Churro

2017-01-10

sponsored links


Mindenki másképpen utazik. Van aki fizikailag, de csak turistaként. Van aki fizikailag, de zarándokként. Van aki nem mozdul, mégis világokat jár be. 
A belsõ utazásban turista a tudós, aki bár rejtélyeken töpreng koponyája tekervényes rejtekútjait járva, ezek mégis önmagán kívül vannak. És zarándok az, aki saját énjének rétegeit és labirintusát térképezi fel.
Minden lehet út. A zene, a tudomány, a pszichológia, a tanítás, a gyógyítás, a színészet, a gyereknevelés, az olvasás, az írás.
Az én utam a fõzés. Egyszerre turistaság és ugyanúgy zarándoklat is.


A churro azt hiszem a világon az egyik legkedveltebb fánkféle. Én most ismerkedtem meg vele elõször. S azt kell mondnom, méltán szeretik a világ minden táján. (Azt hiszem a kedvencem lett, eszméletlen finom.) A legolcsóbb édesség, mert szinte csak liszt-víz a tésztája, s kis fûszer és cukor a köpenye. Igazából a csokoládémártogató már szinte fölösleges luxus is hozzá, mert önmagában is tökéletes.
Eddig utáltam a fahéjat minden édes süteményben, csak sós ételekben tudtam megenni és azokban szerettem is. De a churron egészen kivételesen érvényesül, sõt, ezen a süteményen egészen átlényegül, megszelídül, ugyanakkor olyan vágykeltõen ingerlõen csodálatos ízû s illatú, hogy abbahagyni gyakorlatilag lehetetlen. A churro függõséget okoz a maga fahéjas csábításával.
A churrohoz receptet is találtam a Wikipédián. Ez is biztosan jó, de megnéztem több videót is, olvastam több receptet is, és az én változatom most ez lett:

Hozzávalók 4 fõre:
25 dkg liszt
1/2 csapott mokkáskanál finom só
1/2 csapott evõkanál kristálycukor
1/2 csapott mokkáskanál sütõpor
1 csapott evõkanál étkezési keményítõ
1 teáskanál citromlé
4,5 dl forrásban lévõ víz
a hempergetéshez:
10 dkg kristálycukor
1 púpos teáskanál fahéj
a csokiöntethez:
2 dl tejszín (vagy víz)
10 dkg étcsokoládé

A vizet felforraltam sóval, cukorral, citromlével, a többi szárazanyagot egymással egy tálban, majd a forrásban lévõ vízhez adtam. Addig kevergettem kis lángon hagyva a keveréket, amíg összeállt. 
Hagytam kissé hûlni, majd nyomózsákból forró, de nem füstölõen - vagyis nem túl forró - olajba nyomtam a keveréket. Ha gyöngyözve sül, nem túl erõteljesen, hanem egyik-egyik oldalán olyan 2-3 percig, akkor nagyon finom ropogós lesz, sõt, kihûlés után sem puhul be. Ez nem egy hátrány, ha esetleg nagyobb adagot készítünk.
Sokan tojással csinálják a tésztáját, épp úgy, mint az égetett tésztát. Biztosan az is jó recept, de több eredeti videót megnézve: a spanyolok nem raknak tojást a tésztába.




Majd legközelebb a Wikipédiás receptet is kipróbálom. Érdemes kikísérletezni a legjobb verziót, bár amit most sütöttem, az extraropogós, nagyon finom volt.



Folytats a blogon ... szellemafazekban.blogspot.com/2017/01...

sponsored links

Keres?s