Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kipipáltam a 7. pontot ? Férjhez mentem a Szigeten!
sponsored links
12 évet vártunk a megfelelõ alkalomra, míg végül egy jól célzott kívánságnak köszönhetõen fergeteges esküvõt kaptunk a Sziget csapatától. Sokan kérdezik, mennyi ideig szerveztem az esküvõt, hogy a Szigeten lehessen és egyáltalán mennyi fáradtságba és pénzbe került leszerveznem, hogy a fesztivál ideje alatt bonyolíthassuk le ezt az egészet. Büszkén jelenthetem ki, hogy a szervezést az esküvõ anyagi vonzataival együtt a Szigetnek köszönhetjük, õk ugyanis minden terhet levettek a vállunkról és olyannyira kitettek magukért, hogy egy az egyben teljesítették a kívánságunkat és egy nem mindennapi, rendhagyó esküvõt szerveztek nekünk.
Indulás elõtti selfie, háttérben a családi Táblácskánkkal! :)Ilyen esküvõje még senkinek nem volt és ki tudja a jövõben lesz-e. Az biztos, hogy ha idén ismét meghirdetik az Xmas Wish nevû nemzetközi játékot, valószínûleg özönleni fognak a hasonló kívánságok. Minden esetre én nagyon meglepõdtem, hogy megnyertem, hiszen annyi kívánság érkezhetett hozzájuk a világ minden tájáról, hogy az esélytelenek nyugalmával játszottam. Végül megnyertem. És ahogy egyre jobban körvonalazódott a dolog és közeledett a kitûzött idõpont, úgy lettünk egyre izgatottabbak.
Az elõzményeket nem írnám le újra. Drága kolleginám meginterjúvolt engem még kedden, nála olvashatjátok az elõzményeket.
Aki olvassa a blogomat, vagy ismer?vagy nem olvas, nem ismer, de most elolvassa a RÓLAM szóló részt, az láthatja a 7 pontból eddig csak 6-ot tudtam kipipálni, ámde most már a hetediket is.
A lényeg, hogy az anyakönyvvezetõs rész intézésében kellett egyedül aktív módon részt vennünk ? mert az természetesen megkívánta a személyes jelenlétet -, de egyébként a drága Szigetes Zsuzsi szervezte A-tól Z-ig az egészet mondhatni a kívánságaink szerint.
Mellesleg az anyakönyvvezetõs hercehurca végén, magával az anyakönyvvezetõvel, Andival az esküvõ elõtt 3 nappal találkoztunk elõször és akkor vettük fel a jegyzõkönyvet.
De nagyon rendes volt, segítõkész, nagyon nagyon nagyon megkönnyebbültünk 11.-én, hogy végülis hivatalossá lehet tenni ezt az egészet. Már szerencsére addigra csak a ?lepapírozása? maradt, ha szabad így mondanom, mert már fixre vehettük, hogy rendes polgári esküvõnk lesz!20 meghívott vendégünk lehetett a pár tízezres násznép mellé (estére kiderült 85000 fõs násznépünk volt, konkrétan megtelt a Sziget).
Rendkívül segítõkészek voltak a vendégek felutazásának könnyítésében is, akik ugyanis Pesten át tömegközlekedtek, kaptak mind egy hetes Citypass karszalagot velünk együtt.
Ezzel aug. 19-ig ingyen utazhatnak a BKK járatain, illetve parkolót foglaltak anyósomék részére, hogy a lányaink is könnyen bejuthassanak.
Maga az érkezés a VIP sátoron át zajlott, ami számunkra nem volt ismeretlen, mert tavaly, életünk elsõ ?szigetelésekor? is ott mehettünk be, sorbaállás nélkül a Dreher jóvoltából, szakmai jeggyel.
Most viszont az összes vendégünk kiemelt bejutást kapott.
Sajnos az esõ esett. Végig, egész délelõtt.
De picit visszakanyarodom az otthoni elõkészületekhez.
Elõzõ este sminkes Gabikám testvére normálissá varázsolta a szemöldökömet, ki is festette. Hazaérve manikûröztem magam és dobtam fel egy halvány rózsaszín lakkot. Halovány lámpa fénynél.
Izgultam, de jól aludtam. Reggel ahogy kinyitottam a szememet, azonnal éreztem, hogy izgul a pocakom.
