017. Advent második vasárnapja - GasztroBlogok.hu

2017. Advent második vasárnapja

2017-12-10

sponsored links

Advent második vasárnapjára ébredtünk: ma gyújtjuk meg a második gyertyát a koszorúnkon, ami a reményt szimbolizálja. Ajándékként Baksa Líviától hoztam nektek egy szép kis karácsonyi történetet és ráadásként egy gyönyörû filmet Romy Schneider fõszereplésével.
Fogadjátok sok sok szeretettel!







Egy angyal a földön

(Ein Engel auf Erden, 1959)

                                          Francia, német romantikus, vígjáték,  hossza:87 perc


Egy csinos, kedves légiutas-kísérõ beleszeret a híres autóversenyzõbe, aki figyelemre sem méltatja. Ellenben egy csalfa hercegnõbe szerelmes, aki az esküvõ napján elhagyja. Ezért végezni akar magával, de az õrangyala - a stewardess alakjában - megakadályozza ezt, és úgy irányítja a dolgok menetét, hogy a felszarvazott võlegény a belé szerelmes lányért legyen oda, és elhagyja a számító hercegnõt.







Baksa Lívia:  A hófalvai gyertyák konferenciája

Kedves, csendes este volt Hófalván. Az ezüst holdacska kíváncsian kukucskált be a kicsiny városka mûvelõdési házának ablakán. Vele tartottak a ragyogó csillagok is, akik örömükben táncot jártak az égbolton.

Bent nagy volt a sürgés-forgás, a karácsonyi ünnepekre készülõdtek.

Az aulában díszes fenyõ üdvözölte a vendégeket. Ágain csilingelõ csengettyûk, színes gömbök, világító égõk s ízletes szaloncukrok roskadoztak. Csúcsán pedig egy arany csillagocska díszelgett, s nyújtogatta karjait, hogy neki is kijusson a csodálkozó tekintetekbõl.

A színházteremben pedig rengeteg gyertya gyûlt össze arra a konferenciára, amelyet Hit, Remény és Szeretet nevû gyertyák rendeztek. Hármójuk fénye bevilágította az egész termet. Sokkal ragyogóbb és vakítóbb volt a lángjuk, mint bármelyik gyertyácskának a teremben.

A sok-sok gyertya csak ámult, s kíváncsian várta, hogy elkezdõdjön a karácsonyi konferencia.

Elsõként a Szeretet gyertyája kapott szót. Szeretettel üdvözölte társait, majd mesélni kezdett.

-?Tudjátok, rég történt, amit most elmesélek.Réges-régen, több mint kétezer éve élt valaki, akirõl ma is sokat beszélnek, s beszélni is kell. Õt Jézusnak hívták. Jézus bemutatta életével, hogy hogyan kell élnie az embereknek a földön. Legfontosabbnak azt tartotta, hogy az emberek szeressék egymást. Isten, az õ apukája küldte el Õt erre a bûnös világra, hogy meghaljon minden emberért. Annyira szerette az embereket, hogy Jézust, a fiát feláldozta értük, hogy õk megmenekülhessenek. Én pedig azt a feladatot kaptam, hogy égjek a szeretetért, s lángom soha se aludjon ki! Azt szeretném, hogy ti is égjetek velem együtt a szeretetért, s remélem minél több ember szívében lángra lobban ennek a szeretetnek lángocskája. Ez az a szeretet, amire mindenkinek szüksége van. Nem számít kicsoda az ember, s honnan jött, mit tett, mert szüksége van erre a lángra. Ez a szeretet az egyetlen eszköze annak, hogy a világban a jó kibontakoztathassa törékeny szárnyait.?

A kicsi gyertyácskák meghatottan hallgattak, majd azt vették észre, hogy lángjukat körbefonja a szeretet, s egyre jobban ragyognak, utat törvén a magasba.

Majd a Hit gyertyája következett.

