Lecsó, az életem eddigi legjobbja... cukkinivel, tojással... jó csípõsen...

2014-07-24

sponsored links



Állítólag életem legjobb lecsója készült a gyerekem szerint.
Véletlenül persze.
Nekem valahogy mindig más és más a lecsó, hol jobb, hol gyengébb, annyi mindentõl függ, a paprika minõségétõl is, de még aznapi kedvemtõl is talán.
A mostaniról tényleg csak felsõ fokon tudok nyilatkozni, valahogy kedvezõ volt még a csillagállás is.
Pedig nagyon csípõs lett, lángot leheltünk, de imádjuk az erõset és elviseljük.
Újabban szeretem cukkinivel készíteni, mert jól sûrít, és mert semleges íze miatt ragyogóan illeszkedik bármihez, átveszi a domináns ízeket, szóval semmi mellõl nem lóg ki.
Sõt tök híján még a kapros tökfõzeléket is helyettesíti, mondhatnám pont ugyanolyan, semmi különbség nincs köztük.
Szóval a cukkini egy univerzális zöldség, abszolút. Szeretem.
Érdekes módon kevés paprikával készült, kevés paradicsommal, viszont sok kolbásszal és sok tojással.
Ezentúl megpróbálom így készíteni, ha már ekkora sikere lett, sõt már azon agyalgok, hogy a téli eltevéshez is teszek hozzá vagy cukkinit vagy tököt, attól függõen mit kapok majd jobban.


2 nagy fej vöröshagyma apróra kockázva
1-2 fakanálnyi zsír, az enyém házi sütésû, nagyon finom
1 szál jó minõségû csípõs házikolbász karikázva
2 gerezd fokhagyma apróra
1 tk. füstös pirospaprika  /a Culinarisban vettem, mennyei ízt ad az ételeknek, nem kell sok belõle/
2 vékony rudacska zsenge cukkini héjastól negyedekbe aprítva
2 db paprika szintén negyedelve /a csumák is/
1 hegyes erõs paprika negyedelve /a csumája is, az utóbbi idõben egyik se volt méregerõs, azért mertem bátran hozzáadni, na de most ez méregerõs volt/
1 db nagyobb paradicsom kockázva
4 tojás enyhén felverve, sózva
só, bors

Értelemszerûen vannak ételek amit csak zsírral lehet fõzni, a lecsó olyan, meg a pörköltek, meg a töltött és egyéb káposztás ételek...  és most több nem jut az eszembe hirtelen, de biztos van még.
A zsír nem egészségtelen, hanem ízes, mértékkel.
Vallom, hogy mindent kell enni és használni, mértékkel.
Imádom a zsíroskenyeret kovászos uborkával, vagy almával ilyenkor nyáron, sokszor eszem is.
De fõzök én vajjal is, meg libazsírral is, meg különbözõ olajakkal is, ha olyan az étel amihez az kell.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet mereven ragaszkodni egy elképzeléshez, változatosan kell fõzni - természetesen mindez csak akkor érvényes, ha egészségesek vagyunk, nincs étkezési problémánk és nem kell diétát tartanunk.

És értelemszerûen minden zöldséget alaposan megmosok, majd egy tálba aprítok vegyesen.
A hagymát rádobom az olvadt zsírra és kissé összedinsztelem kevés sóval - mindig teszek sót a hagymára, mert akkor csak puhul és üvegesedik, de nem ég ! - majd megy hozzá az összes kolbászkarika és jól összesütöm az egészet, de tényleg, jó ropogósra a kolbászokat, majd a fokhagyma és a paradicsom kockák és a teáskanálnyi füstös pirospaprika, valami mennyei, hagyom, hogy a paradicsom kicsit levet engedjen majd adom hozzá a cukkinis paprikákat, sózom, borsozom, elkeverem, lefedem és hagyom összefõni az egészet takarékon.
Ez úgy 10-15 perc, semmiképp nem több, utána fedõ le, beforralom sûrûre, majd egy tálkában a már elõzetesen felvert tojásokat rázúdítom és hagyom összesülni, ekkor már óvatosabban átforgatom és kész.
Én lágyra hagyom rajta a tojást, nem sütöm igazán szárazra.
Friss puha kenyérrel, a végén a bélzetével a sûrû szaftot kitunkolva, az erõsségtõl lángot lehelve, de módfelett elégedetten dõltünk hátra.
A gyerekem kis hallgatás után megszólalt: Anya életem eddigi legjobb lecsóját ettem :-)))
Mondtam neki valószínûleg én is, ez piszok jól sikerült.



Folytats a blogon ... zsanuaria.blogspot.com/2014/07/lecso-...

sponsored links

Keres?s