SzeretjĂźk a pirĂ­tott sĂłs napraforgĂłt a felesĂŠgemmel, de sajnos a bolti zacskĂłs vagy sĂłtlan, vagy nincs rendesen megpirĂ­tva, vagy ami mĂŠg rosszabb: nem elĂŠg roppanĂłs, azaz ĂĄllott. Mindezek mellett az ĂĄra sem a legbarĂĄtibb. ElhatĂĄroztuk hĂĄt, hogy magunknak fogjuk pirĂ­tani a szotyit a jĂśvĂľben. Meg is kapta az ĂŠn drĂĄga felesĂŠgem a fontos megbĂ­zĂĄst: keressen olcsĂł, ĂľstermelĂľtĂľl szĂĄrmazĂł napraforgĂłmagot valamelyik piacon. :-)

MĂĄsnap fogta is a kis batyujĂĄt, ĂŠs elindult szerencsĂŠt prĂłbĂĄlni. EkĂśzben ĂŠn a hetedhĂŠt hatĂĄrban dolgoztam. Mint az a magyar nĂŠpmesĂŠkben lenni is szokott - legalĂĄbbis ebben -, egyszer csak azon kapom magam, hogy csĂśrĂśg a mobilom. :-) A felesĂŠgem hĂ­vott, hogy hazatĂŠrĂľben van, mert hĂĄt megvolna a megbĂ­zatĂĄssal...

És valóban így volt. Nagyon szép, nagy szemû napraforgómagot hozott. Másnap neki is álltunk, hogy pirított sós napraforgómagot készítsünk házilag. Elõvettünk egy serpenyõt, beleszórtunk úgy 10-15 dkg napraforgómagot meg vagy két mokkáskanál sót. Gondoltam én - naívan -, hogy pirulás közben vesz fel majd valamennyi sót. De nem így lett. Szépen megpirult a mag is, meg a só is, de valahogy nem akartak mindent elsöprõ koalícióra lépni egymással, így a szotyi finom volt ugyan, de sótlan. Keresgéltem az interneten valami tuti módszer után, de nem találtam semmit a témában...

Ekkor támadt az az ötletem, amiért tulajdonképpen ezt a sok sületlenséget el kellett eddig olvasnod. Az jutott eszembe, hogy ha sót feloldok vízben, azt ráfröcskölöm a magokra majd úgy pirítom meg, akkor az ahogy szárad, marad majd rajta egy nagyon vékony sós filmréteg. Mi sem kellett több, pár nappal késõbb kipróbáltam, és bevált. Így gondoltam megosztom veletek is eme házi praktikát, mert bizton állíthatom mindenkinek, hogy a bolti szotyi a nyomában sem érhet a házilag készített pirított sós napraforgómagnak. És így mindenki a saját ízlésének megfelelõen sütheti, sózhatja...

Mérõedényben keverjünk be langyos vizet sóval. Én a kovászos uborkánál már bevált arányt alkalmaztam: egy liter vízhez egy púpos evõkanál só. Persze nem lesz szükség egy literre, elég lesz egy deci is, csak az arány kedvéért írtam.

VegyĂźnk elĂľ egy serpenyĂľt, ĂŠs abba szĂłrjunk bele annyi napraforgĂłmagot, amennyit mĂŠg kĂŠnyelmesen fogunk tudni kevergetni. KĂŠzzel, vagy valamilyen erre teremtett eszkĂśzzel - mondjuk kĂŠrjĂźk el a legkĂśzelebbi paptĂłl azt az izĂŠt, amivel a szenteltvizet frĂścskĂśli - frĂścskĂśljĂźk be jĂł alaposan a napraforgĂłmagokat, mikĂśzben kevergetjĂźk, hogy biztosan mindegyiket ĂŠrje a vĂ­z. Ez utĂĄn gyĂşjtsunk alĂĄ, ĂŠs kĂśzepes lĂĄngon folyamatos kevergetĂŠs mellett pirĂ­tsuk addig, mĂ­g a kĂźlseje elkezd sĂĄrgulni. Menet kĂśzben tĂśbbszĂśr is befrĂścskĂślhetjĂźk a sĂłs vĂ­zzel, de kĂŠt dologra figyeljĂźnk oda:

Ha megvagyunk, akkor zĂĄrjuk el alatta a tĂźzet, hagyjuk kihĂťlni, majd fogyasszuk egĂŠszsĂŠggel. Mi nagyon megszerettĂźk az Ă­gy kĂŠszĂźlt pirĂ­tott sĂłs napraforgĂłmagot. Annyira, hogy azĂłta nem is vettĂźnk bolti szotyit! ;-)