Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
Fatörzs - Nagyitól
sponsored links
Vagyis nagymamánk hagyományos ünnepi tortája. Többször is említettem már, hogy Nagyi Veszprém megye egyik kis falujából, Iszkázról származik. Elmondása szerint gyerekkorában minden karácsonykor, és minden esküvõn fatörzs tortát sütött a fél falu, hiszen csak ünnepnapokon engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy egy ennyire vajas-kakaós-diós süteménnyel várják a rokonságot. Olyankor mindenki kitett magáért, az anyagi helyzetétõl és a rokonok számától függõen sütötték az egy-két vagy több (fa)ágú tortákat.
Anyuék esküvõjén is fõszerepet játszott ez a süti. Nekik Emma néni, Nagyi testvére sütötte meg. A mi esküvõnkre pedig Nagyi. El is fogyott nagyon gyorsan.
Én imádom a krémes-habos tortákat, a diót meg pláne, ezért nagyon örülök, hogy tavaly karácsonykor összeszedte 78 éves nagymamánk az erejét és ismét megcsinálta a fatörzset. Méghozzá nemcsak a törzset, hanem egy ágat is ragasztott hozzá.
Olyan büszke volt rá, olyan örömmel újságolta a telefonban karácsony elõtt néhány nappal, hogy 24 tojásból készítette és nagyon szép lett, hogy szerintem ezért ízlett nekem eddig ez a legjobban az összes többi fatörzs tortája közül.
Legalább 2-3 nappal a tálalás elõtt meg szokta sütni és meg is tölti a krémmel, hogy jól összeérjenek az ízek, a tészta átvegye a krém kissé rumos aromáját. Most is így tett. Karácsonyig hûvös helyen tartotta a sütit, jól elzárta még maga elõl is, nehogy elfogyjon az ünnepig. Ugyanis ez az õ kedvenc tortája és képes lett volna "elkóstolgatni", mint egy gyerek. :)
Hozzávalók 1 adag tésztához:
- 12 tojás
- 24 dkg darált dió
- 4 evõkanál liszt
- 30 dkg cukor
- 1 teáskanál sütõpor
- csipetnyi só
A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra, fehéredésig keverjük. Ezután apránként, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a tojásfehérje habot, a sütõporral elvegyített lisztet és darált diót.
A masszát egy sütõpapírral bélelt kb. 20 x 30 cm-es tepsibe simítjuk és 180 fokra elõmelegített sütõben tûpróbáig (kb. 25 percig) sütjük.
Még melegen kiborítjuk a tepsibõl, lehúzzuk róla a sütõpapírt, beborítjuk tiszta, nedves konyharuhával és feltekerjük, vigyázva, hogy ne törjön el a tésztalap. Így hagyjuk teljesen kihûlni.
A fotókon látható, hogy Nagyinak most eltört a tésztalap ahogy feltekerte, de ez kívülrõl nem tûnt fel egyáltalán, csak szeletelés után. Szépen bevonta a krémmel, így el is fedte a "törésvonalat".
Hozzávalók a diós krémhez:
- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)
- 10-12 dkg darált dió
- 25 dkg porcukor
- 2-3 evõkanál rum vagy 1 üvegcse rumaroma
A lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a darált diót és a rumaromát is.
Hozzávalók a kakaós krémhez:
- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)
- 3-4 evõkanál cukrozatlan kakaópor
- 25 dkg porcukor
A lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a kakaóport is.
Amint kihûlt a felcsavart tortalap, óvatosan szétnyitjuk, eltávolítjuk a konyharuhát és megtöltjük a diós krémmel. Kissé összenyomogatjuk, hogy sehol ne maradjon üreges hely. A tekercset kívülrõl bevonjuk a kakaós krémmel és villával csíkokat húzunk bele, hogy hasonlítson a fa kérgére. Csokireszelékkel, csokilapocskákkal díszíthetjük. Ezután hideg helyen tároljuk.
Nagyi karácsonykor a fenti adag duplájából készítette a tortát. A második rudat kettévágta. Az egyik felét megtartotta magának, a másikat pedig a törzshöz illesztette, a kakaós krémmel összedolgozta, hogy a fának legyen ága is...
Látható, hogy nem egy fogyókúrás édesség. Sem az összetevõi szempontjából, sem azért, mert nem bírom abbahagyni az evését. De ezzel nem vagyok egyedül. Hétvégén, amikor felhívtam Nagyit, hogy elkérjem a receptet, azt mondta, hogy megint meg tudna enni belõle egy jó nagy adagot. Megértem. :)
Ezen a képen pedig az 1986-os karácsonyunk látható és Nagyi majdnem 30 évvel fiatalabb korában. A karácsonyfán lévõ díszek között egybõl megakadt a szemem a habkarikán, amikor a képet beillesztettem ebbe a bejegyzésbe. Nagyi, aki világ életében édesszájú volt (tudom, kitõl örököltem :) ), imádta a habcsókot. Addig járta a várost, amíg egyik évben rátalált a tökéletes állagú habkarikára. Emlékszem, apró cukorkákkal volt díszítve. Onnantól kezdve minden évben ott vásárolta meg maguknak és nekünk is karácsonyra.
