Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Kawasaki motor torta - némi öniróniával :)
sponsored links
Már többször is írtam, nálam minden egyes torta egy komplex folyamat. Néha már hetekkel elõbb készülök egy tortára, elkezdek nézelõdni, keresgélni. Ha formatortáról van szó, akkor ez a rész valamivel egyszerûbb, mert simán rákeresek magyarul és angolul a motoros tortákra, Kawasaki tortákra. Amikor színeket és hangulatokat keresek egy tortában, na az sokkal hosszadalmasabb tud lenni.
A következõ lépés, amikor kitalálom, hogy milyen és mennyi krémmel készüljön, összeállítom a bevásárló listámat, megszerzem a szükséges anyagokat. Amikor egy-két hetente elmegyek a kedvenc cukrászdiszkontomba, az egy külön történet. Ott minden egyes alkalommal minden egyes polcot, minden egyes dolgot végignézek. Itt Szegeden a bejárattal szemben van egy 2 négyzetméteres terület, ahol vannak a tortadekoráló eszközök. Ez az elsõ és legfontosabb terület, onnan mindig kerül valami a kosaramba. (Ezért igyekszem ritkítani a cukidiszkontos látogatásaimat, mert nem túl pénztárcabarát hobbi ez!) Azt már megtanultam, hogy K2 masszát mindig tartsak otthon, mert azt már ismerem valamennyire. Élesben nem szívesen kísérletezgetnék új bevonóanyaggal, bár illene kicsit mást is kipróbálnom.
A tortához a piskótát elõzõ nap szoktam megsütni, a nagy sikerû párizsi krémet és a trüffel krémet is elõzõ este érdemes elkészíteni (jól le kell hûlniük). Aztán a fogyasztás napján fejezem be a tortát, díszítem és már kész is! ...és a legfontosabb, fotózás innen is, onnan is, képek letöltése és amint lehet a feltöltése is! A blogírást is mielõbb szeretem megejteni, mert mire elkészül egy torta és lenyugszik bennem valamelyest az elégedetlenség, akkor elkezdem szeretettel nézegetni a tortámat és igen, büszke is vagyok rájuk.
No, alapvetõen ez lenne a menetrend, de nálam semmi sem mûködik "normálisan". Valahogy mindig az történik, hogy állandóan közbejön valami, vagy egyszerûen én látom úgy, hogy még bõven lesz idõm következõ napon is. Meg a bevásárláskor tutira kimarad valami alapvetõ fontosságú alkatrész, sütés elõtt-közben-után el kell rohannom valahova, vagy este már nem is látok hozzá, mert elmegyünk társadalmi életet élni (dumálni és pizzázni). Számtalan verzióban tudom halogatni a kezdést és néha elõfordul, hogy reggel tanácstalanul ácsorgok a konyha közepén, kezemben egy cetli és némi kétségbeeséssel állapítom meg, hogy csak jobb lett volna, ha tegnap megsütöm a piskótát...
Aztán elõ a tepsi, bele a sütõpapír, sütõ bekapcsol, elõ a tojás-liszt-cukor ésatöbbi, kezemben a habverõ és onnan kezdve egy másik világba csöppenek. Ilyenkor elkezdem látni a formát a szögletes piskótában, jönnek a megoldások és az ötletek. Közben rohangálok a laptophoz, hogy egy képet vagy egy receptet megnézzek, de innen kezdve sínen vannak a dolgok. Persze mindig van mélypont, még minden egyes tortánál van olyan pillanat, amikor úgy látom, hogy ebbõl aztán semmi nem lesz. Úgy tapasztaltam, hogy formatortáknál ez leginkább akkor fordul elõ, amikor már nagyjából bevontam, de még nem kezdtem el a végsõ simításokat.
Fiatal és szakmájában igen sikeres rokonunk, Berni keresett meg a nagy nap elõtt bõ egy héttel, hogy barátjának (aki kollégám volt - kicsi a világ) meglepetésbulit szervez és szeretné, ha elkészíteném a tortát. A fõ attrakció egy Kawasaki KLR 600-asról mintázott torta, mellé kérte, hogy készítsek egy gyümölcsöset is. De mindkettõ legyen 20-25 szeletes. Alapvetõen a bevonatos tortákkal foglalatoskodok szívesen, így amikor nekikezdtem a tortakészítésnek, leginkább a gyümölcsös torta blokkolta a gondolataim szabad áramlását. Végül tejszínes-rizses krémmel töltött habos-málnás torta készült, igazi könnyû nyári finomság - sok-sok málnával!