Tudjátok, azok a bizonyos pillangók, amik már-már annyira repkednek, hogy hányingered lesz! Ugyanis életemben elõször és utoljára úgy keltem fel reggel, hogy szépítkezõ körútra indultam, készülvén a délutáni ESKÜVÕMRE. Ez annyira hihetetlennek tûnt, hiszen annyiszor játszottam már el a gondolattal és annyi éven át szerettem volna?
Ránéztem a körmeimre és feltûntek hibák. Gondoltam ráhúzok még egy réteget. Ez olyan jól sikerült, hogy nem bírt száradni. Nekem meg mennem kellett, úgyhogy össze vissza sérült a lakkozásom.
Végül a Pest felé vezetõ úton menet közben kapott még egy réteget és igyekeztem nem hozzányúlni semmihez! Naná, hogy azért lett benne hiba! Még a fodrásznál ülve nemhogy a hajam állásának mikéntjét nézve voltam tanácstalan, de a Szigettel kapcsolatban is sok kérdésem volt még. Fülemen a telefonnal, egyeztetve Zsuzsival sütögette Lívi a hajamat.
Aztán mivel elfelejtettem hullámcsatokat vinni, nem lett feltûzve, de én állítom ez tudat alatt mûködött így, mert baromira jó volt úgy a hajam. Besütve, hullámosan, kicsi tupírral és egy kiló lakkal.
Párocskámnak még nem volt inge, úgyhogy Lívitõl azonnal nekiindultunk a boltoknak, mert a sminkes csillagommal megbeszélt idõpontig volt fél órám.
Találtunk inget egyik ismerõsünknél, aki poénkodott a tengerparti lagzi gondolatával, mire közöltük, hogy hát délután lesz az esküvõnk és hát a Szigeten? erre olyan választ kaptunk tõle, hogy nem idézném!
De egyem a szíved Orsi, én megmondtam! Mellesleg megjegyzem, akinek mondtuk hol és hogyan lesz a ceremónia, mind azt hitte viccelünk. Aztán ahogy meséltünk, úgy váltak iriggyé, de velünk örültek. Megjegyzem, fordított esetben én is marha irigy lettem volna, de talán ez természetes is. (Nem a nagyképûség beszél belõlem, hanem ismerem magamat és az emberek természete sem mutat már újat nekem.)
Szaladtam sminkeltetni. Gabikát vittem aztán magammal, vagyis a párjával együtt jöttek utánunk a Szigetre.
Ahogy kisminklet, igazán szépnek éreztem magam. Talán életemben elõször (gondoltam ezt mostanáig, mert igazából amikor várandós voltam a két lányommal én imádtam pocakosnak lenni és imádtam magamat a tükörben nézni. Szép voltam várandósan mindkét alkalommal. És most persze nem az utolsó harmad vizesedõs, már-már gurulós részére értem, hanem a középidõs, majd kicsattanós, hányingereken túllevõs állapotra.
)De most máshogy és más miért voltam szép!
Menyasszony külsõm: lágy esésû, göndör haj, visszafogott, szolid smink.Ezután szaladtam haza és bepakoltam. Nem akartunk bõröndökkel menni, de muszáj volt, mert az idõ közbe szólt. Kellett váltás ruha, kiscsajoknak gumicsizma (õk mondjuk már rég a mamáéknál voltak), aztán el ne felejtsem a gyûrûket, a homokot, üvegeket, stb? rákérdezni kész van-e a csokrom?.
A csokrokat tekintve kissé féltem.
Vintage hangulatban gondolkodtam, miután szembesültem vele, hogy tudat alatt minden, amit az esküvõvel kapcsolatban vettem vagy terveztem azt a hangulatot tükrözi, függetlenül attól, hogy ez most divat is. Én nem divatolok. Én a visszafogottságra törekszem, semmiképpen nem akartam feltûnõsködni.
Pasztell színek, kis csokor. Mivel itt helyben nem iagzán bízom egyik virágkötõben sem, így anyósomékhoz közel rendeltem a csokrot Nikinél. Hol máshol, mint a Facebookon keresztül.
Így nehéz is volt, plusz rém macerás, de végül már ott tartottam, hogy mindegy.
Végül már Niki is izgult, nagy lett rajta a nyomás, ahogy körvonalazódott a média érdeklõdés.
