Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Narancsos almás csokitorta
sponsored links
Felhívták a figyelmemet erre a receptre, hogy roppant finom és nagyon egyszerûen elkészíthetõ. A torta Vikinél, a thechefviki.blogspot.hu blog írójánál található, az eredeti recept itt olvasható. Ismerem ezt a blogot, rendszeresen olvasom, de ez a recept valahogyan elkerülte a figyelmemet. Sajnos. Tehát mutatkozott a kiváló alkalom, hogy kipróbáljam. Érdemes volt, nagyon finom!Az eredeti recept a blogról, amelyet Viki fahéjas-narancsos almatortának nevezett el. Nem a plagizálás elkerülése végett, vagy bármi más miatt, de mivel a csokikrém pont annyira jellemzõ erre a finomságra, mint a narancs és az alma, így ennek okán adtam neki új nevet. Remélem Viki megbocsátja...
Tehát az eredeti recept:
"Fahéjas-narancsos almatorta
Hozzávalók 22 cm-es tortaformához:
A tésztához:
- 10 dkg puha vaj
- 10 dkg (por)cukor
- 2 tojás
- 1/2 cs. sütõpor
- késhegynyi õrölt fahéj
- csipet só
- 10 dkg liszt
Az almaréteghez:
- 60 dkg alma
- 1-2 ek cukor ízlés szerint
- késhegynyi õrölt fahéj
- 2 ek. keményítõ
A csokoládés-narancsos réteghez:
- 15 dkg étcsokoládé
- 1 tojás
- 1 mk. õrölt fahéj
- 1 narancs reszelt héja
- 1 cs. Zselatin fix (elhagyható szerintem)
- 3 dl hideg tejszín
A puha vajat habosra keverjük a cukorral, csipet sóval, a tojásokkal, majd hozzáadjuk a sütõporos-fahéjas lisztet.
A tésztát elfelezzük, s 2, egyenként kb. 24 cm kört kenünk egy sütõpapírral borított tepsire, s egymás után kisütjük a két tésztakorongot. Ha kihûlt, ráillesztjük a tortaformát, körbevágjuk, hogy pontosan illeszkedjen bele a piskóta.
Az almakrémhez a hámozott almát falatnyi darabokra vágjuk, saját levében megpároljuk. Megszórjuk ízlés szerinti cukorral, õrölt fahéjjal. A keményítõt feloldjuk kb. 1 dl-nyi hideg vízben, a párolt almához adjuk, néhány perc alatt kevergetve pudingszerûvé sûrítjük, majd hûlni hagyjuk.
Az egyik piskótalapot kapcsos tortaformába tesszük, megkenjük a kihûlt almakrémmel, majd befedjük a másik tésztalappal.
A narancsos réteghez gõz fölött felolvasztjuk az étcsokoládét. Hozzáadjuk a tojást, s nagyon gyorsan, folyamatosan kevergetve, továbbra is gõz fölött tartva néhány perc alatt besûrítjük, de ügyeljünk, nehogy kicsapódjon a tojás!
Hozzáadjuk a reszelt narancshéjat és a fahéjat, hûlni hagyjuk, majd hûlést követõen hozzáadjuk a Zselatin fix-et.
A tejszínbõl kemény habot verünk. Egy kis részét összekeverjük a narancsos csokoládéval, majd óvatosan, hogy ne törjön össze, a maradék tejszínhabot is a csokoládékrémhez keverjük.
Rákenjük az almával töltött tortánk tetejére, majd néhány órára, de még jobb, ha egész éjszakára hûtõbe tesszük dermedni.
Narancsgerezdekkel dekorálva tálaljuk."
Ahogy készítettem ezt a tortát elmerengtem. Mégpedig azon, hogy azt mondom, egyszerû elkészíteni ezt a finomságot, de azért csak kell vele pepecselni. Eszembe jutott, hogy milyen sokan vannak, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak sütni (fõzni). Vagy mert nincs konyhájuk, vagy mert nem tudnak, vagy mert még most kezdik és bontogatják a szárnyaikat és egy ilyen torta még a bonyolultabb receptek közé tatozik a számukra. Vagy még ennél is prózaibb az ok, nincs idejük.
De ezek az emberek is szeretik a hasukat, szeretnének finomakat enni, de adott esetben nincs, aki fõzzön nekik.
Miután túlzottan patetikussá és saját kardomba dõlõsen depresszív hangulatba kerülnék és ezt a szép napsütéses napot szomorkodással tölteném ezen a témán vetyengve, eszembe jutott viszont az is, hogy ma már azért több lehetõség van ara, ha valaki mégis ilyen problémával találkozik, akkor azt meg tudja oldani. Ráadásul úgy tudja megoldani, hogy gyorsan, egyszerûen és finoman "lép túl" a problematikán.
Nem arra gondolok, hogy a fagyasztóból elõveszi a félkész fagyasztott ételt és bedugja a mikróba (mert a bolti félkész kajának nem vagyok a híve), hanem az, hogy rendel.
Bevallom õszintén én is szoktam ételt rendelni. Pedig fõzök. De van olyan helyzet. És szégyen vagy nem, ha éppen nincs a közelben egy "gyorsétterem" (mert abba is szoktam néha járni), akkor bizony az ételrendelés kiváló és gyors alternatíva.
Persze nem mindegy, hogy milyen ételt, milyen áron, milyen minõségben és milyen választékban tud az emberfia így megrendelni és elfogyasztani. Az én gyerekkoromban nem volt olyan, hogy ételrendelés. A szót sem igen ismertük. De manapság!
Szóval ételrendelés. Ahogy ezen a dolgon töprengek (eléggé messzire jutva a tortától) eszembe jut, hogy ha rendelni kell, honnan érdemes. Van egy spéci honlap, amely kiváló alternatíva. A Foodpanda. És miért éppen õk? Mert óriási választékot kínálnak, elérhetõ áron, legyen az kínai, pizza, hamburger, de ha éppen török vagy indiai kell, akkor azt. Az egyszerû és gyors ételektõl, akár bonyolultabb fogásokat is az asztalunkra varázsolhatunk, ha éppen idõhiányban szenvedünk, vagy nem megy a fõzés. Vagy éppen süteményeket, tortákat (hogy az eredeti témámnál maradjak).
Szóval kedves mindenki, aki valamiért nem fõz, vagy nem fõznek rá! Ne szomorkodjon! Rendeljen és miközben eszi a megérkezett finomságot olvassa a blogot, hátha egyszer mégis rászánja magát és nekilát saját kezûleg. Addig is: Foodpanda ...
