Avagy, milyen hatĂĄst gyakorol az emberre egy munkahely:

fĂŠltem, hĂşspult nem az ĂŠn vilĂĄgom, mert ugye annyira hĂşst sem eszem, de ment minden magĂĄtĂłl, mintha termĂŠszetes lenne. BarĂĄtaim ĂŠlvezhetik hasznĂĄt mikor nagy akciĂł van, azaz akciĂłsan akciĂłs. Megy a kĂśrĂźzenet, ĂŠn meg viszem az ĂĄrut. Persze arra senki sem gondol hogy a telĂł sem ingyenes, de mint tudjuk mindennek ĂĄra van, mĂŠg a barĂĄtsĂĄgnak is, de imĂĄdom Ăľket, ennyi.

Munka kĂśzben, meg jĂśnnek az ezt fĂľzĂśk azt fĂľzĂśk receptek, mĂĄr hetek Ăłta oda vagyok egy jĂł kis rĂĄntott pipicombĂŠrt, de elvben nem veszek nĂĄlunk hĂşst, de nem csak nĂĄlunk hanem mĂĄs multinĂĄl sem.

Na jĂł, azĂŠrt mĂşltkor a marhahĂşsbĂłl vettem, mert annyi pĂŠnzĂŠrt mĂŠg ĂŠn sem hagyhattam ott, kĂŠszĂźlt is belĂľle jĂł kis marhapĂśrkĂślt. De mĂĄs hĂşst nem tudnak annyi pĂŠnzĂŠrt adni, hogy megvegyem, max. a kutyĂĄnak.

Ma lementem a kĂśzpontba ĂŠs a helyi hentesnĂŠl vettem magamnak egy azaz 1 darab pipicombot, bepanĂ­roztam (liszt, tojĂĄs, zsemlemorzsi), kĂśrĂ­tĂŠs egy kis hĂĄzi paradicsom lila hagymĂĄval bazsalikommal ĂŠs joghurtos ubival. KiĂźltem a teraszra megettem ĂŠs nagy elĂŠgedetten gondoltam arra, hogy ha pĂĄr hĂłnap megnĂľnek a mĂŠg meg sem vett pipik mĂŠg ennĂŠl is finomabbat fogok enni.

PrĂłbĂĄlom a szabim alatt megtartani szĂŠp kis izmaimat, mert azt a vevĂľk sem tudjĂĄk, hogy reggel behĂşzzĂĄk az x raklapot, legyen csak egy de olyan sosincs, azt lepakolva szĂŠtszortĂ­rozni, kirakni ĂŠs eladni. TehĂĄt hĂĄromszor emelĂźnk meg mindent, tĂśbb szĂĄz kilĂłt naponta. A nagy mumus a csontozĂĄs, az ujjammal egyĂźtt, remĂŠlem az volt az elsĂľ ĂŠs az utolsĂł. FĂťrĂŠszgĂŠp: barĂĄtkozunk mĂŠg egymĂĄssal, voltak vĂŠres rĂŠmĂĄlmaim. De Ăşgy veszem ĂŠszre, szeretem csinĂĄlni, de ez a csapatnak is kĂśszĂśnhetem. 

És egy kis lelkizés: tudom én vagyok a hülye, mikor azt látom emberek azon gondolkoznak, hogy farhátat vagy mellcsontot vegyenek mert arra van pénzük, vagy esetleg két pipiszárnyat. Sajnálatos, de ez van és ilyenkor sírni tudnék, nagyon rossz ezt látni.

Tegnap kiszolgĂĄltam a csemege pultban egy nĂľt a kislĂĄnyĂĄval, a legolcsĂłbb pĂĄrizsi ĂŠs a legolcsĂłbb szalĂĄmit csak hogy a gyerek enni tudjon valamit, legszĂ­vesebben a kezĂŠbe nyomtam volna a marhapĂĄrizsit ĂŠs a tĂŠliszalĂĄmit azon az ĂĄron. Nem sajnĂĄlnĂĄm, ahol dolgozom nagyon nagy a pazarlĂĄs. A felvĂĄgottakbĂłl, bĂĄrmi is legyen az a vĂŠge 2-3 cm megmarad, becsomagoljuk selejt ĂŠs kuka, ezt ĂŠrtem a frissen kibontott felvĂĄgott vĂŠgre amit nem tud leszeletelni a gĂŠp(ebĂŠdet sem kell nagyon vinnĂźnk). De persze nem tettem meg.

Itthon pĂĄrom igĂŠnyli, hogy az ĂŠtelen ne spĂłroljunk. TehĂĄt prĂłbĂĄlunk minĂľsĂŠgi, termĂŠszetes termĂŠkeket megvenni, nagyjĂĄbĂłl sikerĂźl is.