A motorhoz kerestem egy megfelelõ képet, igyekeztem jó alaposan szemügyre venni, bár utólag úgy látom, némileg aránytalan lett, fõleg az elsõ kerekénél. Sõt errõl is lefelejtettem a sárvédõt, meg a kormány is amolyan csökevényes lett.
A tortához a nagy, szögletes kapcsos tepsimben sütöttem piskótát, készítettem hozzá párizsi krémet. Tutira ezt is túlkevertem, mert szinte ikrás lett. Máskor a trüffel krémmel jártam így, de azt egy az egyben dobhattam ki, mert használhatatlanná vált, most azonban úgy ítéltem meg, hogy bár az állaga nem igazán kedvezõ a formatortához, de használatra alkalmasnak minõsítettem. Szokás szerint most is késésben voltam az eltervezett menetrendhez képest, szóval nem fért volna bele másik krém készítése. Az íze természetesen finom volt és selejtes tortát nem készítenék, csak egyszerûen nem volt a legjobb.
Töltöttem, hûtöttem, faragtam, bevontam, hûtöttem. Aztán pedig színeztem a bevonómasszát. A feketékkel szoktam leginkább megszenvedni, aki próbált már meg K2-vel (vagy unidec-kel) erõs színt elérni, az tudja. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy ezek a bevonómasszák attól ennyire hófehérek, hogy fehér színezéket, azaz titán-dioxidot tartalmaznak. Emiatt is lenne érdekes más anyagokat próbálni, mert talán azok alkalmasabbak a színezésre).
A motorozást nem tartom életbiztosításnak, bár imádom a gyorsasági motorokat nézni is és hallgatni is! A motorokhoz annyit értek, hogy meg tudom különböztetni a gyorsasági, cross és túra motorokat, felismerek néhány márkát. Amit tévesztés nélkül felismerek, az a Kawasaki, a jellegzetes zöld színével. Igyekeztem ezt a színt produkálni, a zöld és sárga színnel. A feketénél egy sötétebb színre begyúrtam a masszát és utólag átfestettem. Egy sima papírtálcára tettem és bevonómasszával varázsoltam mögé zöldet, hirtelen ötlet volt, hogy az eget pedig egyszerûen csak a tálcára festem. A 27-es tábla pedig nem egy újfajta sebességkorlátozás, hanem a fiatalember életkora!
A legutóbbi bevásárlókörutamon már nem tudtam ellenállni az étellakknak - pedig több hónapig igyekeztem ellenállni a csábításnak, végül csak beadtam a derekamat! Hiszen egy motor is csillogó-fényes elemekbõl áll!
Ó, igen, visszatérve a bevezetõben írtakra, itt is volt egy hatalmas mélypont. Komolyan úgy láttam, jobban teszem, ha rácsörgök Bernire, hogy gyümölcsös torta lesz, de a motoros nem fog összejönni. Délután kettõ volt, a motor sehogy sem nézett ki, vagy legalábbis eléggé gagyinak tûnt. Már rajta volt a bevonat, de sehogy sem mutatott, azon gondolkodtam, hogy egyáltalán érdemes-e tovább foglalkoznom ezzel, mert ha a végeredmény is ilyen színvonalú lesz, akkor én biztosan nem adok ki ilyet a kezeim közül!
De folytattam, alakítgattam és az apró részletekrõl egyszerûen életre kelt az egész. Azért a motor "hasán" lévõ alkatrészeket nem kell ám komolyan venni, egyszerûen csak kellett oda valamiket pakolnom, mert egyébként nagyon üres lett volna az a része. Legközelebb másként készíteném kicsit, hogy elférjen rendesen a kormány és elõbb a hátteret elkészíteném, mielõtt a tálcára teszem a tortát. Szerencsére tetszett és ízlett is mindkét torta, szóval megérte a fáradozást! Abban a pillanatban, amikor késznek nyilvánítom a mûvet, akkor valahogy más szemmel kezdem látni és tényleg gyönyörködöm a részleteiben. Minden egyes alkalommal elraktározom magamnak a tapasztalataimat, hogy legközelebb, akár teljesen más tortánál is tudjam azokat kamatoztatni.
