L. barĂĄtnĂľm barĂĄtjĂĄnak a szĂĄjĂĄbĂłl hangzott el egyszer ez, az azĂłta szĂĄllĂłigĂŠvĂŠ vĂĄlt mondat. Akkor nevettĂźnk rajta - mert mi lĂĄnyok aztĂĄn tudjuk - de itt mĂĄr ĂŠn is elbizonytalanodtam.

FeszĂźlt voltam, mert visszafogtam az ĂŠrzĂŠseimet, az indulataimat.

SĂŠrtett, mert ugyan mĂĄskĂŠpp indult, de sikerĂźlt Ăşgy alakĂ­tani a szituĂĄciĂłt, hogy ĂŠn jĂśttem ki belĂľle veszteskĂŠnt.

Haragos, mert lehetĂľsĂŠget adtam rĂĄ, hogy ĂŠrtelmetlen fĂĄjdalmat okozzanak nekem.

Bizonytalan, mert tudtam, hogy az, amit problĂŠmĂŠnak tekintek, mindĂśssze a jĂŠghegy csĂşcsa, az, ami mĂĄr nem fĂŠrt el a kosĂĄrban.

De legfĂľkĂŠppen fĂŠltem. 

FĂŠltem a felismerĂŠstĂľl, hogy kiderĂźl, hogy az, aki a legfontosabb az ĂŠletemben, nem tĂśkĂŠletes. Hogy hibĂĄzhat. 

HibĂĄzott. 

Megijedtem, amiĂŠrt ezegyszer nem magamban kerestem a hibĂĄt. Hogy ugyan csak magamnak, de ki tudtam mondani: haragszom.

Ezek azok a pillanatok, amikor rĂĄdĂśbbenek, hogy milyen abnormĂĄlis mĂŠrtĂŠkĂť  megfelelĂŠsi kĂŠnyszer van bennem. 

MegrĂŠmĂ­t, hogy van valaki, aki ilyen mĂŠrtĂŠkben kĂŠpes hatni rĂĄm. 

Hogy ilyen mĂŠrtĂŠkben ki vagyok szolgĂĄltatva.

MegtalĂĄlni azt a pontot, ahol az ĂŠletem nem vĂĄltozik, de mĂĄr a sajĂĄt magam ura vagyok. Ahol azt mondhatom: reĂĄlisan lĂĄtom az ĂŠletemet, minden aprĂł kis rĂŠszletĂŠvel. Ahol a testem nem egy raktĂĄrnak hasznĂĄlom, ahol a feszĂźltsĂŠgeket gyĂťtĂśm, mert azzal "kevesebb konfliktus" van, mintha kiadnĂĄm magambĂłl.

Mert nehĂŠzsĂŠgek vannak. Mindig voltak ĂŠs mindig lesznek is.

ErrĂľl szĂłl az ĂŠlet.

Ha valaki az ellenkezĂľjĂŠt ĂĄlĂ­tja, az ĂśnmagĂĄt is becsapja.

És úgy látom sok ember itt rontja el.

Mert nem a megszĂźntetĂŠsĂźkre kĂŠne energiĂĄt fordĂ­tani.

Hanem a helyes megoldĂĄsukra.

Én most tanulom. 

Nemet mondani, haragudni, kilĂŠpni a mindig alkalmazkodĂł ĂĄlarc mĂśgĂźl.