Végül kaptam egy csokrot, ajándékba egy eldobós csokrot és párom egy mágneses kitûzõt, amit végül nem hasznosítottunk, mert a fesztiválhoz mérten ?kockás? inget vettünk neki.
Nem lett pasztell a csokor, de tudjátok mit? Pont jó volt, hogy valami ellensúlyozta picit a visszafogottságot.
Bevállalósabb volt, mert menyasszonyi csokorban kalitkát én még nem láttam!
Az eldobós csokrot pedig a lányomék nem akarták ideadni, a nagyot is úgy kellett kiimádkozni a kezükbõl, mondván visszakapják.
Végül készen lettünk, elindultunk. Pesten felvettük a Citypassokat, és célba vettük a Szigetet.
Itt jött a VIP sátrazás, jött elénk Zsuzsink, majd beérve találkoztunk a Blikk stábjával. Õk jöttek velünk végig.
Átmentünk a sajtó irodába, ott kaptunk egy szobát, ahova lepakoltunk, ott öltöztünk, interjúztunk, beszélgettünk.
Menet közben kezdtek érkezni a vendégek, akik még soha nem jártak a szigeten, sõt sokan Pesten sem igazán tudnak közlekedni, így a telefonom elég gyorsan lemerült. Emiatt picit idegesebb voltam a kelleténél, viszont legalább az egyéb izgalmakról elterelte a figyelmet az emberek navigálása.
Az esõ miatt kérdéses volt, hogy a férj jelölt leugorhat-e a Bungee Jumpingon, de Zsuzsi elintézte és apán hiába kezdtek látszódni az aggodalom jelei, a sajtó munkatársai már elkezdtek ragaszkodni az ugráshoz, így elindultunk csapatostul.
Ahogy megtudtam, milyen magasra húzzák fel a kosarat, kezdtem én is parázni. 50 vagy 55 méter?elég magas. Jelszó: POKOL.
Miközben apát felöltöztették a hámokba, vagy mikbe, frappáns mondatokon törték a fejüket a fotósok.
?Fiam, ugorj már le egy kiló cukorért!? Hangzik a lentrõl felkiabálandó mondat.
?De gyere fel, a kosárban maradsz!? Én ugyan fel nem megyek?? :D?Akkor esek, ha jól esik.? Hangzik a fentrõl kiabálandó mondat. Közben egy kis rendezés, ölelés, puszi, aggódás, stb. és felhúzták a kosárral. Szerencsére volt vele fotós, aki frankó képet készített róla zuhanás közben, alulról is vették, így azt is megörökítették, hogy békát ugrott.
Úton felfelé.Azt mondta az elugrás pillanatában kezdett remegni, de a kötél nem ránt vissza, frankó volt. Büszke voltam rá és megkönnyebbültem, hogy szépen le is ért!
Innentõl mentünk vissza az irodába. Elkezdõdtek felgyorsulni az események. Igazából kicsit összemosódnak a dolgok, annyira sok inger ért pár óra alatt minket. Átmentünk a VIP-en, hogy lássuk, hova megyünk majd tortázni.
Az irodába érve ismét interjúkat adtam/adtunk, ami tekintve, hogy nem vagyok celeb és nem vagyok hozzászokva, elég érdekes élmény volt.
Aznap már a sokadik.
Közben befutottak a lányok is.
Aztán eljött az idõ, öltözni kellett. Az esõ pedig rendületlenül esett.
Fotósok gyûrûjében kezdtünk kipakolni, néha úgy tûnt ki sem akarnak menni!
(Kérésre legalább 20x ráztam meg a ruhámat, hogy jó fotó készüljön!)Konkrétan annyira mentek ki, míg gyorsan felkaptam a ruhát, de már kopogtak, vissza jöhetnek-e!
Nagyon gyorsan ruha fel, Gabikát valahogyan áthozták a helyszínrõl, merthogy oda kísérték. De utána estem kétségbe, hogy õ a sminkesem, kell nekem.
Meleg lett hirtelen, folyt rólunk a víz, odakint meg hûvös.
Végeztünk, csokrok fel, fotósok, videósok és Szigetesek gyûrûjében indultunk ki, jött értünk egy autó, hogy sár mentesen átjussunk az egyébként nem messze levõ helyszínre, a Hungarikum falu táncházába.
