Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Szereted a török csemegét?
sponsored links
Elõször is tisztázzuk, ki mit tekint annak: leggyakrabban a lokumot nevezik így, amit köznyelven akár zselécukornak is hívhatnánk. A második asszociáció a törökméz, mely (nekem legalábbis) a régmúlt május elsejéket idézi: a reggeli virslitõl a vattacukron, három kör ringlispílen és a kakasos nyalókán át vezetett hozzá az út, aminek egyenes következménye volt a gyors távozás a vurstliból. Egyrészt azért, mert úgy ragadtunk tõle, hogy az utcai csapnál nem lehetett bennünket rendesen megmosdatni, másrészt mert rendszerint hánytunk is.
Azóta persze megismertük a baklavát, ami csak megerõsítette hitünket abban, hogy török édesség csak émelyítõen édes dolog lehet. Én is nagyjából egy hete kezdtem átformálni magamban ezt a nézetet, mert törzscukrászdámban, a Fény utcai Augusztnál Auguszt Ibolya megkóstoltatott velem két desszertet, ami szezonálisan (még kb. egy hétig) szerepel a cukrászda kínálatában. Ibolyáról tudni kell, hogy a közel-keleti kultúra és gasztronómia szerelmese, és idõrõl idõre elõáll hasonló újításokkal, amit a férje jól ismert kedves mosolyával szokott nyugtázni. Ibolya hatására a héten az estéimet egy török cukrászatról íródott könyvvel múlatom, amit csak internetes rendelés útján lehet beszerezni:
Az aktuális újítás a gullac tarifi, és egy szirupos birsalmakompót kaymakkal. A desszertek cukortartalmáról nem nyilatkozom (bár a megszokott, émelyítõen édes kategóriától nagyon messze vannak), viszont tagadhatatlanul gluténmentesek: a gullac alapja egy ostyaszerû, kukoricakeményítõbõl és vízbõl készült tészta, melyet forralt, cukrozott, rózsavizes tejbe áztatnak, miután dióval vagy pisztáciával rétegezve egy edénybe teszik, legalább egy éjszakára. Kockákra vágva, gránátalmával, cukrozott cseresznyével tálalják.
Egy videót is találtam a készítésérõl, nézzétek meg:
http://www.izlesene.com/video/gullac-tarifi/6997405
A birsalmakompótot nem kell bemutatni, ez annyiban különbözik a megszokottól, hogy sûrû szirupban fõzik, majd pácolják, így a végeredmény állaga valójában a birsalmasajtra emlékeztet, viszont nem olyan édes. A kaymak tulajdonképpen a zsíros házi tejszín föle: olyan sûrû, mint a tejföl, de az íze selymes, inkább a mascarponéra hasonlít (használják a savanyított változatát is). Én egy hete a függõséggel küzdök, mert ha a közelben járok, nem tudok nem bemenni ? mert addig kell enni, amíg van Ibolyának birsalmája, ugye?
Mindenkinek csak ajánlani tudom, és zárásképpen egy fotó a könyvbõl azoknak, akik úgy gondolják, nem ettek még török édességet:
