TĂşl vagyok a (mĂĄsodik) véradĂĄson, egy hĂľsnek érzem magam. Minden véradĂł kapott egy virĂĄgot is (a csokin és a vĂ­zen kĂ­vĂźl), ami azt hiszem korallvirĂĄg, de ebben azért nem vagyok 100% biztos. Legnagyobb ajĂĄndék mégsem a virĂĄg volt, hanem az a mondat, amit kisfiam mondott. 

Olivér ugyanis elkĂ­sért a véradĂĄsra, most Ă­gy sikerĂźlt a gyermekelhelyezést "megoldani". De Ă­gy legalĂĄbb lĂĄtta a vérszĂĄllĂ­tĂł autĂłt, elmondtĂĄk neki, hogy miért bĂśknek az ujjamba (vérszegénység ellenĂľrzés), szĂłval a folyamatot végignézte és végigkommentĂĄlta. AmĂ­g bent voltam, addig kint rajzolgatott a folyosĂłn, aztĂĄn pĂĄr perc utĂĄn bejĂśtt megmutatni a mĂťveket (Ă­gy sikerĂźlt pĂĄr véradĂłs kérdþívet is elhozni, bocsi). Ott aztĂĄn megnézett minden kĂźtyĂźt, csodĂĄlkozott nagyokat. És amikor végeztĂźnk, és beszĂĄlltunk az autĂłba, ezt mondta:

"Anya, bĂźszke vagyok rĂĄd!"

Annyira jĂłl esett :))) 

És most jĂśjjĂśn egy fokhagymĂĄs csiga recept, amit nyugodt szĂ­vvel a gyermekbarĂĄt étel kategĂłriĂĄba tehetek, ugyanis a fiĂşknak annyira Ă­zlett, abszolĂşt nem volt gond, hogy fokhagymĂĄs. Mi sĂźtĂľtĂśkkrémleves utĂĄn/kĂśzben ettĂźk, de uzsonnĂĄra is nagyon jĂł egy pohĂĄr meleg teĂĄval.

A receptet Stahl Judit: Enni jĂł cĂ­mĂť kĂśnyvében talĂĄltam, egy picurkĂĄt mĂłdosĂ­tanom kellett rajta, mert se olajbogyĂł nem volt itthon, se elegendĂľ rétesliszt :))

HozzĂĄvalĂłk: ...

sponsored links