Ajvárszósz zsömlegombóckákkal....

2014-07-11

sponsored links




Az élet produkálja a megoldásokat.

Ugyanis fõztem egy isteni tejszínes, tárkonyos, zöldséges, húsos ragulevest, amit most kivételesen nem teszek fel, de majd legközelebb, amibe viszont levesbetétnek mini zsömlegombóckákat szoktam belefõzni.

A zsemlegombóc meg az "ezer gyöngém" egyike, aminek nem tudok ellenállni.
Mert egyszerûen imádom a zsemlegombócot, készítem is, amihez csak lehet és nem kizárólag csak a vadashoz.
Be is kevertem a szokott módon - zsemleszeleteket pirítottam a kenyérpirítóban, felkockáztam, hagytam kihûlni. Egy másik tálban 3 egész tojást, sót, borsot és petrezselyemzöldet összekevertem liszttel, kicsit többel, mint amennyit a tojások felvennének és egy kevés hideg vízzel lazítottam, olyan jó kellemes galuskatészta állagúra, majd belekevertem a pirított zsemlekockákat. Hagytam állni.
Nagy lábasban forraltam sós vizet a kifõzésükhöz.
Na akkor szembesültem a mennyiséggel, amikor kezdtem egy kis kanállal - amit minden adag elõtt hidegvízbe mártottam - helyes kis gombóckákat kanyarítva beleeresztgetni a forró vízbe, hogy itt bizony rengeteg zsömlegombócka fog elkészülni, sokkal több, mint ami a leveshez kell.

/A levest mellesleg a gyerekeimnek fõztem, akik estére jönnek meg, másodiknak meg a kakaós-meggyes lesz, mert szeretik mindkettõt./

Most mi a csudát csináljak.
Jó, lefagyaszthattam volna például, de én enni akartam.
Egyébként azért lett sokkal több a tészta, mert nem figyeltem, mert a viharral voltam elfoglalva, itt dörgött, villámlott ezerrel a környéken, az esõ mintha dézsából öntenék, úgy zuhogott, ami nem baj, mert a hõség után annyira kellett ez a növényeknek, fáknak, mindennek, jól látható, hogy valósággal kinyújtózkodott az egész kert a víztõl meg a hûvösségtõl. Felüdült minden, öröm szétnézni, megint minden harsogóan zöld és friss a kertben.
Na itt álltam a töméntelen sok gombóckával, most mi legyen !
Beindult az agyam, gondoltam csinálok a felesleghez egy borsos tejfölszószt, nem, akkor inkább paprikás szószt, amit a sósan készített krumpligombóchoz szoktak adni, na már-már ennél maradtam, amikor megláttam a bontatlan üveg ajvárt, amit a gyerekem hozott ajándékba egy délvidéki útjáról.
Hopp gondoltam, én ezt belevariálom valahogy.
Készítettem egy vékony, barna színû rántást, beleborítottam a fél üveg ajvárt, felengedtem egy kis vízzel, hogy kellemesen sima szósz állaga legyen, sóztam, majd mivel ez az ajvár csípõs, egy-két evõkanálnyi tejföllel finomítottam, krémesebbé tettem.
És milyen csodás színe lett ennek a szósznak.
Összerottyantottam az egészet és már tálaltam is, a zsömlegombóckákra és mellé az ajvárszószt.

Életem párja nem kifejezetten rajong az újdonságokért és akkor még finoman fogalmaztam, gyanakodva nézte, ez meg mi, meg hogy honnan vettem, hol láttam, ki fõz ilyet stb. ?
Õ inkább a maradék kelkáposztafõzeléket választotta, szíve joga.
Majd amikor látja, hogy megmaradtam, sõt el vagyok ájulva az étel finomságától, meg a saját magam kreativitásától /ez persze vicc !!!/, na akkor meg fogja kóstolni természetesen, mi több ízleni fog neki, mert ismerem az ízvilágát és ez pont belepasszol.
De elsõre könnyebb megmorogni.

Mit mondjak, nagyon finom étel lett a szükségbõl.
Hatalmas adagot ettem belõle, nagyon finom lett.
Ki fogom próbálni a borsos tejfölszósszal is, esetleg meghintve reszelt sajttal... hmmmm

Közben a vihar is elvonult... kezd világosabb lenni... mindenrõl csöpög a víz ugyan... de nem baj.










Folytats a blogon ... zsanuaria.blogspot.com/2014/07/ajvars...

sponsored links

Keres?s