-?Tudjátok, nekem is az a feladatom, hogy a szeretettel együtt égjek. Kell, hogy az emberi szívekben ott legyen az a hit, amelyért égnem kell. Nem aludhat ki a hit lángja, mert ez az egyetlen, ami megmentheti az embereket, s örök életet, boldogságot adhat nekik. De tudjátok, sokak szívében még szunnyad ez a láng, alszik. Ám a legfontosabb dolog, hogy feléledjen álmából bennük a hit.Ez az a hit, amelyet Jézusba kell helyezni. Aki hisz abban, hogy Õ meghalt a bûnökért, de fel is támadt s ma is él, s elfogadja Jézust Úrnak, Megváltónak, az örök életet kap ezért a hitért. Ez Isten legtökéletesebb ajándéka az embereknek. Annyira csodálatos, hogy nem kell érte semmit tenni, csak egyszerûen el kell fogadni, s lángra kell lobbantani a hitet a szívekben, s hagyni, hogy mindig égjen, tündököljön.?
A remény gyertyája beszélt utoljára.

-?Nekem pedig az a feladatom, hogy a reményért égjek, a hittel, szeretettel együtt. Mi együtt, így hárman nagyon erõsek vagyunk, s ez az erõ, ami miatt mindennél fényesebb lánggal ragyoghatunk. Tehát kell, hogy az én lángom is ott ragyogjon a szívekben, hogy soha senki se szégyenülhessen meg.
Hit és szeretet már mesélt nektek Jézusról. De azért én is szólnék róla pár szót. Õ adja azt a reménységet, melyért érdemes égni. Azok, akik benne reménykednek, nem szégyenülnek meg. Mert akik hisznek és remélnek, és szeretettel vannak, minden szükségük betöltetik, s egész életüket áldás kíséri. Azok, akiknek szívében e három láng ott lobog, Isten gyermekeinek neveztetnek, s mint gyermekek, bátran kérhetnek, mert Szeretõ Mennyei Édesatyjuk gondoskodik róluk.

Kedves gyertyák! Gyertek és kövessetek minket! Égjetek velünk a hitért, a szeretetért és a reményért! Mi nem akarunk többek lenni, mint Ti, nem akarjuk, hogy a mi lángunk fényesebb legyen a Tiéteknél, mert mi veletek együtt akarunk ragyogni!?

A gyertyák felálltak, s hangosan kiáltották ?égni fogunk, égni fogunk veletek!?

Az aulában lévõ fenyõ beszaladt a hangos kiáltozásra, s olyan látvány tárult elé, amelynél szebbet sohasem látott. Elszégyellte magát, hogy mindig a középpontban akart lenni, s azt szerette volna, hogy minél többen megcsodálják, majd kiállt a gyertyák elé és szót kért.

Megköszönte a gyertyáknak, hogy rávilágítottak, mi a lényeg, majd így szólt: -?Tudjátok, én már sok karácsonyt töltöttem el az emberekkel. Mindig tetszeni szerettem volna nekik, s szépségemmel akartam boldoggá tenni õket. Akkor voltam boldog, ha fényképeztek, s alattam minél több ajándék roskadozott. Amikor nem raktak alám semmit, akkor szomorú voltam. De most értettem meg, mirõl kell szólnia a karácsonynak. Az ünnepnek valóban a szeretetrõl kell szólnia, s arról a Jézusról, aki meghalt az emberekért, szenvedett értük, hogy nekik ne keljen! Megmutattátok nekem, hogy a szeretetet nem ajándékokban mérik, s a karácsonynak nem az ajándékozásról kell szólnia, hanem egymásról, a szeretetrõl, s a Megváltóról. Innentõl kezdve azt szeretném, ha nem csak bennem gyönyörködnének majd az emberek, hanem egymásban és az Úr Jézusban, aki megmutatta, mi az igazi, tiszta szeretet!?

A gyertyák meghatódottan ennyit szóltak: Így legyen, így legyen, s hadd vegyék észre ezt az emberek is, s jussanak hitre, szeretetre, reménységre egymásban, de legfõképpen Benne!

A történetnek vége, váljon áldássá eme mese!
"Az üres tenyérbõl nehéz adni. Igen ám, de az üres tenyér is képes megsimogatni."


forrás: Keresztény-Club e-mail







Folytats a blogon ... bibimoni.blogspot.com/2017/12/2017-ad...

sponsored links

Keres?s