Mellékesen megjegyzem, azért megyek a videón olyan furcsán, mert a saru baromira csúszott és nem akartam kitörni a lábam!)Õ a mi Zsuzsink ott jobbra, aki tartja nekem az esernyõt. Õ volt a mi egyik kapcsolatunk, nem mellesleg pedig a Sziget nemzetközi sajtófelelõse.
Kedves sofõrünk és a Sziget fotósa (bakker nem emlékszem a nevére :/ ) olyan kedvesen elkezdték ecsetelni, hogy pár szöktetés lesz, príma kis szervkereskedõ hálózatuk van?
Tök jól elszórakoztunk az odavezetõ rövid úton! 
Odaérve gyorsan bepattantunk a házba, már várt a násznép, sok szigetes és olyanok is (a videókon látva), akiket nem is tudtunk kik.
Pedig zárt volt. Petrámék a koszorúslányok. Farmerban, pulcsiban, gumicsizmában. De hideg volt és sár és fesztivál és nekünk így volt jó! (Áldom az eget, hogy nem vettem nekik elõtte 2 nappal meg a több ezerbe kerülõ egyforma ruhácskákat!)
Elindult a zene, elindultak Petráék, átadták a gyûrûket Andinak, aztán mentek a mamáékhoz. És elkezdõdött. És olyan gyorsan és ?fájdalommentesen? ? szokták mondani ? túl lettünk az egészen, hogy elképesztõ.Nekünk nem gyertyagyújtás, hanem homokszórás volt a szertartáson.
Homokszórás.Furcsa volt aláírni az anyakönyvet úgy, hogy már az új nevemet kellett írni.
Elképesztõ! Aztán koccintottunk, a Szigeten egyedül mi ? üvegpohárral!
Kis örömök az életben! 
Kövérít a ruha?mondjuk ezt elõre tudtam, de sebaj. Ja és kulisszatitokként elárulom olyan átlátszó volt a ?bélés? ellenére, hogy muszáj voltam alá egy fehér cicanacit felvenni (a hideg ellen még jól is jött), amit aztán, hogy ne látszódjon annyira, fel kellett húznom mellig.
A felsõt pedig néha fel kellett húznom, hogy hátul ne legyen csúnya a melltartó miatt. Bezzeg mikor itthon szambáztam benne, nem voltak ilyen bajaim.
Na de ezekkel együtt volt szép az élet! ?Bakik? nélkül nem is lett volna teljes. Azon izgultam, hogy nehogy beakadjon a ruha a sarum és a talpam közé, mert akkor lerántom magamról!
Viszont emiatt picit gnómul közlekedtem. Áh, mindegy! 
A család után jött Gerendai Károly is gratulálni, akinek már befelé menet megköszöntem a lehetõséget. Viszont a nászajándékát is jócskán meg kellett köszönni, egy örök bérletet kaptunk Tõlük ajándékba!
Köszönjük itt is! (Zsuzsi, gyanítom Tõled származik az ötlet, hiszen az anyakönyvvezetõnél pont emlegettük, hogy innentõl majd minden évben azt kívánom, hogy ott szeretnénk ünnepelni a házassági évfordulónkat.) Köszönjük!
Hátul a vendégeknek voltak party falatkák. Brownie eperrel (ezt láttam a lányom kezében), mondták még milyen volt és hogy finomak voltak, elfogytak? én nem láttam, nem kóstoltam, a pezsgõmet nem értem rá meginni.
A fotósok és anyukám (máig ?vita? tárgya, kié volt az ötlet)
kitalálták, hogy fesztivál feeling lenne, ha dagonyáznánk egyet, úgyis annyi sár van arrafelé. Az esõ elállt, úgyhogy a sok interjú után ugrottunk egy nagyot az egyik pocsolyába. Persze ezt is vezényszóra! 
Visszafelé már gyalog mentünk az irodába, akkor a sár már mindegy volt. Tapsoltak, sõt volt egy kedves, robogós srác, aki kiabált, hogy leteríti a kabátját a pocsolyára, hogy átmehessek.
