Nem volt egyszerĂť. A Mozart minitortĂĄhoz kellett most, bĂĄr mĂĄr egy ideje szemeztem vele. Szerettem volna, ha kizĂĄrĂłlag pisztĂĄciĂĄbĂłl kĂŠszĂźl, de rĂĄ kellett jĂśnnĂśm, hogy tĂşl olajos, elĂŠggĂŠ nehĂŠz kizĂĄrĂłlag ebbĂľl marcipĂĄnt gyĂşrni. Hogy kezelhetĂľ, nyĂşjthatĂł legyen, dolgoztam hozzĂĄ mandulamarcipĂĄnt is.

Nem akartam bolti marcipánt semmiképp, szerettem volna minden folyamatnak részese lenni, így hát vettem egy csomag pisztáciát (a boltban, hehe) és nekiálltam. Megpucoltam, és a belsõ héját amennyire lehet, ledörzsöltem. Maradt rajta kevéske, de mivel ehetõ (és finom is) annyira nagyon nem zavart. Kávéõrlõvel porcukorral együtt finomra daráltam, vigyázva, hogy ne csapja ki belõle az olajat. Próbáltam azonos mennyiségû porcukorral összedolgozni (kipótolva a daráláskor hozzáadottat, azaz elõre kimértem, és abból adagoltam a gépbe), de hamar beláttam, hogy ez nehéz falat. Szétesõs, olajos, morzsálós, ezt ember ki nem nyújtja. Szóval jött a hõs, a mandula. :) Így alakult végül, ha visszaszámolom a marcipánt és a hozzáadott porcukrot.

50 g finomra ĂľrĂślt pisztĂĄcia

80 g finomra ĂľrĂślt mandula

170 g porcukor

Nem kellett hozzá víz, sem szirup, mert gyorsan összeállt. Viszont nem szabad sokat kínozni, gyötörni, mert dobja magából a zsiradékot. Csak finoman. :) Õrülten pisztáciás, erõteljes ízû, nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint a Mozart minitortákba!

sponsored links