it's a beautiful day

2014-08-06

sponsored links

?It?s a beautiful day...? - szólt a zene teljes hangerõvel a fülembe.
Felnéztem az égre. 
A lemenõ nap sugarai szinte simogatták az arcom, a rózsaszínre festett felhõk tökéletességét csak repülõgépek fehér csíkjai törték meg.
Behunytam a szemem, a szám szinte automatikusan mosolyra húzódott. 
Igen. Ez valóban egy gyönyörû nap.

Nem számított a nappaliban eltört, hatalmas, olajjal teli üveg.
A pénz kérõ jólszituált nõ belémvésõdött tekintete.

Nem számított semmi.
Ott és akkor egyszerûen volt. 

A boldogsághoz? igazából egészen kevés kell. 
Tulajdonképpen nem kell mást tenni, mint elengedni a kényszereinket, és megélni az adott pillanatot. Arra koncentrálni ami jó. Változtatni azon, ami nem. Megtanulni, hogy hiába próbálja elhitetni a társadalom, nem visz elõre, ha mindig mindenben benne vagyunk. Ha nem tudjuk anélkül megenni a reggelinket, hogy az ismerõseink frissítéseit bújnánk. Ha az együttlét kimerül abban, hogy egymás mellett nyomkodjuk a telefonunkat.


Nem lehetünk egyszerre mindenhol. 
Pont a lényeg fog elveszni.



És ha õszintén megnézzük: tulajdonképpen nem leszünk sehol.
Ezért szeretek Velencén lenni. Nincsen internet, így az efféle programok alapból kiesnek a lehetõségek közül. Illetve régen még volt egy öreg tévé a hálószobában, de a minõsége mára az élvezhetetlenrõl a nézhetetlenre esett vissza.

Úgyhogy maradnak az újságok.
A jó öreg papíralapú fõzõsmagazinok, a lejárt receptesnaptárak, a kiselejtezett szakácskönyvek.
És a csend.
Amikor a frissen fõzött kávéval a kezemben odaülök a hatalmas régi faasztalunkhoz, és bárminemû digitális segítség nélkül elfogyasztom a reggelimet. Kár, hogy ez otthon sosem sikerül.


A jelenlegi sláger a zabkása.
Több embertõl is hallottam, hogy náluk leginkább a tél/hideg kombináció csalogatja elõ az ilyen "meleg reggeliket", nálam egyértelmûen a nyár szerves velejárója. Hamar elkészül, rengeteg isteni gyümölcsöt meg lehet hozzá enni, és még melegben sem terheli le a gyomrom.
Ez a mostani már sokadszorra készült, mert a barack és a kókusz hihetetlenül jól mennek egymáshoz, és a gyümölcs megpirítása igazán izgalmassá teszi az ízeit.



Kókuszos zabkása sült nektarinnal
 1/3 csésze zabpehely
2 evõkanál kókusz
1/2 csésze kókusztej
1/2 csésze víz
1 csapott teáskanál vaníliapor
pici fahéj
csipetnyi só
1 nagy, keményebb nektarin
olívaolaj

A zabpelyhet és a kókuszreszeléket pirítsuk meg egy száraz lábosban, majd öntsük fel a folyadékkal, fûszerezzük, és fõzzük sûrûre.
A nektarint mossuk meg, vágjuk vékony szeletekre, majd egy pici olívaolajon süssük kérgesre az oldalát, és halmozzuk a kására.
Véleményem szerint igen illik hozzá egy kis maréknyi kesudió, és némi durvára õrölt lenmaghús.


Folytats a blogon ... punkaa.blogspot.com/2014/08/its-beaut...

sponsored links

Keres?s