Bodzavirágos almadzsem (tartósítószer nélkül)

2014-05-13

sponsored links




Ez az illatos dzsem nem télire készült, bár minden követelménynek megfelel,
 akár télen is csemegézhetnénk belõle. 




 A bodzavirág ízét, illatát nagyon szeretem, próbálom  többféleképpen felhasználni, 
ízesíteni vele, a szárításon kívül késõbbre is eltenni belõle.
A zsugorodó héjú tavalyi alma pedig ott mosolygott a kosárban:
mikor kerül már felhasználásra(?)
Így született az ötlet, miért is ne fûszerezhetném a zamatos bodzavirággal.
A hozzávalók pontos mennyisége helyett az arányokra szeretném helyezni a hangsúlyt.
Megadom azért a mennyiségeket amibõl én készítettem, ami természetesen változtatható.




Bodzavirágos almadzsem

Hozzávalók
2 kg alma (nettó)
2 db kezeletlen citromleve
2 dl víz
10 dkg cukor
10 + 10 ernyõ (nagy) bodzavirág 

A szedés után a bodzavirágokat szétraktam egy tálcára, a kicsiny bogaraknak legyen esélyül elmenni.
(A virágokat nem szoktam lerázogatni, hisz akkor az értékes virágport is lerázom.)
Ezt követõen (kb. 1 óra) kancsóba tettem és öntöttem rá 2 dl vizet.
Így hagytam egy éjjel ázni.
Üvegeket elõkészítettem, a befõzés követelményeinek megfelelõen.
(Alul részletesen.)
Reggel az almákat megtisztítottam, a magházuktól megfosztottam és apró darabokra vágtam.
Fazékba raktam, ráfacsartam a citromok levét (ujjaim között megszûrtem a magoktól).
Ráöntöttem a bodzavirágokról a vizet.
Rászórtam a cukrot, odatettem a fazekat a tûzre és hagytam hogy az alma puhára fõjön.
Nem fõztem sokáig, de ezt is lehet kedvünk szerint.
A forró gyümölcshöz adtam a száráról lecsipegetett másik 10 virágot.
(A szárát nem, csak a virágokat.)
Összekevertem és forrón üvegekbe raktam.
Az üveg alját néhányszor a tenyeremhez ütögettem, hogy lehetõség szerint ne maradjon benne levegõ.
Kattanásig zártam a kupakkal és a dunsztos kosárba raktam kihûlni.




Aki régebben látogatja a blogom, tudja, hogy mindenben az egyszerûségre törekszem.
 Meggyõzõdésem, ez nemhogy nem válik a minõség rovására, hanem inkább emeli.
Minõség a mennyiséggel szemben <3

A saját kertemben, saját munkám gyümölcseként, az Égiek segítségével,
 sok gyümölcs, gyógynövény megterem.
Ezekbõl jut késõbbre is, idõnként barátoknak, másoknak.
Természetes, természetközeli életet élek: tanyán nõttem fel,
egy rövid városi lét után már 23 éve a visszaútra fordultam.
 Természetes, hogy próbálom a legtisztább formájukban megõrizni a növényvilág kincseit.
Könnyû dolgom van, mert van honnan táplálkoznom: láttam otthon, hogy csinálták a Szüleim.
Amit meg nem láttam, hát azt meg, megtanultam.
 Aszalok, szárítok, befõzök.
A kevesebb több alapon.
Nem teszek el sokat, inkább többfélébõl keveset. Nem fûszerezek túl,
nem fõzöm túl, sokszor éppen csak a hõkezelés (tartósítás) miatt melegítem.
 Az üvegbe csak azt teszem bele, amit kivenni szeretnék, ami tudom, hogy az egészségem szolgálja.
Tehát, nem teszek bele tartósítószert.
Nálam a "tartósító-szer" az egészséges gyümölcs, zöldség, fûszer, a tiszta körülmények,
a légmentes lezárás és a hõkezelés. Az utóbbi száraz vagy nedves dunszt.
A célt tartva a szemem elõtt, nem is olyan nehéz ez.


Általánosságban a befõzésrõl, régebbi írásból átemelve.
Elõkészületek
1) Tisztára mosott üvegek, kupakok.
Szó szerint,  tisztára mosott! nem több és nem kevesebb. 
Tisztára mosott, az én értelmezésemben azt jelenti, hogy ragyog, nincs az üvegen semmi régi/maradék 
(papír sem), teljesen átlátszó, nem foltos/homályos. Ehhez nem kell más, csak áztatás, mosószeres, 
alapos (akár mechanikus) elmosás, többszörös öblítés, forró folyóvíz alatt, vagy ecetes vízben öblítés 
és egy fazék forróba mártás, vagy kifõzés, majd fejjel lefelé borítva kiszárítás. 
Az egészet kitehetjük a Napra felhasználásig, egy vékony gézzel, letakarva. 
A kupakok nehezebb téma: 
- lehet, hogy jó a régi, de akkor nagyon oda kell figyelni, hogy lekvárra ne kerüljön 
ecetes uborkás kupak, vagy, ami elõbb még hagymás csalamádét zárt le.
- veszünk újat.
Mindkét esetben alapos elmosás után egy fazék vízben 10-15 percig rotyogtatom, 
majd egy tiszta konyharuhára borogatom és kiszárítom, vagy a Napra teszem.
 Eleve csak sérülésmentes/hibátlan kupakkal próbálkozzunk, 
mert a kupak fontos szerepet tölt be a tartósítószer nélküli befõzésben.
Nem mikrózom, nem sterilizálom.
Egy szó, mint száz: tiszta és kész!
2) Száraz dunszt
Egy nagy kosarat kibélelek takarókkal, több rétegben, sõt mintha kockát képeznék, 
kispárnákkal körbe rakom.
Beleterítek egy régi abroszt és így sorakoztatom bele a kész forró üvegeket. 
Ráhajtogatom ami kimaradt és a tetejére is kerül párna.
Ebben a fészekben hagyom kihûlni.
Amikor a dunsztból kiszedem, mindig meggyõzõdöm róla, 
hogy a kupak HOMORÚ! tehát nem púpos.









Folytats a blogon ... szeretetrehangoltan.blogspot.com/2014...

sponsored links

Keres?s