Hogyan nem lettem piaci kofa? Egy nem-vállalkozás rövid története.

2018-03-13

sponsored links

Ez most egy dühös és szomorú poszt lesz. Vagy felháborodott vagy elkeseredett, vagy kiábrándult és dühös. Ja, mondtam már hogy dühös?




Kitaláltam, hogy szabadidõmben sütiket fogok sütni. Olyan tea, kávé mellé való aprókat. Mert hogy esténként van rá 2-3 órám. Másnap pedig fogom a kis kosárkámat, és lemegyek vele a piacra.
Gondoltam - én naív - hogy legalább a kosztpénzrevalót majd megkereshetem.
Gondoltam - én naív - hogy én, az ecceri háziasszony kitaláltam egy olyan vállalkozást, amit magam el tudok indítani és levezényelni, nem kell alkalmazott, üzlethelység, és a többi.
Gondoltam - én a naív - hogy ez nem csak nekem jó, hanem a társadalomnak is, nem élõsködöm a nyakán, nem állok sorba segélyért, hanem saját két kezem munkájával elõteremtem a megélhetésemre valót. És még örömömet is lelhetem benne.
Üzletasszonyi karrierem amilyen gyorsan felívelt, kétolyan sebességgel alá is hanyatlott. A Nébihes hölgy közölte, hogy elõbb rendelkeznem kell egy cukrászüzemmel. 
Maradok lábamlógatva, nemköszönettel. 




Európa más országaiban miért lehet ezt megcsinálni?
Az olasz nõk miért ülhetnek kinn az utcán a nagy konyhaasztal mellett, és miért sodorhatják a házitésztát, s árulhatják? Hát nincs tésztaüzemük, oszt mégis lehet. Vagy az angol, francia piacokon miért árulhatnak a süteménytõl a sajton át a lekvárig mindent? Vagy Indiától Ázsián át Mexikóig miért élhetnek meg tisztességgel a kisemberek abból, hogy viszik a gázrezsót az utcára, és egy kondérnyi ételt megfõznek minden nap, és nem csak az árus, de a vevõ is jól jár, mert jót ehet és olcsón?
Hát a világon virágzik a street food, csak nálunk nem engedélyezett semmi sem? Holott mezõgazdasági ország lennénk a kiváló termõföldekkel, sok ember tudna élni és eltartani a családját abból, amit megtermel és feldolgozva kivisz a piacra.
De mi ehhez hülyék vagyunk. Mi a multikat akarjuk, és a függõ rendszert, amirõl véletlenül sem tudsz leválni, hacsak nincsenek a zsebedben súlyos milliók, amik eleinte is csak arra elegek, hogy elindíts egyáltalán valamit. A jogszabályokról nem is beszélek, amik évente változnak. Hát ezért nem vállalkoznak a külföldiek nálunk. Mert belefeccölsz egy rakat pénzt valamibe, utána meg tönkrevágnak az adókkal, a megszorításokkal, stb.
Paradicsom is lehetne ez az ország, de mi hülyék vagyunk ahhoz is, hogy ezt észrevegyük és kiaknázzuk.
Rugalmatlan itt minden. És nem, nem a kis ember képtelen változni, és nem, nem a kisember tanultan tehetetlen, hanem ez a büdös nagy idióta rendszer, amely függésben tart.



Folytats a blogon ... szellemafazekban.blogspot.com/2018/03...

sponsored links

Keres?s