Kedves volt. Aztán átöltöztünk. Egy óránk volt, addig a násznép is kicsit körbe nézhetett, aztán mentünk a kerékre. Elõször úgy volt, hogy 10 embert vihetünk fel, aztán mire odakeveredtünk egy kisebb túra után (mert már iszonyat tömeg volt), Zsuzsi meglepett, felmehetett az egész násznép. Szóval a kerék 6 körre csak a miénk volt!
Én a gyerekekkel, húgommal, anyummal voltam egy ilyen izében. :D
Lilly Allen nyomta éppen a nagyszínpadon. Ilyen lagzit? :DA kerék után elindultunk a VIP-be. Megkaptuk az új karszalagokat, hogy beléphessünk.
Ide be! ;)
Kaptunk asztalokat, le voltak foglalva. Ennek ellenére, amikor le akartam ülni, volt egy kedves férfi és egy nõ, akik nem voltak hajlandóak odébb menni. Nem zavart, megköszöntem a semmit, odébb leültem. A Szigetes Zsuzsiékat láttam igyekeznek nekik megmagyarázni, hogy foglalt volt az asztal menjenek arrébb legyenek szívesek. Picit még én éreztem magam kellemetlenül az õ ?bunkóságuk? miatt.
A VIP a nagyszínpad mellett volt, megfordult ott sok mindenki. Mikor már túl voltam egy felesen, a Bálinttal való beszélgetésünk hatására a mi asztalunk melletti asztalnál ülõ Lang Györgyihez odamentem az esküvõmre való tekintettel egy aláírásért.
Györgyi azt mondta, ez megér egy aláírást! Köszi! :DAztán még egy feles után már Fluor Tomit és a vele beszélgetõ Zsidró Tamást is megkörnyékeztem. Tomival nem volt nehéz dolgom, már ?jól? volt.
Fluor Tomi aláfirka.
Zsidró Tamástól xeretettel.Mondjuk úgy, ezt a ?vadászatot? elmaradt leánybúcsús feladatnak betudhatom.
(Már nem a leánybúcsú maradt el, hanem a bevállalós feladatok.) A többi ?celebet? nem zaklattam, pedig voltak páran.Persze ezek elõtt még kaptunk egy tortát. Finom volt, de kritikus vagyok.
Csokis volt?.de volt valami fura benne. Lehet nem sima csoki volt?
Valahol talán elhoztuk a marcipánt. A Gabika menet közben megrágcsálta a lábunkat!
Ezek után a fele nép elindult haza. Nagyszülõk, gyerekek. Mi maradtunk. Igazából már olyan fáradt voltam, hogy elmondani nem tudom. Lett volna csokordobás 11 körül, ami aztán elfelejtõdött. Menet közben letiltódott a bankkártyám, mert elrontottam 3x a PIN kódomat!
Szóval voltak történések.Meghallgattuk Macklemore-t onnan bentrõl, hogy ne menjünk már a tömegbe, aztán vártunk még egy kicsit, ittunk egy keveset, majd útnak eredtünk, mert Bálinték lábában ott volt a bugi, hogy forgassuk fel Pestet. Mikor felvettük a cuccunkat az irodában és épp indultunk a hajó felé, hívott Gyöngyi, hogy a csokordobás picit elcsúszott, mert macerás volt beépíteni a programba. A VIP-ben dobtam volna el a csokrot.
Bakker mondom, most indultunk el, nálunk az összes pakk?. Már fél 1 volt.
Megnéztük, mikor indul a hajó. Azt mondták még fél óra. Á, akkor menjünk vissza, dobjam el a csokrot. Elindultunk vissza, Gyöngyi nem vette fel. (Negyed órával elõtte kellett visszaszólnom, ahhoz mérten, mikor érek vissza.) Ettünk egyet, vártunk, egyszer hívott, csak nem vettük észre, majd mikor ismét vissza akartuk hívni, õ sem vehette észre.
Ismét vissza a hajóhoz, megint akkor hívott, de akkor már épp szálltunk fel, így a csokor dobás elmaradt. Végülis bántam is, meg nem is. Bántam, mert mégiscsak a celebeknek dobtam volna el a csokrot, de nem bántam, mert így nem ámítottam a lányomat és tényleg megkapta a csokrot. Hajóztunk egyet a Jászaira, majd kocsmát kerestünk, nem találtunk. A Nyugatiban még egy sört megittak a fiúk, aztán elindultunk haza. 3-ra voltunk otthon (vagyis a pesti lakásban, ahol laktunk anno 3 évet), de mint a hullák.