A következõ lépés, amikor kitalálom, hogy milyen és mennyi krémmel készüljön, összeállítom a bevásárló listámat, megszerzem a szükséges anyagokat. Amikor egy-két hetente elmegyek a kedvenc cukrászdiszkontomba, az egy külön történet. Ott minden egyes alkalommal minden egyes polcot, minden egyes dolgot végignézek. Itt Szegeden a bejárattal szemben van egy 2 négyzetméteres terület, ahol vannak a tortadekoráló eszközök. Ez az elsõ és legfontosabb terület, onnan mindig kerül valami a kosaramba. (Ezért igyekszem ritkítani a cukidiszkontos látogatásaimat, mert nem túl pénztárcabarát hobbi ez!) Azt már megtanultam, hogy K2 masszát mindig tartsak otthon, mert azt már ismerem valamennyire. Élesben nem szívesen kísérletezgetnék új bevonóanyaggal, bár illene kicsit mást is kipróbálnom.
A tortához a piskótát elõzõ nap szoktam megsütni, a nagy sikerû párizsi krémet és a trüffel krémet is elõzõ este érdemes elkészíteni (jól le kell hûlniük). Aztán a fogyasztás napján fejezem be a tortát, díszítem és már kész is! ...és a legfontosabb, fotózás innen is, onnan is, képek letöltése és amint lehet a feltöltése is! A blogírást is mielõbb szeretem megejteni, mert mire elkészül egy torta és lenyugszik bennem valamelyest az elégedetlenség, akkor elkezdem szeretettel nézegetni a tortámat és igen, büszke is vagyok rájuk.
No, alapvetõen ez lenne a menetrend, de nálam semmi sem mûködik "normálisan". Valahogy mindig az történik, hogy állandóan közbejön valami, vagy egyszerûen én látom úgy, hogy még bõven lesz idõm következõ napon is. Meg a bevásárláskor tutira kimarad valami alapvetõ fontosságú alkatrész, sütés elõtt-közben-után el kell rohannom valahova, vagy este már nem is látok hozzá, mert elmegyünk társadalmi életet élni (dumálni és pizzázni). Számtalan verzióban tudom halogatni a kezdést és néha elõfordul, hogy reggel tanácstalanul ácsorgok a konyha közepén, kezemben egy cetli és némi kétségbeeséssel állapítom meg, hogy csak jobb lett volna, ha tegnap megsütöm a piskótát...
Aztán elõ a tepsi, bele a sütõpapír, sütõ bekapcsol, elõ a tojás-liszt-cukor ésatöbbi, kezemben a habverõ és onnan kezdve egy másik világba csöppenek. Ilyenkor elkezdem látni a formát a szögletes piskótában, jönnek a megoldások és az ötletek. Közben rohangálok a laptophoz, hogy egy képet vagy egy receptet megnézzek, de innen kezdve sínen vannak a dolgok. Persze mindig van mélypont, még minden egyes tortánál van olyan pillanat, amikor úgy látom, hogy ebbõl aztán semmi nem lesz. Úgy tapasztaltam, hogy formatortáknál ez leginkább akkor fordul elõ, amikor már nagyjából bevontam, de még nem kezdtem el a végsõ simításokat.
Fiatal és szakmájában igen sikeres rokonunk, Berni keresett meg a nagy nap elõtt bõ egy héttel, hogy barátjának (aki kollégám volt - kicsi a világ) meglepetésbulit szervez és szeretné, ha elkészíteném a tortát. A fõ attrakció egy Kawasaki KLR 600-asról mintázott torta, mellé kérte, hogy készítsek egy gyümölcsöset is. De mindkettõ legyen 20-25 szeletes. Alapvetõen a bevonatos tortákkal foglalatoskodok szívesen, így amikor nekikezdtem a tortakészítésnek, leginkább a gyümölcsös torta blokkolta a gondolataim szabad áramlását. Végül tejszínes-rizses krémmel töltött habos-málnás torta készült, igazi könnyû nyári finomság - sok-sok málnával!