Remélem, még lesz elég ereje, kedve, kitartása sütni-fõzni és más receptjét is meg tudom mutatni majd nektek.
Anyuék esküvõjén is fõszerepet játszott ez a süti. Nekik Emma néni, Nagyi testvére sütötte meg. A mi esküvõnkre pedig Nagyi. El is fogyott nagyon gyorsan.
Én imádom a krémes-habos tortákat, a diót meg pláne, ezért nagyon örülök, hogy tavaly karácsonykor összeszedte 78 éves nagymamánk az erejét és ismét megcsinálta a fatörzset. Méghozzá nemcsak a törzset, hanem egy ágat is ragasztott hozzá.
Olyan büszke volt rá, olyan örömmel újságolta a telefonban karácsony elõtt néhány nappal, hogy 24 tojásból készítette és nagyon szép lett, hogy szerintem ezért ízlett nekem eddig ez a legjobban az összes többi fatörzs tortája közül.
Legalább 2-3 nappal a tálalás elõtt meg szokta sütni és meg is tölti a krémmel, hogy jól összeérjenek az ízek, a tészta átvegye a krém kissé rumos aromáját. Most is így tett. Karácsonyig hûvös helyen tartotta a sütit, jól elzárta még maga elõl is, nehogy elfogyjon az ünnepig. Ugyanis ez az õ kedvenc tortája és képes lett volna "elkóstolgatni", mint egy gyerek. :)
Hozzávalók 1 adag tésztához:
- 12 tojás
- 24 dkg darált dió
- 4 evõkanál liszt
- 30 dkg cukor
- 1 teáskanál sütõpor
- csipetnyi só
A tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra, fehéredésig keverjük. Ezután apránként, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a tojásfehérje habot, a sütõporral elvegyített lisztet és darált diót.
A masszát egy sütõpapírral bélelt kb. 20 x 30 cm-es tepsibe simítjuk és 180 fokra elõmelegített sütõben tûpróbáig (kb. 25 percig) sütjük.
Még melegen kiborítjuk a tepsibõl, lehúzzuk róla a sütõpapírt, beborítjuk tiszta, nedves konyharuhával és feltekerjük, vigyázva, hogy ne törjön el a tésztalap. Így hagyjuk teljesen kihûlni.
A fotókon látható, hogy Nagyinak most eltört a tésztalap ahogy feltekerte, de ez kívülrõl nem tûnt fel egyáltalán, csak szeletelés után. Szépen bevonta a krémmel, így el is fedte a "törésvonalat".
Hozzávalók a diós krémhez:
- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)
- 10-12 dkg darált dió
- 25 dkg porcukor
- 2-3 evõkanál rum vagy 1 üvegcse rumaroma
A lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a darált diót és a rumaromát is.
Hozzávalók a kakaós krémhez:
- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)
- 3-4 evõkanál cukrozatlan kakaópor
- 25 dkg porcukor
A lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a kakaóport is.
Amint kihûlt a felcsavart tortalap, óvatosan szétnyitjuk, eltávolítjuk a konyharuhát és megtöltjük a diós krémmel. Kissé összenyomogatjuk, hogy sehol ne maradjon üreges hely. A tekercset kívülrõl bevonjuk a kakaós krémmel és villával csíkokat húzunk bele, hogy hasonlítson a fa kérgére. Csokireszelékkel, csokilapocskákkal díszíthetjük. Ezután hideg helyen tároljuk.
Nagyi karácsonykor a fenti adag duplájából készítette a tortát. A második rudat kettévágta. Az egyik felét megtartotta magának, a másikat pedig a törzshöz illesztette, a kakaós krémmel összedolgozta, hogy a fának legyen ága is...
Látható, hogy nem egy fogyókúrás édesség. Sem az összetevõi szempontjából, sem azért, mert nem bírom abbahagyni az evését. De ezzel nem vagyok egyedül. Hétvégén, amikor felhívtam Nagyit, hogy elkérjem a receptet, azt mondta, hogy megint meg tudna enni belõle egy jó nagy adagot. Megértem. :)
Ezen a képen pedig az 1986-os karácsonyunk látható és Nagyi majdnem 30 évvel fiatalabb korában. A karácsonyfán lévõ díszek között egybõl megakadt a szemem a habkarikán, amikor a képet beillesztettem ebbe a bejegyzésbe. Nagyi, aki világ életében édesszájú volt (tudom, kitõl örököltem :) ), imádta a habcsókot. Addig járta a várost, amíg egyik évben rátalált a tökéletes állagú habkarikára. Emlékszem, apró cukorkákkal volt díszítve. Onnantól kezdve minden évben ott vásárolta meg maguknak és nekünk is karácsonyra.
Remélem, még lesz elég ereje, kedve, kitartása sütni-fõzni és más receptjét is meg tudom mutatni majd nektek.