Ott aludtunk 6-an, úgyhogy a klasszikus értelemben vett nászéjszaka elmaradt. Én tudtam és mondtam is, hogy elõtte fogok tudni aludni, utána nem, mert hiszen annyi inger ért és olyan nap után voltunk, hogy az izgalom, a fáradtság és minden egyszerre dolgozott bennem?.így kb. 4 óra alvás után visszaöltöztem a saras szerkómba és míg mindenki aludt lementem újságoshoz és pékségbe reggeliért.
A Borsban Huszti Zoltán cikke, aki egy végtelenül kedves emberke, picikét Albert Einsteines beütéssel. :)Megvettem a Budapesti kiadású Borsot és Blikket (és még jó, hogy Pesten megvettem õket, mert a vidékiekben nem vagyunk benne és szerettük volna eltenni).
A Blikkben pedig Panka cikke, aki basszus annyira jó fej, hogy nem hiszem el! :DAhogy felkeltek a többiek rácuppantak a netre és sorolták, hol található meg rólunk cikk, videó, vagy bármi. Hát?fent vagyunk egy pár helyen.
Az index-tõl pl. Barna és Dóri is tök aranyosak voltak. Náluk a videó alatt már jöttek a kedves kommentek, hogy celebségre, hírnévre vadászunk? Ez nem errõl szólt.
Mi nem kértünk és nem vártunk kamerákat. És egyébként is nekem itt van a kis blogom, amit építgetek 3 éve és volt szerencsém több ízben saját erõmbõl elérve némi ?hírnévre? szert tennem, szóval azt hiszem ettõl a kommenttõl eltekintek.
A Time to say goodbye akusztikus változata (vagy hogy is mondják) pedig mondjuk úgy átvitt értelemben értelmezhetõ úgy is, hogy itt az ideje búcsút inteni a hajadonságnak/nõtlenségnek és elindulunk egy új úton, együtt.
Mindennek a jó oldalát kell nézni. Ha pesszimista és mindenben a rosszat látó ember lennék, akkor a csokromban levõ kalitkát is értelmezhetném úgy, hogy innentõl jön a bezártság, a ketrec, börtön. De ezt nem így kell nézni!
És nálunk nem lesz bezártság, börtön, nálunk kialakult a bizalom, mi teljes nyugodtságban élünk egymás mellett boldogan. Nem fogjuk vissza a másikat, sõt támogatjuk egymást, mindenkinek meg van a kellõ szabadsága, úgyhogy minden csak nézõpont kérdése. Az esõt sem néztük úgy, hogy basszus nem jelent jót. De igenis, jót jelent. És amint kimondtuk az igent elállt, s amikor már öltöztem vissza, sütött a nap.Imádtuk minden percét, a sárban egyszer sem estünk el, bár a fotósoknak tetszett volna, ha dobunk egy hátast.
De tudjátok mit? Ahogy lavíroztunk a sárban csúszkálva, kézen fogva, még menyasszony, võlegényként, azt sem bántam volna, ha elcsúszunk, mert annak idején, mikor megismerkedtünk és épp csak elkezdtünk járni, egy téli napon kimentem Tomi elé a vasútállomásra, mikor jött vissza a koleszba.
Tél volt ugye, hó és jég. A ligeten át mentünk és óvott engem. Tessékelt odébb a ?friss? hóra, nehogy elcsússzak és ahogy ezt kimondta utazótáskástul dobott egy olyan hátast?..
Szóval még az is nosztalgikus hangulatot teremtett volna és mi vagyunk olyannyira rugalmasok, hogy azon is jót röhögtünk volna.
Zsuzsi így is elvitt a pocsolya ugrás után zuhanyozni, hogy lemossam a lábam! Visszatérve a sajtóra, ma összeszedtem hány helyen jelentünk meg. Sosem készítettem eddig Scrapbookot, de most fogok, mert ez egy akkora élmény volt és annyi, de annyi emlékem van, megfogható és megfoghatatlan, annyi helyrõl gratuláltak és annyi új ismerõsöm akart lenni hirtelen, hogy ennek nagy emléket állítok. A gyerekeknek is egy élmény lesz visszanézni, hogy a szüleiknek nem hagyományos esküvõjük volt.
