DĂŠl. ElmĂŠlkedĂŠs egĂŠszsĂŠgrĂľl, betegsĂŠgrĂľl Bandi bĂĄcsitĂłl

Ezt olvastam nem rĂŠg. Elgondolkodtatott. Megosztom.
"Mindenki - vagy majdnem mindenki - ebÊdel valahol. Ám nem mindegy hogyan, legyen az egy fogyódiÊtås szendvics, vagy bþsÊges menß - kapkodva, benyelve, "túlesve" rajta, esetleg evÊs kÜzben az asztaltårsakkal måst vagy måsokat harapdålva, rågva. Csoda-e, hogy annyi a vastagbÊl- Ês gyomorfekÊlyben, vagy krónikus gyomorhurutban vagy vegetatív neurózisban szenvedþ ember? Mert evÊs kÜzben "emberhúst" is eszik, az "fekszi meg" a gyområt, mÊg akkor is, ha vegetåriånus. Ha az evÊs kÜzben lenyelt indulatainkat nem tudjuk megemÊszteni, nem az Êteltþl betegszßnk meg, hanem az utóbbitól.

 Ez az otthoni ĂŠtkezĂŠsre is ĂŠrvĂŠnyes. Az a felesĂŠg, aki mosollyal, derĂťvel kĂśrĂ­tett paprikĂĄs krumplit tesz az asztalra, jobb falatot kĂ­nĂĄl, mint az, aki roston sĂźlt sĂźllĂľt tĂĄlal, s Ăľ maga hozzĂĄ a "citrom". Így is lehet gyomorsavtĂşltengĂŠst kapni - s ulcust (fekĂŠlyt).

  Az otthoni "fehĂŠr asztal" mellett elfogyasztott ebĂŠdnek szinte agapĂŠ jellege lehet, mint volt egykor az elsĂľ gyĂźlekezetekben, ahol ujjongĂĄssal ĂŠs tiszta szĂ­vvel rĂŠszesĂźltek az ĂŠtelben" (Apostolok cselekedetei 2.46). Életem legszebb emlĂŠkei kĂśzĂŠ tartoznak az itt vagy ott elfogyasztott, de ilyen ebĂŠdek. LĂĄttam egyszer egy Ăľs-Ăśreg dinnyecsĂľszt, aki kunyhĂłja elĂľtt Ăşgy kanalazta lebbencslevesĂŠt, hogy az mĂĄr "liturgikus" mozdulatsor volt ĂŠs kĂśrnyezete, a termĂŠszet lĂźktetĂŠsĂŠnek szerves rĂŠsze. Így kellene tudnunk enni.

 Az is kĂśzhely: mi magyarok jĂłval tĂśbbet ĂŠs kalĂłriadĂşsabban ĂŠtkezĂźnk a kelletĂŠnĂŠl. Így is lehet " ĂŠtelmĂŠrgezĂŠst" kapni, a felesleges kilĂłk sĂşlya alatt is Ăśssze lehet roppanni.

  Csak az idĂľs embernek ajĂĄnlatos, sĂľt szĂźksĂŠges az ebĂŠd utĂĄni leheveredĂŠs, egy kis szunyĂłkĂĄlĂĄs. A fiatalok, ha tehetik, inkĂĄbb ĂźldĂśgĂŠlve lazĂ­tsanak. Aki depressziĂłra hajlamos, annak tĂśbbet ĂĄrt, mint hasznĂĄl az ebĂŠd utĂĄni lefekvĂŠs vagy alvĂĄs, mert fokozhatja ĂśnmagĂĄba sĂźppedĂŠsĂŠt, fĂŠl-ĂŠber ĂĄllapotban elborĂ­thatja tudattalanja vagy az a bizonyos "Ăłlmos-szĂźrkesĂŠg", a jobb volna nem lenni mint lenni: szuicid ((Ăśngyilkos) gondolatok. Ha fel is tud tĂĄpĂĄszkodni, kĂŠsĂľ este lesz, mire magĂĄhoz tĂŠr. Akkor meg nem tud lefekĂźdni s lassan egĂŠsz ĂŠletrendje ĂĄtbillenhet. Csak este vagy ĂŠjjel tud dolgozni, nappal nem. RendetlensĂŠge lesz a "rendje", de  - meddig? Mivel kĂśrnyezete ezt nehezen viseli, elszigetelĂľdhet, ami csak fokozza depressziĂłjĂĄt, s Ă­gy bezĂĄrul az ĂśrdĂśgi kĂśr."

Gyökössy Endre (Bandi bácsi) Életápolás Kálvin kiadó Bp. 1993. 86-87. oldal