Kaszinótojás és franciasaláta - Mese a karácsonyról, avagy van, ami örök....

2012-12-30

sponsored links


Legelsõ karácsonyaimat Körmenden, egy Vas megyei kisvárosban töltöttem anyai nagymamámnál. Igazi, nagycsaládos karácsony volt dédmamával, nagybácsikkal, majd nagynénikkel és unokatestvérekkel. Elsõ unokaként kivételezett helyzetben voltam, Gyurka nagybátyám kitalálta nekem Zsuzsi angyalt, aki karácsony elõtt mindig hozott valami pici ajándékot a kis házba, amit neki építettem (Lego nem lévén, PEBE-bõl, ami tökéletes koppintása volt a dán játéknak egyenesen az NDK-ból). Emlékeim szerint égig érõ karácsonyfánk volt, lucfenyõ,ami valószínûleg 1 m körüli magasságomnak volt köszönhetõ, lévén a lakás belmagassága elérte a 4 métert.... A fát mindig az angyalok hozták, ezért meglehetõsen sokat kellett várakozni a kisszobában. Mint utóbb kiderült, Nagyi, a dédmamám és Mami, a nagymamám díszítették sok-sok gömbbel, papírangyalkákkal, különleges csillagokkal, amit Gyõzõ, nagymamám Don-kanyarban elhunyt bátyja hajtogatott ifjúkorában. Felment rá több kiló szaloncukor is, csokoládés fondant rózsaszín és kék sztaniolban, meg sima konzumszaloncukor ezüst papírban ( fehér, barna, sárga és rózsaszín volt belül- az utóbbira vadászott mindenki.) Egyiket sem szerettem, de a többiek sem igazán, a Mami által fõzöttet emlegette mindenki. Habcsók is volt és igazi gyertyák. A fa alatt énekeltünk, legalábbis így emlékszem. A menü: hideg töltött karaj, kaszinótojás ...

Folytats a blogon ... csicseriborsobablencse.blogspot.com/2...

sponsored links

Keres?s