Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú

2014-04-17

sponsored links




Esti sugárkoszorú

"Elõttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást, 
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá és csenddé szûrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá és csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested, 
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az õ lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredével jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetõdtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!"





Folytats a blogon ... szeretetrehangoltan.blogspot.com/2014...

sponsored links

Keres?s