A motorhoz kerestem egy megfelelõ képet, igyekeztem jó alaposan szemügyre venni, bár utólag úgy látom, némileg aránytalan lett, fõleg az elsõ kerekénél. Sõt errõl is lefelejtettem a sárvédõt, meg a kormány is amolyan csökevényes lett.
A tortához a nagy, szögletes kapcsos tepsimben sütöttem piskótát, készítettem hozzá párizsi krémet. Tutira ezt is túlkevertem, mert szinte ikrás lett. Máskor a trüffel krémmel jártam így, de azt egy az egyben dobhattam ki, mert használhatatlanná vált, most azonban úgy ítéltem meg, hogy bár az állaga nem igazán kedvezõ a formatortához, de használatra alkalmasnak minõsítettem. Szokás szerint most is késésben voltam az eltervezett menetrendhez képest, szóval nem fért volna bele másik krém készítése. Az íze természetesen finom volt és selejtes tortát nem készítenék, csak egyszerûen nem volt a legjobb.
Töltöttem, hûtöttem, faragtam, bevontam, hûtöttem. Aztán pedig színeztem a bevonómasszát. A feketékkel szoktam leginkább megszenvedni, aki próbált már meg K2-vel (vagy unidec-kel) erõs színt elérni, az tudja. (Itt zárójelben megjegyzem, hogy ezek a bevonómasszák attól ennyire hófehérek, hogy fehér színezéket, azaz titán-dioxidot tartalmaznak. Emiatt is lenne érdekes más anyagokat próbálni, mert talán azok alkalmasabbak a színezésre).
 |
| Az eredeti motor - amirõl mintáztam a tortát |
 | |
| Fotó természetes fénynél - de mobillal, itt eredetibbek a színek |
A motorozást nem tartom életbiztosításnak, bár imádom a gyorsasági motorokat nézni is és hallgatni is! A motorokhoz annyit értek, hogy meg tudom különböztetni a gyorsasági, cross és túra motorokat, felismerek néhány márkát. Amit tévesztés nélkül felismerek, az a Kawasaki, a jellegzetes zöld színével. Igyekeztem ezt a színt produkálni, a zöld és sárga színnel. A feketénél egy sötétebb színre begyúrtam a masszát és utólag átfestettem. Egy sima papírtálcára tettem és bevonómasszával varázsoltam mögé zöldet, hirtelen ötlet volt, hogy az eget pedig egyszerûen csak a tálcára festem. A 27-es tábla pedig nem egy újfajta sebességkorlátozás, hanem a fiatalember életkora!
A legutóbbi bevásárlókörutamon már nem tudtam ellenállni az étellakknak - pedig több hónapig igyekeztem ellenállni a csábításnak, végül csak beadtam a derekamat! Hiszen egy motor is csillogó-fényes elemekbõl áll!
Ó, igen, visszatérve a bevezetõben írtakra, itt is volt egy hatalmas mélypont. Komolyan úgy láttam, jobban teszem, ha rácsörgök Bernire, hogy gyümölcsös torta lesz, de a motoros nem fog összejönni. Délután kettõ volt, a motor sehogy sem nézett ki, vagy legalábbis eléggé gagyinak tûnt. Már rajta volt a bevonat, de sehogy sem mutatott, azon gondolkodtam, hogy egyáltalán érdemes-e tovább foglalkoznom ezzel, mert ha a végeredmény is ilyen színvonalú lesz, akkor én biztosan nem adok ki ilyet a kezeim közül!
De folytattam, alakítgattam és az apró részletekrõl egyszerûen életre kelt az egész. Azért a motor "hasán" lévõ alkatrészeket nem kell ám komolyan venni, egyszerûen csak kellett oda valamiket pakolnom, mert egyébként nagyon üres lett volna az a része. Legközelebb másként készíteném kicsit, hogy elférjen rendesen a kormány és elõbb a hátteret elkészíteném, mielõtt a tálcára teszem a tortát. Szerencsére tetszett és ízlett is mindkét torta, szóval megérte a fáradozást! Abban a pillanatban, amikor késznek nyilvánítom a mûvet, akkor valahogy más szemmel kezdem látni és tényleg gyönyörködöm a részleteiben. Minden egyes alkalommal elraktározom magamnak a tapasztalataimat, hogy legközelebb, akár teljesen más tortánál is tudjam azokat kamatoztatni.