Egy igazi megosztĂł étel. Lehet imĂĄdni és undorodni tĂľle és a két csoport sohasem fogja tudni meggyĂľzni a mĂĄsikat. De miért is kéne? Bevallom, én is kĂśzelebb ĂĄllok a finnyĂĄs csapathoz, a férjem viszont egyértelmĂťen rajongĂł. MĂ­g anyĂłsom élt, addig évente egyszer-kétszer megfĂľzte neki, azĂłta azonban nem jutott hozzĂĄ a kedvencéhez. RĂĄadĂĄsul ez az az étel, amit igazĂĄn akkor lehet jĂł Ă­zĂťen enni, ha mĂĄs fĂľzi... Úgyhogy amikor elgondolkodtam azon, mi legyen a menĂź a férjem szĂźletésnapja alkalmĂĄbĂłl, akkor ez is eszembe jutott. AztĂĄn egyre hatĂĄrozottabbĂĄ vĂĄlt ez a tétova gondolat, hogy meglepem Ăľt ezzel. Amikor pedig beugrott, hogy ezzel az erĂľvel akĂĄr kocsonyĂĄt is fĂľzhetnék kĂśzben magamnak, akkor véglegessé vĂĄlt a dĂśntés. Hja, minden szentnek maga felé hajlik a keze.

Ami ehhez az ételhez elengedhetetlen, az a szép tiszta és friss kĂśrĂśm. Nagyobb baj a tisztasĂĄggal szokott lenne, de nekem most mĂĄzlim volt, a a kĂśrĂśm nagyon szép volt, alig pĂĄr perces munkĂĄmba kerĂźlt még néhĂĄny kĂłsza ...

Folytatás a blogon ... eszterlancfoz.blog.hu/2014/02/22/koro...