Most, hogy kezdek visszarĂĄzĂłdni a gyaloglĂĄsba, eléggé nem szerethetĂľ a vĂĄratlanul kopogtatĂł Ăľszi fĂĄradtsĂĄgom vagy kétoldali lustasĂĄgom, ahogy Herr Paprika mondanĂĄ. JĂł kedéllyel lĂĄbat lĂłgatnék, messzire néznék, kuporognék pléddel ĂĄlcĂĄzva, elfelejtenék felkelni, meleg zoknit hĂşznék, forrĂł bĂśgrére tapasztanĂĄm a tenyerem, gondolkodnék ezen meg azon, ennék egy kocka csokit, aztĂĄn kettĂľt, és kĂśzben Johnny Casht hallgatnék, jelenleg ugyanis az American IV lemezt nem tudom megunni, még énekelek is. (Ahogy az egyik barĂĄtnĂľm évekkel ezelĂľtt mindig megjegyezte: Most éppen olyan az idĂľ, amikor Tom Waitset kell hallgatni. A novemberhez meg Johnny Cash passzol.)

Az elképzelés remek, persze a valĂłsĂĄgban erre csak kevés idĂľ jut, de azt prĂłbĂĄlom teljesen kihasznĂĄlni, mert jĂł egy kicsit a semmit tenni. A mutatkozĂł lassulĂĄs viszont okozott némi fennakadĂĄst imbiszen is, igyekszem ĂĄtugrani rajta, Ă­gy példĂĄul a céklĂĄs-kacsamĂĄjas rétes fotĂłja mĂĄr meglehetĂľsen régen kikerĂźlt a facebookra, azutĂĄn valahogy késésbe kerĂźlt, elmaradt. KĂśvetkezett persze a ...

sponsored links