A valĂłdi ok mĂĄs volt, de mondhatnĂĄm, hogy azért nem raktam fel ezt a bejegyzést, mert kell hozzĂĄ sĂźtni, fĂľzni, pĂĄrolni, amit Ă­gy egyszerre nem szĂ­vesen teszĂźnk olyan idĂľjĂĄrĂĄsban mikor a hĂľmérĂľ higanyszĂĄla mĂĄr felsĂľ harmadon is tĂşlvan. 38, azaz harmincnyolc fok. Viszont tény, hogy nem mindennapi lĂĄtvĂĄny az a hĂľmérĂľ, ami ezt mutatja és nem mindennapi élmény annak, aki ĂĄt is éli. Én magam leginkĂĄbb a médiĂĄbĂłl értesĂźltem rĂłla. Néha mikor egy kicsit elbambultam két feladat kĂśzĂśtt hosszĂş nadrĂĄgban és kardigĂĄnban, kezemben a meleg teĂĄval a légkondis irodĂĄban, komolyan elgondolkodtam rajta, hogy tényleg olyan meleg van, mint amilyennek Ă­rjĂĄk, vagy ezt most valĂłban felfĂşjjĂĄk az ĂşjsĂĄgĂ­rĂłk? AztĂĄn jĂśn a telefonomra a csalĂĄdtĂłl az Ăźzenet, hogy "hogy bĂ­rod ezt a nagy meleget??"  BĂ­rom... Hazafelé levetkĂľzve a kardigĂĄnt és a kendĂľt, pedig elég jĂłl éreztem magam a kĂźlvilĂĄgban, és minden eszembe jutott csak az elviselhetetlen kĂĄnikula nem. Mondjuk nem is kora délutĂĄn indultam haza.

Ez a tekintetben egy nyĂĄri recept, hogy ilyenkor van tele a piac friss bazsalikommal, sĂťrĂťbben kapni friss rozmaringot, ezt leszĂĄmĂ­tva viszont simĂĄn készĂźlhet Ăľsszel vagy télen. Lehet, hogy ...

Folytatás a blogon ... https://homebisztro.wordpress.com/201...