonyabb "zabos tarisnya", mint a káposztalevél.
Végeredmény: egy nagyon finom, cseppet sem zsíros, hagyományos ízvilágú, mégsem csomboros-kapros töltött káposzta, amibõl a férjem is szívesen evett kétszer is. Többször azért nem evett, mert már nem jutott. :)
Töltött káposzta és töltike marhahúsból, edithesen
Hozzávalók: 1 nagy fej káposzta (1,5-2 kg), 10-15 nagy stévialevél, 75 dkg marhahús, 20 dkg rizs, 1 nagy hagyma, 1 sárgarépa, 1 kisebb kápia paprika, 3 cikk fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors, olaj, ecet.
Elkészítése: Felforralunk 3-4 liter vizet, majd jól megsózzuk és megecetezzük. A káposztának kivágjuk a torzsáját, majd a lobogó vízbe tesszük, és rendre leszedegetjük róla az enyhén megpuhult külsõ leveleket. Addig folytatjuk ezt, amíg szép, sima leveleket tudunk leszedni, a közepét úgy hagyjuk. Végül a stévialeveleket is beledobjuk a vízbe, és csupán addig hagyjuk benne, amíg enyhén színt nem váltanak. A káposztaleveleknek levágjuk a vastag erezetét, azaz leormózzuk.
A hagymát és a paprikát finomra aprítjuk, a sárgarépát lereszeljük a kis lyukú reszelõn, majd 3-4 evõkanál olajon megdinszteljük õket. Hozzáadjuk a megmosott, jól lecsepegtetett rizst, amjd néha megkavarva együtt is pirítjuk 5-10 percig. A húst tálba tesszük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát meg a zöldséges-rizses keveréket, sózzuk és borsozzuk, majd alaposan összekeverjük. Ajánlatos kicsit sósabbra készíteni a masszát, mert a rizs még jócskán felvesz a sóból a fõzés során. Az elkészült tölteléket kanalanként beletöltjük a káposzta- és stévialevelekbe, ezeket pedig lazán, de jól összecsavarjuk, hogy ne bomolhassanak ki, de legyen helye a rizsnek is duzzadni. A megmaradt leveleket és a káposzta közepét vékonyan felcsíkozzuk, felét az edény aljára terítjük, majd körkörösen belehelyezzük a töltött káposztákat. A töltikéket a tetejére hagyjuk. A közepébe és a tetejére rászórjuk a megmaradt vágott káposztát. Sót szórunk rá, felforraljuk a káposzta forrázólevét, és kb. félig ezzel öntjük fel az edényt, a maradék helyre sima forró vizet öntünk. Lefedjük lehetõleg úgy, hoyg a födö jól a víz alá nyomja a töltelékeket, és nagy lángon fölforraljuk. Ezután a lángot kicsire vesszük, még jobb, ha fémalátétet helyezünk a tûzhelyre, és csendesen rotyogva 3-4 órán át fõzzük. Azonnal tálalható tejföllel, friss kenyérrel.
Tipp: Aki szereti, paradicsomosan is készítheti, nekem most nem ahhoz volt kedvem.
Tipp 2: Csomborral, kaporral is ízesíthetõ, így sokkal hagyományosabb, erdélyibb lesz. :)