sponsored links

Én a "szegényes" palacsintát kedvelem, mit kedvelem, imádom.
Ezt most mĂĄr ennyi ĂŠvesen hatĂĄrozottan ki merem jelenteni, milliĂł palacsinta elfogyasztĂĄsa utĂĄn.
LegutĂłbb kiprĂłbĂĄltam a bĂśgrĂŠs francia palacsintĂĄt, ami zenĂŠl-sĂ­pol-tĂĄncol azaz mindent tud, tele van pakolva mindennel, minden fĂśldi jĂłval, ami egy konyhĂĄn megtalĂĄlhatĂł, csak nekem ez tĂşl sok, tĂşl bĂľsĂŠges, szerintem feleslegesen, de ez az ĂŠn vĂŠlemĂŠnyem.
És nem a spórolás miatt, hanem, mert túl tömény, sok.

Élt egyszer egy nagynénink Nono /sokat volt nálunk, szerettük õt, a gyerekeim nevezték el így és rajta ragadt/, aki csodás puha, vékonytésztájú palacsintát tudott sütni, imádtuk, fejenként 15 darabot is le tudtunk nyomni egymás után, alig vártuk mindig, hogy süssön.
EgĂŠsz nyarakat tĂśltĂśttĂźnk egyĂźtt a balatoni telken, sok-sok ĂŠven ĂĄt, ĂŠs Ăľ szegĂŠnykĂŠm mindig bevĂĄllalta zokszĂł nĂŠlkĂźl a sĂźtĂŠst a legnagyobb nyĂĄri forrĂłsĂĄgban is, nemcsak palacsintĂĄt, csodĂĄs rĂŠteseket is sĂźtĂśtt egymĂĄs utĂĄn a gyĂźmĂślcsĂŠrĂŠs sorrendje szerint, mindig mĂĄs-mĂĄs tĂśltelĂŠkkel.
Amikor feljĂśttĂźnk a vĂ­zrĂľl, az egĂŠsz napos pancsolĂĄs, sĂźtkĂŠrezĂŠs, ĂşszĂĄs utĂĄn, mint a farkasok Ăşgy vetettĂźk rĂĄ magunkat a finomsĂĄgokra.
A strandos palacsintĂĄhoz hasonlĂ­tott az ĂśvĂŠ is, azt is imĂĄdtam, jĂł sokat szerettem enni belĂľle.
GĂľzĂśm nincs sajnos, hogy keverte be a tĂŠsztĂĄt, mert rĂŠges-rĂŠg nem ĂŠl szegĂŠny, amĂ­g mĂŠg kĂŠrdezhettem volna tĂľle, nos akkor minden mĂĄs sokkal jobban ĂŠrdekelt, sokkal fontosabb volt szĂĄmomra, mint a gasztronĂłmia, akkortĂĄjt soha nem gondoltam volna, hogy egyszer fog.



AztĂĄn mostanĂĄban egyik nap nĂŠzelĂľdĂśm a blogokon ĂŠs: 
ÉvĂĄnĂĄl meglĂĄttam egy ĂŠrdekes cĂ­met:    palacsinta tej ĂŠs tojĂĄs nĂŠlkĂźl.
... na gondoltam, ez ĂŠrdekes lesz, tej nĂŠlkĂźl okĂŠ, ott a szĂłda vagy ĂĄsvĂĄnyvĂ­z, de tojĂĄs nĂŠlkĂźl, na ilyet mĂŠg nem hallottam, mi tartja Ăśssze???.
Azon melegĂŠben megsĂźtĂśttĂźk, finom volt, olyan igazi "szegĂŠnyes", hasonlĂł a NonoĂŠhoz, de mĂŠgsem egĂŠszen, nagyon Ă­zlett, nem volt problĂŠma a sĂźtĂŠsĂŠvel, a forgatĂĄsĂĄval sem, jĂłl mutatja, hogy egyetlen darab kĂŠp nem kĂŠszĂźlt rĂłla, olyan szĂŠlsebesen fogyott el, jĂł, nem is volt olyan sok a 20 dkg lisztbĂľl a mennyisĂŠg.
Nem hagyott nyugodni a dolog, gondoltam kiprĂłbĂĄlom mĂŠgegyszer, de most teszek hozzĂĄ 1 db tojĂĄst.

És iiiiigen, megvan az a palacsinta, amit Nono sütött, ízre, állagra, mindenre.
... ĂŠs puha... ĂŠs vĂŠkony a tĂŠsztĂĄja... ahogy az emlĂŠkeimben ĂŠl... csodĂĄs finom.
Ez az ĂŠn vĂŠgleges palacsintatĂŠsztĂĄm receptje, az unokĂĄim - ha lesznek - ezt fogjĂĄk nĂĄlam megismerni ĂŠs csak remĂŠlni merem, hogy amikor mĂĄr nem leszek, akkor ugyanĂ­gy fognak emlegetni ĂŠs ĂĄldjĂĄk a nevemet is, hogy milyen finomsĂĄgokat sĂźtĂśttem nekik.
Igyekszem majd kitenni magamĂŠrt.