Navigci
Fõoldal
Kategóriák
2014 Összes
2013 Összes
2012 Összes
2011 Összes
2010 Összes
Linkcsere Új blog ajánlásaLinkcsere
RSS
A kápia megdicsõülése
sponsored links
Évekkel ezelõtt már volt egy nagy találkozásom a kápiával, amikor édes paprikalekvárt csináltam belõle egy sajttál mellé. Azóta is rendszeresen találkozunk mindenféle formációban , de ez a mostani egy egészen véletlenszerû, de annál zseniálisabb grandevú. Mert itt több kedvencem is egyszerre van jelen. Azon túl, hogy kizárólag abból hoztam össze, ami tönkremenni készült a hûtõszekrényben. (Engem simán lehetne vallatni azzal, hogy a szemem láttára ételeket hajigálnak ki egy konténerbe). De éppen ezért a receptben nem fogok tudni pontos mennyiségeket írni, hanem csak úgy nagyjából, érzésre, de azt hiszem, hogy ennek a kajának pontosan az az egyik legjobb tulajdonsága, hogy rettentõ szabadon variálható. Én most a keleti hangulatra mentem rá.
Tehát rendelkezésre áll 2 fonnyadt kápiapaprika. Egy olyan 12 dekányi fetasajt, és egy megpukkanni készülõ 3-4 púpos evõkanálnyi görögjoghurt. Ez utóbbi hozzávaló szabadon kiváltható bármilyen sûrûbb, vagy éppen házilag kicsepegtetett joghurttal, én egészen egyszerûen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a helyi CBA-t egy görög srác üzemelteti, aki berendezett egy kis hazai sarkot az üzletében és így bármihez hozzájutok ami görög eredetû. Aztán tegnap végre találtam õrölt római köményt, nem mintha nagy durranás lenne egy mozsárban összetörni, de nekem, aki elsõ számú rajongója vagyok, muszáj, hogy minden formájában kéznél legyen.
Kellett még 2-3 evõkanál szezámolaj, õrölt feketbors, egy gerezd fokhagyma és egy kis olívaolaj. A feladat nem túl bonyolult. A fetát villával összetörtem és a joghurttal simára kevertem. Hozzáadtam a szezámolajat, és a fûszereket, belereszeltem a fokhagymát és egy éjszakát állni hagytam, ezt nem kötelezõ, de azért így jobban összeérnek az ízek és nekem nem is volt nagyon más választásom, mert éjfélkor pattant ki az isteni szikra, és nem voltam elég megszállott hozzá, hogy meg is süssem :D Sót nem tettem bele, mert a fetasajt elég sós volt.
Másnap félbevágban a paprikákat, kiszedtem a magokat, beletöltöttem ez a fetás-krémes cuccot, aminek mára olyan jellegzetesen fûszeres illata lett, hogy csak na, egy kerámia sütõtálba sütésre alkalmas olívaolajat öntöttem, megfürdettem benne paprikahajókat és 200 fokos sütõben addig hagytam bent, amíg ilyen szépen meg nem pirult. Amikor kész lett, akkor kivettem a paprikákat az olajos sütõtálból, és a visszamaradt olajba szórtam egy kis rózsaborsot és egész rómaiköményt, és visszatettem a sütõbe, hogy hagy piruljanak meg kicsit a fûszerek is az olajban. Ezt öntöttem a tálaláskor tetejére.
Nem kifejezetten gyerekkaja. Túl karakteres az íze. De szerintem a nagykorúak közül bárki megvehetõvé válik általa. Egyszerûen hihetetlenül összeillenek az ízek benne. Ez egy olyan párosítás, mint a paradicsom-mozzarella-bazsalikom kombó. Ezt garantálom!
