Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Pastára fel, azaz a Pasta Manufaktura
sponsored links
Péntek esti belvárosi forgatag, az utcán még így este kilenc után is nagy a forgalom. Jól esne most valamilyen pikáns vacsora; az ötlet jó, de a kivitelezést illetõen lisztérzékenyként nem vagyok egy könnyû eset. Eszembe jut egy tésztázó, ahol már nem egyszer megfordultam és isteni a Pasta Arrabbiata. Menjünk hát oda! A legjobb barátomnak nincs kifogása ellene, hiszen nem járt még ott és kíváncsi lett a helyre.
Belépve a Pasta Manufakturába mosolyogva köszön a pultnál a személyzet és rendeléskor elmondják, hogy a gluténmentes tésztára, amit itt helyben készítenek el egy negyedórát várnom kell. Elhangzik az, amit minden valamire való tésztázóban feltesznek al dente-re fõzzük? Másnak ez egy szimpla kérdés, de annak, aki tudja, hogy a kukoricalisztbõl készült tészta esetében, ha egy perccel is tovább fõzzük, akkor teljesen szétfõ, annak jól esik ez a figyelmesség.
A tésztára várva kényelmesen elhelyezkedünk a modern piros spagetti csilláros, ám mégis meghitt kávéházi hangulatban.
Miközben az élet nagy dolgairól csevegünk megkóstoljuk a bodza szörpöt, ami mellesleg tartósítószer és színezékmentes, valamint gyümölcscukorral készülõ termék. Az íze a nagymamám házi szörpjének az ízét idézi fel és azokat a vidám nyarakat, amiket nála töltöttem el annak idején. A tésztát kihozzák és pillanatok alatt el is fogyasztom, méltó megkoronázása a fárasztó hétnek. Végül vidáman távozva és az ajtón kilépve már tudtam, hogy valamilyen plusz megfogott ebben a helyben, ezért szívesen írnék róla.
Így visszatértem hát egyik este, hogy az étterem sokszínûségérõl teljes képet kapjak és elbeszélgettem Gombolai Attilával a Pasta Manufaktura marketing tanácsadójával. A tavaly nyílt étterem modern és egyben egyszerû vonalaival otthonos.
Meggyõzõdésem, hogy Attila elárulja, hogy a Pasta Manufaktura párja Olaszországban létezik, hiszen egyértelmû, hogy egy gyorsétterem paradicsomos bazsalikomos szósszal vagy a fûszeres bolognaival csak olasz lehet. Meglepetésemre kiderül, hogy magyar tulajdonosok álma vált valóra, ezzel az étteremmel, ami egyedülálló az egész világon.
A beszélgetés közben megérkezik a tésztám is, az ínycsiklandozó illatú Pesto Genovese, aminek kellõen fokhagymás az íze, pont olyan amilyennek lennie kell. Itt megragadnám az alkalmat, hogy megjegyezzem, hogy bármikor betérek ide a kiszolgálás kifogástalan. Figyelnek az emberre és visszakérdeznek, hogy ízlett ?e a tészta. Azt is mondhatnám, hogy a mosoly lehetne az itt dolgozók védjegye, ami a mai rohanó világban ritka. Attila elárulja, hogy az alapelvük a minõségi vendéglátás, ezért nemcsak a designnak (amit Paller Eszter és Koczoh Judit belsõépítész tervezett) kell lenyûgözõnek lennie vagy a tésztáknak finomnak, hanem fontos a számukra, hogy az ide betérõ vendégek valóban elégedettek legyenek.
Ügyelnek arra, hogy akár kutyával jár erre az ember akár gluténérzékeny jól érezze magát, sõt még kis gyerekesekre is gondolnak, így a gyerkõcök külön színes tésztából választhatnak. A lisztérzékenyeknek lehetõségük van többféle feltét közül választani és mindezt felár nélkül tehetik meg, tehát nem aranyáron, hanem ugyanannyiért, mint bárki más. A szószokat, a currys kacsát vagy a fûszeres báránygombócot nem itt készítik el és a tészta is elõfõzve levákumozva érkezik (kivéve a gluténmentest) és itt fõzik készre. Ez a tény, azonban a harmonikus ízeken nem változtat, sõt a gyorsaság elõny, mert az étel 5 perc alatt kész van.
Azon az óminózus péntek estén hazafelé azon gondolkodtam, hogy mit fogok írni a papírdobozból való evés kultúrájáról, majd nagy meglepetésemre pár napra rá, már tányéron tálalták a tésztákat. Ez a megújulás folyamatos, a kínálat változni fog és a desszertek repertoárja is idõvel bõvül majd, az elnevezéshez méltón kézmûves manufaktúrák termékei kerülnek a pultra.
Fontos számukra, hogy a vendégek jól érezzék magukat és a falakon lévõ közlemények felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy másokat támogatni jó dolog. A pénztárnál fizetéskor kapott koronggal két alapítványt lehet támogatni. Kíváncsian megkérdeztem, hogy honnan jött ez az ötlet. A válasz nagyszerûsége az egyszerûségében rejlik, az egyik tulajdonos szeret biciklizni, míg a másik nagy kutyabarát. Így született meg az Együttmûködés a Magyar Kerékpárosklubbal, amiben az tetszik, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy a legtöbb ember szeret biciklizni és sokkal többen járhatnának azzal, így a város légszennyezettsége csökkenne.
A másik a NOÉ Állatotthon támogatási projekt, aminek keretében a befolyt összeget egy itató rendszer kialakítására fordítják, hogy jobb soruk legyen a kutyáknak. Apropó, ha már a kutyáknál tartunk, akkor újra megemlíteném, hogy igen ez egy kutyás étterem, azaz a gazdi nyugodtan betérhet négylábú kedvencével és akár megebédelhet! Ritkák az ehhez fogható kezdeményezések a jól menõ belvárosi éttermek sorában, pedig ezek egyszerû gesztusok.
Rákérdeztem arra is, hogy miért nem látok a közösségi oldalukon kép megosztós nyereményjátékot. Nos, a marketing szakember álláspontja lenyûgözött: nem mindegy, hogy az ember posztol, mert hírt szeretne generálni, vagy ügyel arra, hogy amit közzétesz, annak hírértéke legyen. Nem a like-ok magas száma a lényeg, hanem hogy olyan internetes közösséget alakítsanak ki, akik valóban jártak már náluk és szívesen visszatérnek.
Sikerült-e a titokra fényt derítenem, hogy mi a Pasta Manufaktura titka? Igen, az a pozitív érzés, amikor az ember beül hozzájuk és egyszerûen csak jól érzi magát, miközben harmonikus környezetben a pastáját fogyasztja. Egyedülálló a franchise éttermek sorában, amely méltán megállná a helyét más országokban is.