Remélem legalábbis.Ezeken a helyeken olvashatsz rólunk, a teljesség igénye nélkül. (És nekünk ez igenis nagy dolog.)
Nõk Lapja Cafe
http://www.nlcafe.hu/csalad/20140814/sziget-cafeblog-nassolo-naplopo-eskuvo/
Nõk Lapja Cafe (Nóri)
http://www.nlcafe.hu/foto/20140815/sziget-blogger-elso-hazassag-foto/
Bouvet blog (Petra)
http://bouvet.cafeblog.hu/2014/08/12/eskuvo-a-szigeten-blogger-interju/
Blikk TV (Panka)
http://www.pixter.hu/video?id=45857
Index (Dóra és Barna)
http://index.hu/kultur/zene/fesztival/2014/08/14/a_sziget_elso_igazi_eskuvoje/
Fókusz
http://www.rtlklub.hu/most/56133_fokusz_hogyan_tovabb_-_nemsokara_szabadul_farkas_peter_mire_
HVG
http://hvg.hu/kultura/20140814_Na_most_tenyleg_volt_egy_eskuvo_a_Szigete
Sziget videó
http://www.sziget.hu/fesztival/hirek/masodik_napi_videonk.17670.html
Sziget Galéria
http://www.sziget.hu/dws.php?pageid=5953&mgallery_gid=131599&language=hu
Budapesti Bors, Budapesti Blikk (lásd fentebb)
Az olyanokat, akik gyûlölködõ, vagy hasonló megjegyzéseket kívánnak tenni ezzel kapcsolatban, kérjük tartsák meg maguknak.
Ez a mi esküvõnk volt, én sem szólom le másét, ezt tartsuk tiszteletben. Köszönjük!
Végül íme az anyakönyvi kivonat és az emléklap, amit ajánlok figyelmetekbe elolvasni, mert nagyon szép és érdemes megfogadni az írását!
(Most látom nem jól fotóztam, de ha valakit érdekel szívesen elõveszem és lefotózom rendesen.)
A 3. kerületi polgármester (Bús Balás) és a jegyzõ asszony is hivatalos volt az esküvõre, végül ajándékcsomagot küldtek részünkre. Köszönjük!Hát ilyen volt a mi nagy napunk!
Remélem jó volt olvasni a történetünket, egy dolog, ami még ehhez tartozik:??
7. Egy vágy maradt álom csupán
Azt hiszem nagyon jól haladok az életemmel, igazán elégedett vagyok. A gyermekeim illemtudóak, okosak, kedvesek, immáron elmondhatom magamról, hogy cukrász vagyok és boldog családi életet élek.
A párkapcsolatom kiváló, kívánni sem lehetne szeretõbb férfit, mégis van egy valami, amire még vágyom. A boldog családi élethez számomra szorosan hozzá tartozik a házasság.
Bár elõttem nincs jó példa (anyuék elváltak 18 éves koromban), mégis hiszem, hogy nekem jobban sülne el, mert a mi kapcsolatunk teljesen más.
Én szeretnék ahhoz tartozni mindenestül, akit szeretek.
Én szeretnék megházasodni, akármennyire is nem divat ez manapság.
Azon túl, amiket mi átéltünk egymás mellett azt hiszem a jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban számunkra már smafu lenne.
Én vágyom arra, hogy fehér ruhában legyek, igaz még a gyerekek elõtt jobb szerettem volna. Szeretném felvenni a férjem nevét, szeretném, ha kerek egész család lennénk.
De erre ki tudja még meddig várnom kell.
Ez az eset ugyanolyan, mint a nem kívánt gyerekek születése: sok gyereket megölnek, eldobnak, elhagynak az anyák, mert nem akarják õket, oly sokan pedig bármit megadnának, hogy teherbe essenek és anyák lehessenek! Valahogy így van ez a házassággal is.
Eddig minden pipa volt, az utolsó, a bûvös hetes nem pipa, de remélem egyszer erre is mondhatom majd.
? (Forrásom.)Összekötni életemet életem szerelmével: BAZI NAGY PIPA!
Ui.: Hatalmas köszönet a Szigetnek. Azt hiszem elégszer nem fogjuk tudni megköszönni Nekik, amit értünk tettek! :*